DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Egy olyan törvényjavaslat, törvénymódosítás áll önök előtt, amely során a kulturális kormányzat bevallottan vereséget szenvedett. Ennek a vereségnek az elszenvedése nem valamiféle ellenzéki vád, hanem az Országgyűlés kulturális bizottságának ülésén a kormány kulturális államtitkára tartalmilag ezekkel a szavakkal mondta el, hogy mennyire rossz néven veszi, és mennyire kellemetlen számára, hogy ennek a törvényjavaslatnak ő mint szenvedő kulturális államtitkár az előadója. Ez úgy nagyjából bemutatja, hogy melyek azok az érvek, amelyek a nemzeti kulturális örökség megvédésére vagy megtartására irányulnak.
Ami ennél lényegesebb kérdés, mert majd az államtitkár lelkét önök ápolják, hogy olyan beruházások esetén, amelyek az ország jelentős részét és nagy területeket érintenek, ez a törvényjavaslat, törvénymódosítás alkalmassá teszi-e a mindenkori kormányt és a szakmát arra, hogy két különböző érdeket harmonizáljon.
Az előbb egy olyan vitát hallhattunk, amelyben az egyes érvelőknek érveik egy részében igazuk volt. Nem az egyiknek vagy a másiknak, hanem megjelentek olyan érvek, amelyek valóban a gazdasági érdeket és a nemzeti kulturális örökség megvédésének, feltárásának érdekét harmóniába kellene hogy állítsák. Azt jelenthetem önöknek - de ezt nyilván önök korábban saját előterjesztésük szerint és frakcióülésükön megvitatták -, ezt a harmóniát itt nem sikerült megteremteni.
Ha egy olyan beruházás, egy olyan valóban nagy arányú gazdasági beruházássorozat éri az országot, mint amelyet az önök eddigi regnálása alatt nem nagyon láthattunk, és ez nemcsak egy területre vonatkozik, hanem tegyük fel, egy olyan vezetéképítés, amely az ország területének jelentős részén áthalad, el kell mondanom önöknek, hogy ez a törvény teljesen alkalmatlan arra, hogy akár a gazdasági, akár a nemzeti kulturális örökségvédelmi szempontokat érvényesítse. Itt tulajdonképpen önöknek az a nagy szerencséjük, hogy a gazdaságpolitikájuk révén nem kell hogy megküzdjenek ezzel a problémával, mert ember nincs, aki jelen körülmények között ide jelentősebb beruházással jönne. Azzal a problémarengeteggel, amellyel például egy olyan beruházás révén, mint amelyet korábbi egymást követő kormányok esetében a Mercedes-beruházás jelentett, ahhoz sok-sok ezer négyzetméter feltárását kellett úgy elvégezni, hogy ez a magyar kulturális örökségnek, a nemzeti kulturális örökségnek éppúgy hasznára legyen, mint az ország gazdasági érdekeinek. Itt önöknek egyetlenegy jelentős szerepük volt, hogy egy szép és a tévében közvetíthető ünnepség révén ezt az üzemet átadták. Egyébként se a beruházás előkészítéséhez, se annak a tartalmi részéhez közük nem volt, így aztán a nemzeti kulturális örökséget sem kellett megvédeni.
Jelentem önöknek, hogy ezen törvény módot és lehetőséget biztosít önöknek arra, hogy továbbra se kelljen ezzel a problémával megküzdeniük, mert se nem teszi lehetővé a gazdasági beruházást, se nem ad arra módot, hogy a nemzeti kulturális örökséget megvédjék.
Így aztán mindannyiunk érdekében azt kívánom önöknek, hogy sikerüljön úgy változtatni a gazdaságpolitikájukon, hogy annak eredményeként megküzdhessenek majd olyan kérdésekkel, amelyek a nemzeti kulturális örökség védelmét jelentik. Ezzel a törvénnyel és ezzel a gazdaságpolitikával emiatt izzadságcseppek nem fognak az önök homlokára kiülni, így aztán, hogy a nemzeti kulturális örökség védelméről szóló törvénymódosításban mi áll, ezt tartalmilag csak akkor fogjuk megtudni, ha valóban nagyberuházások lesznek az országban.
Erre azonban még az önök regnálása alatt, úgy látom, hogy várniuk kell. Ilyen értelemben tehát, hogy mit szavaznak, a nemzeti kulturális örökség védelme szempontjából majdnem édes mindegy.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
