DR. SZEKERES IMRE
DR. SZEKERES IMRE
DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Néhány perccel ezelőtt kormánypárti oldalról már elhangzott egy interpelláció hasonló témakörben. Én most azokról szeretnék beszélni, akik eddig rendesen fizették a gázszámlát, és jövedelmük vagy bérük mintegy 40-45 százalékát kellett erre költeniük. Mivel a baj nem jár egyedül, számukra megszűnt minden olyan támogatás, amely lehetővé tette volna, hogy saját erőből és támogatással együtt csökkenteni tudják, és megfelelő körülményeket tudjanak a családjuknak biztosítani.
Ennek az a következménye, hogy ma Magyarországon több mint 800 ezer olyan család van, aki 60 napon túli tartozással rendelkezik. És mielőtt az államtitkár úr a kötelező választ megadná, hogy a szocialista kormány alatt mennyien voltak, szeretném mondani, hogy 2010 júliusában egy önök által készített értékelés szerint 350 ezer ilyen család volt Magyarországon. Tehát két év alatt több mint megduplázódott ezeknek a családoknak a száma.
(17.20)
Az a kérdés tehát, hogy ők mitől remélhetnek segítséget, hiszen sem konkrét támogatással, sem a fűtési költségek csökkentésére irányuló szigetelési vagy egyéb pályázatokkal ma már nem rendelkeznek, sőt, a szociális támogatási rendszer is megfosztotta őket számos korábbi támogatástól. Márpedig a késve fizető adósokból sajnos előbb-utóbb fizetésképtelen adós lehet, ez pedig tovább fokozza azokat a társadalmi feszültségeket, emberek és családok közötti különbségeket, a megélhetés romlását, amelynek tanúi vagyunk.
Természetesen valakinek végül állnia kell a számlát, és azt már megtapasztaltuk, hogy mindazok az intézkedések - ármoratórium bevezetése vagy a rezsiköltségek befagyasztása - sajnos semmilyen módon nem segítik ezeknek a családoknak a helyzetét. Ráadásul még azokat a szervezeteket is ellehetetlenítették, amelyek legalább a fővárosban igyekeztek valamilyen segítséget adni ezeknek a családoknak a számára, úgyhogy ma Budapesten, csak Budapesten 400 ezer olyan emberről van szó, aki ilyen helyzetben van, ez pedig a fővárosiak 20 százalékát jelenti.
Világos, hogy látszatmegoldásokkal nem lehet semmire menni. Az idő fogy, mint ahogy a földgáz is, és a beszerzési költségek emelkednek. Kérdezem tehát az államtitkár urat, mi lesz ezekkel az emberekkel, akik már 60 napon túl tartoznak, 800 ezren, és kíván-e harcolni az önök kormánya az energiaszegénység ellen, vagy ragaszkodik ahhoz a koncepcióhoz, amelyet energiastratégiaként itt elfogadtak, ami bizony az energiaszegénység tartós fennmaradásával számol.
Várom válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)
