DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is szeretném felhívni az államtitkár úr figyelmét, hogy nagyon vigyázzon, hova ül, még véletlenül a végén gombot nyom, és hozzá kell szólnia, ha véletlenül ráül a gombjaira.
A 111. és azzal összefüggő 118. ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni. Egy olyan jelenségre szerettem volna felhívni a figyelmet ezekkel a módosító javaslatokkal, ami az utóbbi időben elég keményen elharapózott a jelenlegi kormány részéről. Lehet, hogy a jelenlegi kormány részéről is, de ha a múltban is voltak ilyen problémák, akkor talán itt az ideje, hogy kiküszöböljük.
Ez pedig az, hogy az országgyűlési képviselő egy nagyon fontos és talán legfontosabb jogosítványát, az ellenőrzés és a tájékozódás jogát az utóbbi időben teljesen ellehetetleníti és korlátozza az a gyakorlat, aminek egyébként mintapéldánya a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium. Tudniillik arról van szó, hogy az írásbeli kérdésekre nemhogy nem adnak - a stílusába és a minősítésébe nem mennék bele, mert az még politikailag belefér -, de objektíven feltett kérdésekre egyszerű, objektív válaszokat képtelenek adni a minisztériumok. Még a Belügyminisztérium egy darabig tartotta magát, most már onnan is egyszerűen nevetséges válaszok jönnek. Nagyon egyszerű adatigénylésre, közérdekűadat-igénylésekre is kitérő és semmitmondó válaszokkal szúrják ki az országgyűlési képviselők szemét. Ezzel egyébként nemcsak a képviselőket, nemcsak az Országgyűlés tekintélyét, de az egész nyilvánosságot és minden egyes választópolgárt is megaláznak az én megítélésem szerint.
Ennek a folyamatnak az egyik mélypontja volt, amikor legutóbb az Állami Számvevőszék elnökétől kértem közérdekű adatot, hogy tudniillik X. Y., egyébként legendás szereplője a közéletnek, valóban munkatársa-e jelenleg az Állami Számvevőszéknek. Erre az elnök úr azt a választ küldte el, hogy az Állami Számvevőszék, az Országgyűlésnek felelősséggel tartozó Állami Számvevőszék mindenki felett, még a törvények felett is áll. (Dr. Schiffer András: És sérthetetlen.) Sérthetetlen is, így van, és semmit nem lehet tőle még kérdezni sem, azon is megsértődnek, és hogy ő erre a kérdésre nem hajlandó válaszolni, reméli, hogy megértem én ezt mint országgyűlési képviselő. Nyilvánvalóan nem értem meg.
Azért hoztam a példát párhuzamként, hogy érzékeltessem, annyi a különbség, hogy míg ott egy közérdekűadat-igénylésről van szó, tudniillik, hogy egy állami pénzen fizetett közszolga ott dolgozik-e vagy nem dolgozik-e a hivatal működése keretein belül, én bíróság előtt érvényesíthetem azt a jogomat, hogy ehhez a közérdekű adathoz hozzáférjek, de mint állampolgár; mindezzel szemben, ha az országgyűlési képviselő írásbeli kérdésére a minisztériumok vagy a kormány bármely szerve semmitmondó vagy kitérő válaszokat ad, annak semmilyen jogi következménye nincs. Úgy látszik, még az eddig valamennyire korrektül működő apparátusok és kormánytisztviselők, kormánytagok is rájöttek, hogy mára már eljött annak az ideje, hogy a legalapvetőbb információkat is, jobban járnak, ha nem adják ki, és nincs semmilyen következménye.
Ez a javaslat, amit a törvényjavaslathoz benyújtottunk módosító javaslatként, egyszerűen azt a megoldást javasolja, hogy az interpellációs kérdésre adott, el nem fogadott válasz mintájára az Országgyűlés szakbizottsága elé kerüljön az az ügy, amelyet az írásbeli kérdést megfogalmazó képviselő indoklással ellátott levelében vagy jelzésében az Országgyűlés elnökének elküld. Tudniillik, ha egy képviselő nem kap választ, akkor jelezze az Országgyűlés elnökének egy indoklással ellátott levélben, és az Országgyűlés elnöke utalja ki annak a szakbizottságnak, amelyiknek a feladatkörébe az a problémakör tartozik.
Nyilván első hallásra meredeknek tűnik a dolog. Biztos vagyok benne, hogy sok olyan példát el lehet mondani az elmúlt húsz évből, hogy ilyen vagy olyan színű kormányok hány esetben estek volna ebbe bele, de azt gondolom, hogy pontosan a szankciónak, politikai szempontból a szankciónak a súlyossága miatt nagyon gyorsan rá lehet szoktatni, bármilyen színű kormány is van az országban, hogy ezekre a kérdésekre tisztességes választ adjanak. Hiszen nem elkerülhető az, hogy legalább a politikai és a sajtónyilvánosság és az országgyűlési nyilvánosság elé azok az ügyek utána ne kerüljenek, hogy a minisztérium vezetésének, a minisztérium munkatársainak a bizottsági ülés előtt a személyes jelenlétükkel is ne kelljen magyarázkodniuk abban az ügyben, amire írásban nem hajlandóak válaszolni. Azt gondolom, hogy miután ezek politikai természetű ügyek, sokkal jobb, ha ezeket az ügyeket a szakbizottságok nyilvánossága elé rendeljük, mint hogy a bírói utat nyitnánk meg, mert a parttalan pereskedés, azt gondolom, a politika területén sehova nem vezet.
(23.40)
Zárásképpen: imént a képviselőtársaim már feszegettek egy kérdést, a képviselői fegyelmi jogköröknél vagy az Országgyűlés elnöki fegyelmi jogköröknél a képviselők megregulázásáról szóló részhez azért annyit szeretnék hozzátenni, hogy az illetlen kifejezések használata jelen törvényszövegük alapján az Országgyűlés elnökére, levezető elnökére nem nagyon alkalmazható. És ha a mai napot végiggondoljuk és azt, hogy Kövér László az Országgyűlés elnökeként milyen elképesztő és megengedhetetlen megjegyzést tett, amiért egyébként ő maga a Házbizottság ülésén, nem a nyilvánosság előtt, a Házbizottság ülésén utólag elnézést kért, mert ő is érezte, hogy mennyire tarthatatlan, akkor azt gondolom, hogy ez minimum kiegészítésre szorul, és minimum a levezető vagy a házelnöknek az ilyen típusú túlkapásait is valamilyen szinten úgy kellene szabályozni, hogy ha más nem, akkor ha beismeri vagy ha valamilyen fórum e felett dönt, akkor legyen kötelező neki az Országgyűlés plenáris ülésén elnézést kérni ezekért a kifejezésekért.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
