DR. GYENES GÉZA
DR. GYENES GÉZA
DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Horváth képviselő úr jelezte, hogy itt azért örülne, vagy azt várta, hogy itt nagyobb lesz a támogatottsága. (Horváth Zoltán: A törvénytervezet támogatottsága!) Igen, mármint ennek a törvénytervezetnek, természetesen nem önnek, a törvénytervezetnek nagyobb lesz a támogatottsága. Én azt hiszem, a kritikus szavak ellenére azért egyikünk sem tud attól elszakadni, én pláne nem, hogy az egészségügynek igenis források kellenek. Ezt tényleg nem lehet vitatni, ezt még Babák képviselő úr is elmondta, hogy ez itt elsődleges szempont, én teljesen egyetértek vele.
Megmondom őszintén, gyakorlatilag egy picit ott látom a gondot, azt mi láttuk, hogy ez 55 milliárd lesz, hiszen az egészségügy 2013-as költségvetésében a kórházi fekvőbeteg-ellátásnál már korábban betették (Közbeszólásra:), így van, november, a gyógyító-megelőző kasszában benne volt. Tehát ott látjuk, hogy ez 55 milliárd, és tettek rá az alapellátásra, a védőnőktől kezdve beleértve mindenkit, én ezt maximálisan támogatni tudom. A gondom ott van egyébként, és nem akarok abba a hibába esni, hogy végre kap valamit az egészségügy, és akkor elkezdek nyávogni, hogy miért csak ennyit, de azért el kell mondani, hogy ha reálisan számoljuk, mire szükséges ez az összeg, mert nagyon helyesen mondta képviselőtársam, hogy ez egy nagyszerű kezdet volt, ezt így is kell venni. Most a nagyszerű kezdet akkor lesz jó és szép, ha a folytatás is megvan.
Ugyanis azért menjünk egy kicsit bele a bérfejlesztésbe. Ezt az egész béremelést az egészségügyben, főleg az orvosok tekintetében, nem alapbérként adták, tehát nem lett szerzett jog. Ez egy kicsit furcsa volt, hiszen szemben Szócska államtitkár úrral, a kezdet kezdetén mi azt mondtuk, hogy ha evvel az úgynevezett humánerő-kérdéssel komolyan akar a kormány foglalkozni, akkor nemcsak a pedagógusoknak, hanem az egészségügyi dolgozóknak is kell egy életpályamodell. Szócska államtitkár úr erre közölte, hogy ő életpályamodellben nem gondolkodik, ő ilyen ad hoc emelésekben gondolkodik.
Most ha kezelni akarom ezt a problémát, és azokat a statisztikákat, amiket ön elmondott, én is meg tudom erősíteni, mert az Orvosi Kamara részéről mi nem a képzettségigazolást, hanem a jó hírnévről szóló igazolást adjuk ki minden orvosnak az etikai múltjával kapcsolatosan, tehát mi ugyanúgy rálátunk az elmenő orvosokra. Megmondom őszintén, a kamarának ezt a javaslatát az életpályamodellre, pontosan azért, hogy elkerülhető legyen, mi már akkor, amikor még be sem léptünk az Unióba, jeleztük az akkori kormányzatnak. Az akkori kormányzat nem önök voltak, hanem a szocialista kormány volt, és jeleztük akkor Kökény miniszter úrnak, hogy kérem szépen, tessenek nekiállni ezen gondolkodni, hogy tényleg legyen egy életpályamodell. Csehák miniszter asszony idejében el is kezdődött ez a tevékenység, de amikor az életpályamodellről kiderült, hogy ennek pénzigénye van, akkor gyakorlatilag a kormány ezt az egészet lefújta, és valójában nem is lett életpályamodell az egészségügyi dolgozók, orvosok, illetve a szakdolgozók tekintetében, holott ezzel lehetett volna lépcsőzetessé tenni.
Mi akkor sem azt mondtuk, hogy tessék most 2004. május 1-jére rögtön bevezetni egy olyan bérszintet, amilyen az Unióban van, mert tudtuk, hogy ez irreális. Mi azt kértük, hogy igenis, lépcsőzetesen kezdődjön el. No, most ez a lépcsőzetes kezdés 2004 óta elmaradt, tehát az önök első lépése… Bocsánat, a Medgyessy-féle béremelést én nem mondanám annak, mert az egy egyszeri eset volt, és ezt jeleztük a tárcának a kamara részéről is, hogy ne essen bele abba a hibába, hogy most egy alkalommal ad valami bérfejlesztést, és kész. A gyanús az, hogy ez nem alapbéresített dolog, csak a szakdolgozóknak azt a keveset alapbéresítették. Ha most ez, ennek a kezdete valóban egy többlépcsős valami lenne, ezt bátrabban kellene hirdetni, vállalni, politikailag is meglenne a nagyobb haszna.
Az, hogy ezt mégsem tették meg, nem tudom, miért történt, de ezt jobban kellene vállalni, mert alapvetően a 2013. évtől nem csak azt várjuk, hogy a 2012-es bérfejlesztésben kapott jövedelemnövekedés folytatódjék. Az a bajom, hogy nincs alapbéresítve, mert valójában csak az alapbéresített a kötelező, hanem azt is elvárjuk, teljesen jogosan, ön is említette, hogy bizony kimaradtak az alapellátásban dolgozók, nem csak a háziorvosok, az asszisztenseik, a házi gyermekorvosok, a fogorvosok, az alapellátó fogorvosok, tehát körülbelül olyan durván számítva 20-25 ezer ember kimaradt ebből a bérfejlesztésből. Ebbe a 20-25 ezer emberbe még nem is számoltam bele azokat a kórházban dolgozó, közszolgáltatásban dolgozó, de vállalkozói jogviszonyban dolgozó orvosokat, akikre viszont a 2003. évi LXXXIV. törvény, ami ezt tartalmazza, szektorsemlegesen vonatkozik, hiszen ez a törvény azt mondja, hogy a törvény hatálya kiterjed minden természetes személyre, jogviszonytól függetlenül, aki az egészségügyi közszolgáltatásban szerepel és szerepet játszik.
Tehát mire elég ez az 55 milliárd? Ha azt veszem figyelembe, hogy most ebből nemcsak folytatni kellene ezt a 30 milliárdot, mert ez nagyszerű, tehát megint rá kellene tenni, hanem ki kellene egészíteni, azokon is el kellene kezdeni a bérfejlesztést. Ön jelezte, hogy az alapellátásban van egy 14 százalékos növekmény, ez csak a kártyapénzzel átvett összeg természetesen. Most megmondom őszintén, az átlagpraxisokban ez 50-60 ezer forintot jelent. Most ön azt mondta, hogy ebből már a doktor úgymond bért is tud fejleszteni, és egyáltalán az alapellátás lepusztult helyzetén is tud javítani, tehát a likviditását javítja. Képviselő Úr! Ez az 50-60 ezer forint arra nem elég, mert korábbi kimutatások, a szakmai szervezetek és a kamara kimutatásai szerint az alapellátásban körülbelül a duplájára kellene emelni a finanszírozást ahhoz, hogy az infláció miatti, az évek alatti lemaradás pótolva legyen, és a kollégák legalább egy olyan bérfejlesztést tudjanak végrehajtani, nemcsak maguknál, hanem az alkalmazottaiknál is, ami a Kjt. szerinti besorolásuknak megfelelne az adott időszakban, amiben ők vannak. Márpedig a kollégák legnagyobb része elég koros, tehát a Kjt.-ben, ha ezt is odavesszük, hogy ez is egy jelentős forrást igényel, akkor már nem tudom, mennyire elég az 55 milliárd.
(20.10)
De még egy nagyon fontos dolgot szeretnék mondani, sőt kettőt. Az első az, hogy az átszervezésben - a képviselőtársam is említette volt -, az egészségügy átszervezésében komoly források fognak felszabadulni, és ezt is bérfejlesztésre fordítják. Kérem, ezen átszervezés kapcsán, ami az államosítást jelentette most minden kórház tekintetben, nem akarok vitatkozni, hogy ez jó vagy nem jó, kellett vagy nem, én ezen nem vitatkozom. Az egészségügyben lehet jó állami szektorban is dolgozni, illetve másképp is lehet, ez nem vitatéma. De az egy nagy tévedés volt, hogy itt pénzek fognak felszabadulni, sőt azt a hibát elkövette a kormány, el kell ismerni, hogy 2012-ben az átalakításra egy fillért nem szánt finanszírozásban, holott az átalakítás, minden átalakítás, reform, bármi pénzbe kerül.
És miért probléma ez? Azért probléma, mert azért alakult ki ez az áldatlan helyzet - amit az államtitkár úr tegnap cáfolt vagy hétfőn, ha jól emlékszem, hogy nem kell aggódni, nem igaz az, hogy a kórházak nagy részénél be lehetne zárni bizonyos osztályokat, mert nincs meg az a személyi feltétel. Sajnos ez igaz. Én is beszéltem kórházigazgatókkal, és ők bizony megmondták, hogyha nem is minden osztályát, de egy-két osztályát a kötelezően előírt minimumlétszám nem teljesítése folytán is be lehetne zárni, és akkor a felszerelésekről nem beszélek.
Ez a pénz, amit elfelejtettek betervezni, pont erre kellett volna, hogy a kórházmenedzsmentek egyáltalán a felszabaduló összegekből - ott, ahol megszűnt az aktív ellátás - a felszabaduló személyeket fel tudják venni, akkor ehhez pénz kellett volna. Azokban a kórházakban, ahol megmaradt az aktív ellátás, viszont nem volt meg a kellő számú személyzet. Ez volt az egyik nagy hiba és probléma, sajnos.
És egy másik nagyon lényeges dolgot elfelejtettek az államosítással kapcsolatban, ezek tények és adatok. Kérem szépen, a duális finanszírozás esetén, amikor még volt, azaz az önkormányzatok és a társadalombiztosítás, zárójelben mondom, hogy az állam által finanszírozott egészségügyi ellátás esetén, azt jelentette, hogy bármilyen szegények is voltak - országosan mondom, nem akarok túl nagy összeget mondani -, körülbelül 25-30, más nyelvek szerint akár 45 milliárdra volt tehető az az összeg, amit az önkormányzatok a duális finanszírozás kapcsán ráfordítottak, mert azért voltak tisztességes önkormányzatok is, nem is egy, és bizony tettek bele pénzt. Hogy ez esetenként egy festést jelentett, esetenként egy berendezést jelentett, az lényegtelen, vagy éppen a fenntartói kötelezettségek teljesítését, de kérem, ezzel a forrással is számolni kell, ez a forrás kiesett az ellátásból. És ha megnézzük, hogy mire elég ez az 55-60 milliárdos összeg, és ezeket a tételeket, amelyek sajnos pótlásért kiáltanak, hát elég gyorsan el fognak fogyni.
De még egyszer és megismételve azt, hogy én mégiscsak látok benne fantáziát, és mégis azt mondom, hogy ezzel a módszerrel - legfeljebb meg kell mondani őszintén, Kiss kollégám elmondta, hogy hát itt neki nem tetszik ez a cinizmus. Sajnos ki kell mondani, hogy ha az egészségügyben a kormányzat igenis felelősséget érez az emberek egészségi állapotának megőrzéséért, rendbetételéért, akkor ezért forrást kell áldozni, és persze, mi a franctól vegyen el az állam forrást, mint az emberektől, hiszen adóból tart fönn mindent! És kik fizetik az adót? Az állampolgárok. Hát sajnos ez most egy ilyen forgalmi adóba megy át.
Még egyszer: úgy gondolom, hogy nyilván annál a kisebb fogyasztású embernél is, hogy mondjam, akinek semmire nem jut, ez emelkedhet bizonyos szempontból, de az még mindig kisebb pénzt jelent a bevétel szempontjából, mintha valami olyan adózótól veszünk el - még egyszer mondom -, aki soha semmilyen társadalombiztosítást és adót nem fizetett, csak forgalmi adót, mert viszont fogyaszt bőségesen. Tehát ezt a dilemmát mégis úgy látom, hogy fel kellene oldani.
Még egyszer mondom, igenis én ezt egy ad hoc adóemelésnek tartottam, ad hoc módon kellett az egészségügynek a jelenlegi problémáit megoldani. Sajnos nem lehet ebből a pénzből minden problémáját fedezni, de bizonyos problémáit meg lehet oldani. Mert ha ezt önök nem oldották volna meg, és ha ez az 55-60 milliárd nem jött volna be a rendszerbe, mindegy, hogy milyen áron, akkor sajnálatos módon ez a rendszer összedőlt volna, nem működött volna. Abból a hatszáz rezidensből is, higgye el, képviselő úr, elég sok megtenné, hogy elmenne, annál is inkább, mert azok a fejvadászcégek - hogy mondjam - törekszenek arra, hogy elcsábítsanak mindenkit, igen, a kezdő orvost, akinek még semmilyen szakvizsgája nincsen. Ez a kezdő orvos elmondja, hogy kérem, én ilyen-olyan szerződést aláírtam - vagy most ugye büntetést nem kell akkor fizetni, legalábbis a szocialista elképzelések úgy voltak, hogy aki kimegy, azt rögtön megbüntetjük, és ki kell fizetni ezt meg azt, itt viszont ösztöndíjat köt -, azt vissza kell fizetni, és akkor bizony sok fejvadászcég azt mondta, hogy sebaj, mennyi az, ennyi, kifizetjük. Neki még mindig olcsóbb így orvost szerezni, mint végigvárni, hogy kiképződjön azon a soron, ami horribilis összegbe kerül; nem véletlenül tanulnak Magyarországon norvég, svéd, amerikai, német hallgatók, és hogy az egyetemek egyáltalán fenn tudják tartani magukat, az gyakorlatilag az idegen nyelvű, angol és német nyelvű képzésnek köszönhető.
Tehát még egyszer mondom, ezt az egész törvénytervezetet - megnyugtatom a képviselő urat - a Jobbik támogatni fogja, mert érzi, hogy erre a nagy problematikára azért mégiscsak kellene forrást ide bevonni, viszont jobban szeretnénk, ha ezeket az ad hoc forrásbevonásokat végre valóban egy egészségpolitikai tervezés kapcsán fordítanák az egészségügyre. Ezeknek a tervezéseknek a csúcsán olyan betegségek, halálesetek és az ön által is - és megmondom őszintén, teljesen igaza van, én is elfelejtettem mondani, hogy valóban a TVK alól kivonták ezt. Csak egyet, amit én mondtam: négymilliárd az, hogy ennek országosan kiépítsék a rendszerét, azaz legalább a régiókban egy olyan mentő legyen, amelyben benne van a CT, amivel azonnal lehet diagnosztizálni ezt a betegséget, mert akkor célzott a beavatkozás. Önnek igaza van, az időfaktor nagyon magas, de megnyugtatom, ha egy ilyen beteg 3,5-4 órán belül olyan ellátóhelyre kerül, ahol meg tudják az elzáródást szüntetni, az okot - mivel ez egy elzáródás az esetek nagyobb részében -, akkor ez a beteg valóban meggyógyítható. Erre a négymilliárd nem sok, ehhez csupán szakmai szándék kell, ezt a négymilliárdot meg lehet találni még a mostani költségvetésben is, csak el kéne indítani.
A sajnálatos az, hogy a tárca megkapta a szakemberektől a teljes projekt költségvetését, mindent megkapott, és sajnos semmilyen válasz nem érkezett. Nagyon örülnék neki, és azt nagyon fontos dolognak tartanám, ha szülne az Országgyűlés egy olyan határozatot, amelyben bizonyos egészségügyi témákat kiemel, és országgyűlési határozatban kötelezi a kormányt, kvázi magát is, hogy erre fedezetet, forrást, azaz az egész projekt lefolytatására a lehetőséget biztosítsa, mert ezzel végre ön is kihúzhatja magát, meg én is ellenzéki képviselőként, hogy végre tettünk az igen rossz egészségügyi közállapotok ellen bármit ebben az országban. Azt hiszem, ön is boldog lenne, én is boldog lennék, függetlenül attól, hogy melyik oldalán ülünk a patkónak. Még lehet, hogy Kovács képviselő úr is boldog lenne tőle.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
