KARÁCSONY GERGELY
KARÁCSONY GERGELY
KARÁCSONY GERGELY (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Főigazgató Asszony! Tisztelt Ház! A törvényjavaslatnak ahhoz a részéhez szeretnék hozzászólni, ami az egykori megyei levéltárak államosításával kapcsolatos, az egyéb kérdésekről majd Schiffer András képviselőtársam fejti ki az LMP álláspontját.
Azt gondolom, itt egy teljes egység van az ellenzéki oldalon, és remélem, hogy ez az egység aztán a nemzeti egységben összeforr a kormányoldali képviselőtársaimmal is, hiszen valóban Gyimesi Endre képviselőtársam már be is nyújtott egy módosító indítványt abban a témában, amihez én is szeretnék hozzászólni. Ez pedig az, hogy az államosítás véleményünk szerint olyan formában történik, ami nem a legszerencsésebb.
Korábban, amikor a kormányrendelet megszületett a megyei levéltárak államosításával kapcsolatban, akkor született egy levél, amiből szeretnék röviden idézni: “A kormány, illetve a Nefmi a megyei intézmények beolvasztásával olyan megoldást választott, amely a szóba jöhető lehetőségek közül a legkevésbé sem szolgálja a kulturális értékmentést”. Sőt, így megy tovább a szöveg: ez még “az átvevő intézmény, a Magyar Országos Levéltár számára is hátrányos”. Ezt a levelet többen is aláírták, például főigazgató asszony is. Tehát azt gondolom, hogy a szakmai szervezetek részéről teljesen jogos volt a kritikus vélemények megfogalmazása azzal kapcsolatosan, hogy a megyei levéltári hálózat államosítása úgy történik, hogy az egykori megyei levéltárak teljesen elvesztik az önálló intézményi státusukat.
Korábban egyébként, amikor a megyei intézmények átvétele megtörtént, magam a kulturális bizottság ülésén többször szóvá tettem azt, hogy egy előre nagyon nehezen látható folyamat fog bekövetkezni a kulturális intézmények esetében, sőt a kulturális bizottság ellenőrző albizottságának az ülését is összehívtuk, ahol kikértük a szakmai szervezetek véleményét azzal kapcsolatosan, hogy hogyan kellene rendezni a megyei fenntartású kulturális intézmények sorsát. Ott egyértelművé vált, gyakorlatilag ott is egységes véleményt fogalmaztak meg a kormánypárti és az ellenzéki politikusok, illetve a szakmai szervezetek is azzal kapcsolatosan, hogy úgy a megyei múzeumhálózat, mint a megyei levéltári hálózat esetében valamilyen országos hálózatba való szervezés lett volna a helyes út.
Sajnos, azt kell látnunk, hogy a megyei múzeumhálózat esetében a kormány nem ezt az utat választotta, és gondolom, hamarosan majd a múzeumi törvényt is módosítanunk kell, hogy a kormányzati szándékot végrehajtsuk; ami azonban rendkívül veszélyes út, hiszen a településeknek adná át azt a megyei múzeumhálózatot, ami igazából egy hálózatos rendszerben tudott jól működni, és olyan települések fognak dönteni ezeknek a múzeumoknak a sorsáról, amelyek annyira pénzszűkében vannak, hogy nem biztos, hogy ebben a nehéz helyzetben fenn fogják majd tartani a korábbi színvonalon ezeket a közgyűjteményeket.
Ilyen szempontból tehát örülünk annak, hogy a Nefmi alá kerülnek a megyei levéltárak, örülünk annak, hogy valamifajta szakmai irányítás kialakul, és valamifajta közéleti irányításhoz hasonlító intézményi megoldás születhet. De azt gondoljuk, az, hogy a megyei levéltárak elvesztik az intézményi önállóságukat, tulajdonképpen azzal magyarázható egyedül, olyan politikai szándék lehet emögött, hogy ezek az intézmények ne legyenek képesek önállóan forrásokat szerezni a működésükhöz.
Egy másik szakmai anyag van itt a kezemben, ami felsorolja az érveket az önálló intézményként való megmaradás mellett, és ezek között a legfontosabb - vagy az egyik talán legfontosabb -, hogy 2012-től a levéltárak is pályázhatnak EU-s forrásokra. Azonban ezt sokkal nehezebben tehetik meg akkor, hogyha csak a magyar nemzeti levéltár lesz képes benyújtani pályázatokat. Ez több száz millió forint forrást vesz el az intézményrendszertől, és ráadásul a már helyben kialakított helyi kapcsolatrendszereket szakmai szervezetekkel, esetleg helyi támogatókkal való kapcsolatokat is annullálhatja, hogyha megszűnik ezeknek az intézményeknek az önállósága.
Éppen ezért, egyébként azt hiszem, lehet, hogy szó szerint ugyanazt a módosító indítványt nyújtottuk be ezek szerint több képviselőtársammal együtt is: az biztos, hogy az LMP csak akkor tudja támogatni ezt a javaslatot, hogyha sikerül megőriznünk a megyei levéltárak önállóságát, miközben azt az irányt, hogy egy nemzeti levéltár szakmai irányítása alatt működjön ez az intézményrendszer, tudjuk támogatni. De azt gondoljuk, hogy az a fajta központosítás, amit ez a javaslat az eredeti formájában megfogalmaz, egyrészt politikailag sem támogatható számunkra, hiszen nem vagyunk a centralizáció hívei, de azt gondolom, emögött egyszerűen spórolási szándék van, újabb forrásokat akarnak kivonni a kulturális ágazatból ezen keresztül, amely kulturális ágazat sajnos az elmúlt másfél-két év kormányzati politikájának az egyik legnagyobb vesztese volt. Nem gondoljuk azt, hogy van még olyan megtakarítandó forrás, amit ebből az ágazatból ki lehet vonni, és azáltal, hogy a helyi kapcsolatokon, illetve az EU-s pályázatokon keresztül nem tudnak újabb forrásokat szerezni ezek a levéltárak, ez a helyzet még kritikusabbá válhat.
Ezért kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy az önállóság megőrzésére vonatkozó módosító indítványunkat támogassák. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)
