HORVÁTH ZOLTÁN
HORVÁTH ZOLTÁN
HORVÁTH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg nekem, hogy a jogszabály három fontos témaköréből én igazából az egészségüggyel foglalkozzak, hiszen a beterjesztett törvény egyszerre az adóügyi jogszabályok világával, a célként megfogalmazott egészségüggyel és igazából egyfajta népegészségügyi témával is foglalkozik.
Hogy mekkora a probléma, engedjék meg nekem, hogy egy számsorozatban mutassam be önöknek, hogy miért is kell az egészségügyre több pénzt fordítani. 2011-ben pontosan 1901 egészségügyi dolgozó kérte a szakképesítésének elismeréséhez szükséges hatósági bizonyítványt. Ez az a bizonyítvány, amelynek a szüksége vagy a hiánya nélkül nem lehet külföldön munkát vállalni. Ha picit mögénézünk ennek az 1901-nek, akkor ebből azt látjuk, hogy pontosan 300 fő az, aki külföldi állampolgárként magyar felsőoktatási intézményben szerzett diplomát, de el kell mondanunk, hogy ebből 1600 fő az, aki magyar egészségügyi dolgozóként azért kérte a szakképzettségének elismerését, hogy külföldön vállaljon munkát.
Ha az 1901-nek megnézzük a beltartalmát, akkor azt látjuk, hogy pontosan a 2011-es esztendőben 1200 orvos, 219 fogorvos, 44 gyógyszerész és 438 szakdolgozó az, aki azért kért ilyen hatósági bizonyítványt, mert vélhetően külföldön vállalt munkát. Nincsen statisztikánk arra vonatkozóan, hogy ebből hányan mentek el, de a számok önmagukért beszélnek.
Nagyon sajnálom, hogy Kovács képviselő úr nincs itt velünk, sokszor emlegette a kalapleemelést, azt gondolom, hogy első körben Szócska államtitkár úrnak kellene megtennie majd, a második körben pedig a magyar kormánynak. Miért mondom ezt? Azért, mert évről évre pontosan ezeknek a számoknak a valós ismeretében a kormány rengeteg forrást áldoz az egészségügyi dolgozók béremelésére és az egészségügyben az elmúlt időszakban felhalmozódott intézményi adósságok rendezésére. (Babák Mihály: Bizony-bizony!)
Még mielőtt erre rátérnék, engedjék meg nekem, ezzel kapcsolatban is, a stroke-ellátással kapcsolatban volt itt egyfajta javaslattétel. Meg kell vizsgálni ennek a belső tartalmát, ez nem kérdés, én sem vagyok orvos, azonban egy pozitív változás történt a nyáron, a 43/99-es kormányrendelet, amely az egészségfinanszírozás rendszerét szabályozza, a stroke-ellátást TVK-mentesítette.
Miért fontos ez? Tessék azt elképzelni, hogy a stroke-ellátás, amelyben percek számítanak, minden egyes perc életet jelenthet, az eddig úgy volt szabályozva, hogy fölétettünk egy TVK-plafont, és azt mondtuk, hogy ennyit finanszírozunk belőle. Több mint abszurditás. Igazából annyi történt, hogy ezeket az ellátásokat nem finanszíroztuk le. A kórházak ellátták, de nem finanszíroztuk le. Ez a stroke-ellátás, hála istennek, a nyári jogszabályváltozás eredményeképpen ma már TVK-mentes lett, így minden egyes stroke-beteg ellátható. (Babák Mihály: A szocik nem finanszírozták.)
Visszatérve arra, hogy a kormány mennyit áldozott az egészségügyre, engedjék meg nekem, tegnap az egészségügyi államtitkárságról bekértem azokat az adatokat, amelyeket szintén szemléltetve szeretnék itt bemutatni. Az elmúlt időszakban a megyei önkormányzatok világa volt az a legnagyobb fenntartó, amely a megyei kórházakat finanszírozta is. Amikor az állam úgy döntött, hogy a megyei önkormányzatok adósságát átveszi, amelynek az összessége meghaladta a 130 milliárd forintot, ezzel az állam magára vállalta a megyei kórházak akkori terheit, amelyek a fenntartóknál jelentkeztek. Mert kétfajta adósság jelenik meg. Van egy intézményi adósság, amely szállítói tartozásokban jelenik meg, és van egy fenntartói adósság, mert a fenntartó forrást biztosított a saját intézményének fejlesztésre, felújításra, és sajnos a szűkös költségvetés miatt már a működésre is. A megyei önkormányzatok 130 milliárdnyi felhalmozott adósságának javarésze, bár nehéz pontosan számszerűsíteni, egészségügyi adósság. 2011-ben a kormány magára vállalta ezeket az adósságokat.
2010-ben történt még egy újabb forrásvállalás, mert a 269/2010-es kormányrendelet értelmében 27,5 milliárd forint konszolidációs forrást nyújtott a kormány a nehéz helyzetben levő egészségügyi szolgáltatók részére. Ez az úgynevezett kasszasöprés lehetőséget biztosított arra, hogy ezek az intézmények egyáltalán életben maradjanak, hogy ezek az intézmények rendezni tudják a szállítói tartozásaik egy részét, ha mindent nem is, de egy részét természetesen rendezni tudták. És folytatódott 2011-ben, szinte összegét tekintve hasonló összegben, 27 milliárd forint értékben a 337/2011-es kormányrendelet értelmében a gyógyító-megelőző kasszából ugyanilyen típusú év végi maradványként a kórházak számára egyfajta adósságkonszolidáció.
A 2012-es évben - a többletforrásokat majd részletezni fogom, ahol rátérek majd, hogy igazából a humán erőforrásra mennyi pluszforrást fordítottunk -, azonban a 2012-es évben most már pontosan látjuk, hogy a népegészségügyi termékadóból 18,5 milliárd forint az, ami bevételként meg fog érkezni. És azt kell mondanunk, hogy nemcsak ennyit, hanem ennél sokkal többet költöttünk el az egészségügyre 2012-ben.
Kár, hogy Kovács képviselőtársam már nincs itt, mert megemelhetné a kalapját a kormány előtt, mert 2012-ben, júliusban a parlament arról döntött, hogy a dolgozók számára, az egészségügyi dolgozók számára közel 30,5 milliárd forint értékben béremelést biztosít, ebből a béremelésből januárig visszamenőleg 17 ezer orvos, 71 500 egészségügyi szakdolgozó, továbbá körülbelül 1450 egyéb felsőfokú végzettséggel rendelkező biológus, fizikus, egészségügyi szakpszichológus kapott pénzt. Ez összesen közel 90 ezer szakember, aki ebben az esztendőben 30,5 milliárd forint többletjövedelemhez fog jutni. Azt gondolom, ha Kovács képviselő úr itt lenne, biztosan megemelné a kalapját. (Babák Mihály: Dehogy!)
Természetesen a számok még ma is riasztóak, és pontosan akik kórházakat látunk, egészségügyben járunk, látjuk azt, hogy még ez is kevés. Azért kezdtem azzal a számmal, amely bemutatta számunkra, hogy ez az elvándorlás mekkora léptéket ölt. Sokkal nehezebb helyzetben van ez a kormány, mint volt, mondjuk, az előző, amely sokkal egyszerűbben megtehette volna azt, hogy béremelést biztosít a dolgozóknak.
(19.40)
2011 májusában fölemelték a sorompót Németországban, Ausztriában és Nagy-Britanniában, ahova az előző időszakban kvótarendszerben lehetett csak kimenni, felnyílt a sorompó, a szakdolgozók, orvosok szinte korlátlanul tudnak elmenni. A statisztikák ezt mutatják, mert ha a 2011-es számokat megnézzük, elsősorban Ausztriába, Németországba, Nagy-Britanniába és Svédországba mennek el a magyar szakdolgozók. Úgyhogy még ez a helyzet sem kedvező ebből a szempontból. Fontos, mert ha a korösszetételét megnézzük az elvándorlóknak, azt látjuk, hogy az orvosok közül elsősorban a friss szakorvosi képzettséggel, sőt még szakorvosi képzettséggel sem rendelkezők mennek el. Ezért nagyon fontos program volt 2012-ben a Markusovszky-program, valamint a TÁM-program, amely orvosoknak és gyógyszerészeknek nyújtott lehetőséget, ez a rezidensprogram százezer forintos ösztöndíjat biztosít, és hála istennek, a terveknek megfelelően - bár módosítani kellett a pályázati kiírást - mind a 600 hely betöltött lett.
Tehát azt gondolom, nagyon fontos kezdeményezések vannak, és nagyon fontos az, hogy ezeket a programokat ezzel a jogszabállyal, amelyet reményeink szerint a parlament el fog fogadni, ösztökéljük, hogy az egészségügyben dolgozók itt tudjanak maradni.
Sok kritikát kap a kormányzat arra vonatkozóan, hogy a szakdolgozók közül csak a szakellátásban dolgozók kapják meg a béremelést. Azt kell mondanunk, hogy ez sem igaz már, mert a béremelés előbb említett 30,5 milliárdjában csak a kórházi járóbeteg-rendelőben dolgozók részesülhettek béremelésben, azonban néhány héttel ezelőtt a kormány döntött arról, hogy az egészségügyi alapellátásban dolgozók részére 14 százalékkal megemeli az alapfinanszírozás rendszerét. Reményeink szerint ez a háziorvosi praxisok likviditását rendezni tudja, és jut arra is, hogy a háziorvosi praxisban dolgozó orvosok és nővérek is megfelelő béremelésben részesüljenek. Ennek a forrása 1,4 milliárd forint.
Beszélnünk kell arról, hogy európai uniós forrásból is lehetőségünk van arra, hogy az egészségügyi dolgozókra, az egészségügyi dolgozókért forrást tudjunk áldozni. A társadalmi megújulás operatív program keretében két nagy alapból 15,6 milliárd forintot tudunk arra fordítani, hogy azokban a hiányzó szakorvosi képzésekben… - mert beszéltem már arról, hogy ebből az 1901 főből az orvosok tekintetében elsősorban a frissen végzett szakorvosok mennek el, de pontosan látszik, hogy mely szakterületeken adódik a legnagyobb hiány. Talán ma már nincs olyan szakterület, amely nem tekinthető hiánynak, de mégis látszik, hogy a szülészet-nőgyógyászat, az aneszteziológia, a kardiológia területén óriási problémák vannak a humán erőforrásban. Éppen ezért célirányosan ezek a társadalmi megújulás operatív programból finanszírozott programok a szakorvosképzést fogják támogatni. A szakorvosi képzésre és szakdolgozói képzésre 9 milliárd forintunk van, és ösztöndíj-támogatásra pedig 6,6 milliárd forint áll rendelkezésre.
Úgyhogy probléma van, azonban egy helyes problémaanalízissel, megfelelő beavatkozásokkal ezek a folyamatok megállíthatók, és reményeink szerint megfordíthatók. Az itt beterjesztett jogszabály az elkövetkező időszakban ezeket a programokat tovább tudja folytatni, 55-60 milliárd forintot várunk. Említettem önöknek, hogy az elmúlt évi szakellátásban biztosított béremelés közel 30,5 milliárd forint volt, úgyhogy azt tudjuk mondani, hogy ha ez az 55-60 milliárd forint realizálódik a jövő évi költségvetésben, akkor talán még az idei évhez képest pluszforrást is tudunk adni. A szakorvosok ebben az évben 60 ezer forintos béremeléssel voltak kalkulálva, és az átlagos szakdolgozói béremelés 12-20 ezer forint között alakult.
Még egy fontos dolog, hiszen ez a jogszabály egyszerre adótörvényekkel foglalkozik, az egészségügyre van kihatása, de mégiscsak a népegészségügyi programok is azok, amelyek mondjuk, meg tudnák változtatni ezt a helyzetet. Itt is azt kell mondanunk, hogy van egy európai uniós forrás, amely 5 milliárd forintból térségi egészségfejlesztési irodákat tud létrehozni. Ez a pályázat az elbírálás szakaszában áll, kistérségenként 125 millió forint értékben ezek a programok meg fognak valósulni. Ezek elsősorban a prevenciót, a szűréseket fogják támogatni, reményeink szerint ezek a szűrések népegészségügyi szempontból pozitív egészségnyereséggel tudnak majd megmutatkozni. Vannak rá jó példák, nálunk például Kaposváron működik egy PREFI-iroda, a kaposvári kórház keretében, ez egy prevenciós egészségfejlesztési iroda, és az látszik, hogy azokban a hátrányos helyzetű csoportokban a szűrések nagyságrenddel komoly egészségnyereségi hatással tudnak végigmenni, és ezeknek a programoknak valós hatása van az egészségfinanszírozásban.
Úgyhogy, bár a bizottsági hozzászólások után azt láttam, hogy szinte a parlament egyhangúlag fogja elfogadni a törvényt, hallgatva a vezérszónoki hozzászólásokat, ezt most már nem hiszem. Ez egy kis csalódás is nekem természetesen, mert azt gondolom, ez a cél, ami az egészségügy pluszforráshoz juttatásáról szól, és a jogszabály címében is megjelenik, mindannyiunk számára fontos kell hogy legyen, függetlenül attól, hogy a patkó mely oldalán ülünk.
Amikor kritika éri a kormányt arra vonatkozóan, hogy nem tesz meg mindent, szeretném önöknek ajánlani az 1208/2011. számú kormányhatározatot. Engedjék meg nekem - ez néhány sor -, hogy felolvassam önöknek. Amikor a Semmelweis-tervet elfogadta a kormány, akkor a Semmelweis-terv elfogadásáról szóló kormányhatározat 1.2. pontja a következőképpen szól: a kormány egyetért azzal, hogy az egészségügyi emberi erőforrásokkal kapcsolatos válsághelyzet megoldása érdekében kifejezetten az egészségügyi rendszer átalakításából származó hatékonyságjavulás eredményeként felszabaduló források és egyéb pluszforrások bevonását az egészségügyi dolgozók jövedelmének növelésére kell visszaforgatni. Azt gondolom, ez a jogszabály ezt a célt szolgálja, reményeink szerint jövő évben pedig meg is fog érkezni hozzá.
Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
