GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elnézést kérek, de én olybá vettem, hogy a második szakasz a 203-ig tart, azt már nem értettem bele, mert az már a mentelmi jogról szól, mint ahogy az egész harmadik vitaszakasz a mentelmi kérdést feszegeti.
De ha már itt tartunk, egy bővített mondattal hadd erősítsem meg, amit Bárándy Gergely és Harangozó Tamás mond. Vizsgálóbizottságban éltük meg, amikor egy patthelyzetből adott képviselő úgy próbált kilépni, hogy tartott olyan sajtótájékoztatót olyan kérdésekről, amelyek nem is szerepeltek a bizottság napirendjén, és ebbe belekevert olyan embereket, akik már évekkel ezelőtt nem éltek, és semmi közük az ügyhöz nem volt. És a család legfeljebb annyit kapott, hogy ugyanazon a sajtóorgánumon tegye nyilvánossá, hogy ez valótlan, amit tett. Azt gondolom, hogy ez valós probléma.
A másik kérdés, amibe mi mint mentelmi bizottság belebonyolódtunk, egy módosító javaslat rendszerbe. És itt megint hivatkoznom kell arra, hogy mennyire gond, hogy az igazságügyi tárcát egy egészen fiatal, nem merem tippelni, nem bántó szándékkal, de valahol a húsz és harminc közötti korban lévő fiatalember képviselte, aki szerintem a Ház működéséről a legminimálisabb információval nem rendelkezett. Tehát esély sem volt arra, hogy a kérdést érdemben megvitassuk, mert az előterjesztők közül - élve a házszabályi joggal - senki nem vett részt a bizottság ülésén. És azt hiszem, ennek tudható be, hogy az alkotmányügyi bizottság, jelesül képviselő úr, miközben van olyan indítvány, amelyben elfogadják azt, hogy a képviselő, ha bármilyen “fennforgás” van, köteles felfedni magát, hogy országgyűlési képviselő, mert a különböző hatóságok nem kötelesek azt tudni, hogy 386, de még ha kétszáz fős lesz az új parlament, akkor sem kell ismernie mind a kétszáz főt. Tehát a képviselőnek, azt mondjuk, és azt valljuk mi, hogy kötelezettsége, hogy felfedje a képviselői mivoltát, abban az esetben is, ha lemond a mentelmi jogáról, és akkor is, ha nem.
Ezzel szemben egy másik indítványunkat, a 209-eset, de hogy egész pontos legyek: ugyanakkor, ami ezzel összefügg, azt pedig egyharmad sem támogatja, holott itt a szabálysértési ügyben ugyanezt a kérdést próbáltuk megfogalmazni. Én azt kérem az előterjesztőktől, hogy ezt gondolják végig még egyszer, hogy a támogatott 213. és a 209. közötti összhangot meg kelljen teremteni. És azt gondoljuk, hogy teljesen felesleges, amikor egy képviselő lemond a mentelmi jogáról, akkor indokolatlan tájékoztatni arról a házelnököt, a mentelmi bizottságot, hogy ilyen történt, mert sokkal érdekesebb az, ha megsértik a mentelmi jogát a képviselőnek, és akkor abban valóban van feladata a mentelmi bizottságnak.
(0.00)
Egy pillanat türelmet, mert a 275., amely még ebben a csomagban van, formailag rendszeridegen, nem a mentelmi bizottsággal függ össze, de azt gondolom, hogy Lipők képviselő úrnak az az indítványa, amelyet ráadásul itt még támogattak is, az előterjesztő és a bizottságok is, hogy a házelnök közcélú felajánlásai, adományai a költségvetésen keresztül majdhogynem minden korlátozás nélkül megtehetők, azt gondolom, ez így nem elfogadható. Nem is értem, képviselő úr, hogy mint felelős polgármester, hogyan tehet egy ilyen engedményt a házelnök felé.
Ha én most itt nagyon pikírt akarok lenni, tessék belegondolni, hogy a ma hatályos törvények szerint a köztársasági elnök 100 milliós nagyságú összegről dönthet úgy, hogy adomány vagy közcélú. Mivel a törvényben nem volt várható, hogy a köztársasági elnök lemond, ez a ma lemondott köztársasági elnököt ugyanúgy megilleti, mint Göncz Árpádot vagy a Schmitt elnök úr előtt lévő Sólyom László volt köztársasági elnök urat. Azt gondolom, hogy ha itt ki akarják terjeszteni ezt a lehetőséget, hogy a házelnök is tegyen adományokat és felajánlásokat, akkor ezt alaposan meg kellene rágni és végiggondolni. Ezért méltatlan tényleg ez az esti vita, hogy ilyen fontos kérdések csak itt kerülnek napirendre.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
