DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gyimesi Endre képviselőtársam alapos és azt kell mondanom, a történelmi visszapillantásra is kiterjedő összefoglalója után talán periferikusnak tűnik az a kérdés, amiben én szót kértem.
Az immáron több mint százéves és ma már inkább csak virtuálisan létező Független Kisgazdapártnak van egy levéltára, egy olyan levéltára, amelyet egy nagyon értékes ember hosszú-hosszú munkával, egy élet munkájával hozott létre, és amely olyan politikai visszatekintőket, olyan politikai tényeket tartalmaz, amelyek nézetem szerint nem pótolhatóak a jövőre nézve. Ezek nem pártfüggőek, hanem kifejezetten a politikatörténethez tartozó nagyon fontos iratok. Ez a levéltár ma néhány ember áldozatos munkája következtében maradhatott fenn és maradhat fenn. Az a véleményem, hogy át kell tekinteni azokat a lehetőségeket, hogy ennek a levéltárnak vagy hasonló helyzetben lévő levéltáraknak az ügyét a nemzeti levéltár ügyének a megoldásával össze lehessen kapcsolni.
Közös érdekünk ugyanis, hogy megmaradjanak ezek a levéltárak, közös ügyünk az is, hogy azok, akik eddig áldozatot vállaltak azért, hogy létezzen ez a fajta összefoglalása a politikának, ez a fajta áttekinthetősége az eddigi politikai életnek, az ne vesszen kárba, hanem ez a jövő számára is rendelkezésre álljon. Nem pártügy, nem valamely, ma már - még egyszer hangsúlyoznám - inkább virtuálisan létező pártnak az ügye, hanem a párttörténetnek és Magyarország történetének is egy szerves része. Ezért én arra kérem azokat, akik itt ügydöntőek, azokat, akik előterjesztők vagy azokat, akik ennek az egész törvénynek az ihletői, gondolják végig, miként lehet ezt a problémát megoldani oly módon, hogy megmaradjanak a lehetőségek azoknál, akik ezt nagy gondossággal látták el eddig is, de az anyagi biztonságot garantálni kell.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(11.20)
