WITTNER MÁRIA
WITTNER MÁRIA
WITTNER MÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Valahol úgy érzem, mintha nem ebben az országban éltünk volna húsz évig. Minden egyes választásnál… - én a Kádár-rendszerben soha nem szavaztam. Legelőször ’90-ben szavaztam, de akkor állampolgárként elmentem, önmagam számára kötelezően elmentem szavazni.
Na most, nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy általában a választásokon 50-55-60 százaléknyian vesznek részt a 100 százalékból, jó esetben 70 százalék. És akkor feltettem a kérdést, hogy ezeket nem érdekli az ország sorsa. És most önök úgy beszélnek, mintha mindig minden választáskor 100 százaléknyian elmentek volna szavazni. Egy dologra viszont emlékszem: a NATO-szavazásnál levitték a százalékarányt, a szavazati arányt 25 százalék plusz 1 főre, és ugyanez volt az Európai Unió népszavazásánál is. Kérdezem én, hogy amikor egy ország sorsáról döntöttek, akkor elég volt a 25 százaléknak a 30 százaléka, hogy döntsenek egy ország sorsáról - ez az egyik.
A másik pedig az, hogy a központi nyilvántartás - bizony-bizony emlékezzünk rá - halottaknak is kiküldte a kopogtatócédulát. Nem emlékszünk rá? Akkor rövid a memória. De érdekes, hogy halottaknak kiküldeni nem fordulhat elő, ha maga regisztráltatja magát az ember a szavazókörzetben, mert a halottak nem mennek el regisztráltatni magukat - ilyen egyszerű ez az egész dolog. (Dr. Lamperth Mónika: Kivéve, ha másnap meghal.)
És még majd a további két percben el fogom mondani a mondandómat az ezzel kapcsolatos csalásokra vonatkozóan, amit én tapasztaltam meg. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
