TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Hallgatva az államtitkár úr előterjesztését és a kulturális bizottság előterjesztését, azt kell mondjam, hogy szakmailag, ha magára a levéltárra és a köziratok sorsára fokuszálnánk, mindabban a tekintetben, hogy a nemzeti öntudat erősítése, a kulturális örökségünk védelme a XXI. században, akkor azt kell mondjam, hogy mindaz, ami a megyei levéltárak önállóságának felszámolását jelenti, ebbe ezt nagyon nehezen tudom beleérteni.
Lehet, hogy önöknek igazuk van, hogy ettől erősödik a létrejövő nemzeti levéltárnak a hatékonysága. Lehet, hogy a kuratórium megszűnése és a helyébe egy személy mindentudóként való megjelenése bölcsességet és nagyobb átlátást biztosít ezen a rendszeren a kutatók számára, mégse hiszem azt, hogy a javaslat érdemben hozzányúlt volna az elmúlt 23 év átláthatóságát, kutathatóságát biztosító szempontjaihoz.
Ha ez gazdasági kérdés, akkor ez költségvetési ügy. Hogyha az a kérdés, hogy a megyei levéltárak biztosítsák a XX. században azt a típusú professzionális iratkezelést, digitalizálást, amely mentén a kutathatóság még inkább hatékonnyá válik, akkor szerintem ez egy pénzügyi kérdés lenne. Erről önmagában nem szól a törvényjavaslat. Tehát ahhoz, hogy az elmúlt 23 évben hogyan és miképpen működött Magyarországon a levéltárak szakmai kompetenciája - elsősorban a szakmai kompetenciáról beszélek -, ehhez érdemben nem nyúl hozzá a javaslat. Tehát nagyon nehezen tudom azt vélelmezni, hogy maga a hosszú megfogalmazás mögött, ami a levéltárakról és a köziratokról szóló törvény módosítását sejteti, e kettő, nevezetesen a kollégium megszűnése és a levéltárak összevonása lenne.
Az már csak egy ilyen jogtechnikai vita, nem is nagyon akarok felette polemizálni, hogy a kormány a 2012. évi 42. számú Magyar Közlönyben közzétesz egy kormányrendeletet, amelyben elrendeli ezen megyei intézmények összevonását, létrehozva a magyar nemzeti levéltárat. A probléma az, hogy éppen Gyimesi úr, képviselőtársam mondta, hogy ennek a változtatását ez a törvény hivatott megoldani, tehát ezt csak törvénnyel lehet megváltoztatni. E tekintetben tehát, mondjuk, a kormány előrébb járt a maga kormányrendeletével, mint hogy a törvény megszületett volna, de még egyszer mondom, ez érdemben a vita menetét nem kell hogy befolyásolja.
Ha pedig szakmai indokok nem húzódnak meg a törvényjavaslat mögött, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy milyen politikai megfontolások vezették az előterjesztőket ezen törvény benyújtására. Hiszen az 1969-es, Elnöki Tanács törvényerejű rendelete egyértelműen megfogalmazza, majd 1995-ben megerősíti már a harmadik Magyar Köztársaság Országgyűlése, hogy az MDP és az MSZMP köziratainak államosítása a tagnyilvántartások nélkül kerüljön az állam tulajdonába. Ez mind 1969-ben, mind 1995-ben megerősítést nyert, értelemszerűen azzal a kitétellel, hogy a tagnyilvántartások nem képezik részét ennek az államosításnak. Érdekes módon a jelenlegi törvényjavaslat megszünteti ezt a kitételt, tehát összességében egyik oldalon már a tagnyilvántartásokra is igényt tart. De ezt majd később!
A másik, ami szintén megfogalmazódott, de már az átmeneti törvény vitájában, hogy valójában, ha az 1944. március 19. és az 1989. május 2. között megszűnt jogfolytonosság okán akarja a jelenlegi parlamenti többség helyreállítani a jogfolytonosságot, és ezt az alaptörvényben szeretné, akkor, szeretném mondani, megint csak zárójelben, hogy hölgyeim és uraim, akkor jelenleg a Fidesz-hatalom is illegitim. Merthogy annak az alkotmánynak, annak a törvénynek az értelmében nyertek önök 2010-ben egy demokratikus választáson, amelyről éppen kimondják, hogy az elmúlt 60 évben az nem képviselt jogfolytonosságot.
Végezetül, ami még szintén idetartozik, hogy miért is kerül ide ’44 és ’89. Hiszen az eddigi javaslatok az elmúlt 23-30 évben pontosan arról szóltak, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt megalakulásától, 1948-tól napjainkig van ezen adatok állami kézbe való kerülésének a törvényi szabályozása. Miért kerül be ’44? Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy egyrészt - ezt képviselőtársam is elmondta - szinkronba kell hozni az alaptörvény időkorlátait a levéltári törvényben lévő korlátokkal. De van egy másik, és erről nem beszélnek, hogy már bent van az a módosító javaslat, amely egyértelművé teszi, hogy miért kell ’44-ig visszamenni. Azért, merthogy amúgy az MDP jogelődeit is szeretnék e tekintetben az államosítás tárgyává, alanyaivá tenni.
Így önmagában, azt szeretném mondani, hogy én nem vagyok történész, bizonyára tőlem sokkal jobban és többen ismerik a magyar történelmet, mint én magam, de akikkel beszéltem, egyöntetűen állítják, hogy a történelemtudomány tiltakozik az ellen, hogyha valaki, legyen az akár politikai, parlamenti többség vagy bármely közszereplő, az 1944-1980 közötti időszakot leegyszerűsíti egy korszakra, és ezt akarja megvizsgálni. Mert hogyha ez igaz, akkor ez szembemegy minden történészi tudománnyal, aminek amúgy a múlt feltárása, a múlt megismerése, a nemzeti öntudat erősítése a célja. Ezt lehet a történelemtudomány oldaláról több korszakra bontva megvizsgálni. És van egy másik, ez pedig a politikai, amely éppen a levéltári törvényben tükröződik, hogy nem tudja már megoldani a jelenlegi kormány a jelenben a jövő kihívásait, nem tud jövőt kínálni, ezért visszamegy a múltba, és megpróbálja ott megnyerni azt, amit már a jövőben képtelen.
A jelenlegi hatalomnak ebben a törvényjavaslatban nagyon erős párhuzamállítása van a múlt hatalmának gyakorlásával. Szeretném kérni azokat, akik ebben kompetensebbek, mint én jómagam, hogy gondolják végig, hogy az, ami most megtörténik, hogy politikailag írjuk át a történelmet, most mondjuk meg, hogy hogyan és miképpen nézett ki 1944 és ’89 Magyarországa, az nem hasonlít-e arra, amit pontosan éppen önök bírálnak, joggal bírálnak - nem hasonlít-e arra?
Mi lehet tehát a politikai cél? Ez a törvénytervezet egyértelműen bemutatja. A politikai cél, hogy a politikai és a társadalmi baloldal ellehetetlenüljön Magyarországon. Ezt önök már az alaptörvényben deklarálták, bár megmondom őszintén, hogy én ezt átmenetinek tekintem. De ezzel együtt az MSZMP tagjainak, a kor társadalmi szervezetei tagságának politikai bűnösként történő beállítása a céljuk. Ennek a célnak az érdekében kell megszerezni a politikai érdekeikhez kötődően azokat az iratokat, amelyeknek semmi, de semmi közük nincs a pártállami időszakban gyakorolt közhatalomhoz.
Szeretnék feltenni két kérdést. Mire kell a Fidesznek az MDP, SZDP, MSZP tagnyilvántartása? Miféle közhatalmat gyakorolt az Úttörőszövetség, a Nőszövetség, a MEASZ és a Nékosz? Az a Nékosz, amelyet a II. világháborút követő demokratikus kísérlet éveiben működött Népi Kollégiumok Országos Szövetségeként a Magyar Dolgozók Pártja ifjúsági szervezetének deklarál ez a törvénytervezet, és amelyet pont ’49-ben szüntet meg, ez a szervezet szünteti meg. Szeretném kérdezni: mitől lesz ő a mában a politikai bűnösök rendszerének tagja?
Miféle közhatalmat gyakorolt a MEASZ? És tényleg nagyon őszintén szeretném kérdezni - fel se teszem a kérdést, hogy a 40 évnél idősebb képviselőtársaim voltak-e úttörők -, hogy az Úttörőszövetség tagnyilvántartása ugyan milyen közhatalmat gyakorolt. Tegyék fel ezt a kérdést maguknak, hogy nem átlátszó-e ez! Ha pedig ezek nem gyakoroltak közhatalmat, akkor mi a célja az államosításnak?
Az Alkotmánybíróság döntése egyértelmű e tekintetben: mind a ’69-ben, mind az 1995-ben meghozott jogszabály ennek tükrében született. Az adatok, tagnyilvántartások nyilvánosságra hozása a személyes adat védelmének, valamint a közérdekű adatok nyilvánosságra hozásának egyidejűségét és egyensúlyát feltételezi.
(11.30)
Szeretném mondani, hogy az MSZMP tagjainak, annak a 800 ezer párttagnak a személyes adata ugyanúgy védelem alá kell essen, mint bárki más személyes adata. Ezt egy ponton töri át a törvényjavaslat benyújtója, maga a Fidesz, hiszen az elmúl 23 évben, sőt még az azt megelőző időszakban is egyértelművé tette a törvényjavaslat, hogy az állami tulajdon mellé párosítja a tagnyilvántartások védelmét. Most ez a törvényi passzus kikerül a jelenlegi törvénytervezetből.
Tehát azt kell mondjam nagyon őszintén önöknek, hogy az MSZP-MSZMP-tagoknak… - milyen freudi: az MSZP-tagoknak is, hiszen az alaptörvény egyértelművé teszi, hogy mint jogutód osztozzon mindabban, amit az elmúlt időszakban, ’44-től ’89-ig az MSZMP, az MDP és jogelődjei elkövettek. Ezeknek a tagoknak a nyilvántartása, politikai bűnösként történő bemutatása jobban érdekli önöket, mint a történelem valós, korszakonkénti feltárása és megismerése, hiszen a kiválasztásnak az alapelvei, azok a szervezetek, amelyekről beszélünk, ezek valójában nem vettek részt a közhatalom gyakorlásában, mégis van egy közös eredőjük. Ez pedig a Politikatörténeti Intézet.
Tehát nem létezhet ma Magyarországon az önök javaslata szerint olyan, nem állami kézben lévő, független, szabad, baloldali gondolkodók által működtetett, alapítvány formájában lévő levéltár, amely az elmúlt 23 évben mind a nemzetközi, mind a hazai kutatók számára egyöntetűen nyitva állt, kutathatóvá tette a maga nyilvántartásában lévő köziratokat, azokat a magániratokat is, amelyeket azok a szervezetek biztosítottak számukra, akik most éppen a házelnök úrnál tiltakoznak azért, hogy velük érdemi tárgyalás nem történt. Az ő tulajdonukban lévő adatokról semmilyen egyeztetést nem folytatott le az előterjesztő. Egyedül - és ezt korrekten el kell mondani - a Politikatörténeti Intézettel tárgyal a kormány, de nem a Politikatörténeti Intézeté mindaz az irat, amelyről beszélünk, hanem az valóban ma működő jogutód szervezetek tulajdonát képezi. Tehát az utolsó Magyarországon működő baloldali műhely megszüntetése a céljuk.
Végezetül az abszolút kategória, nem tudok másként fogalmazni, tisztelt képviselőtársam, ez pedig a Szociáldemokrata Párt iratainak államosítását célozza. Szeretném elmondani, hogy a jelenlegi törvényben, a módosításban szerepel a jogelődök (Dr. Schiffer András: Az ÁVH államosította!) papírjainak, iratainak törvényi erőre emelt államosítása. Ha az 1944 és ’89 közötti jogelőd az átmeneti törvény rendelkezése értelmében, ezen törvény elfogadásával a Szociáldemokrata Párt is lesz, az azt jelenti, hogy miközben ’49-ben nemhogy hatalomra készültek, hanem éppen vagy Dachauba kerültek, vagy éppen emigrációba menekültek, ők ma, a mai törvény alapján a hatalom birtokosai lesznek - ez az abszurdum. Ez az abszurdum!
Világos tehát három olyan pont, amit végezetül szeretnék elmondani önöknek: az egyik a baloldal tudományos műhelyeinek felszámolása ezen törvény kezdeményezése, ez a valódi célja; a második: az MSZMP tagjainak megbélyegzése; a harmadik: a jelenlegi hatalom felfogásával ellentétes szociáldemokrata felfogásnak a gyökerestül való kiirtása.
Ezért nem támogatjuk ezt a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
