FERENCZI GÁBOR
FERENCZI GÁBOR
FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban, az előttünk fekvő, a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjáról szóló határozati javaslat adósságtörlesztés, az Országgyűlés adósságtörlesztése, igaz, csak szóban, a kommunizmus áldozatai felé. Engedjék meg, hogy egy rövid történeti áttekintéssel kezdjem a felszólalásom, éppen annak érdekében, hogy méltóképpen emlékezhessünk a kommunista diktatúra által meghurcoltakra.
A gulágok a sztálinista rezsim koncentrációs táboraiként működtek, ide jutott mindenki, legyen belföldi vagy külföldi, aki ellenezte a kommunista terrort, ide hurcolták a hadifoglyokat, a politikai elítélteket. A bezártakat kemény fizikai munkára bírták, gyakran napi 10-12 órát dolgoztak, miközben élelem- és egészségügyi ellátásukról alig gondoskodtak. Az ULAG, mint a munkatáborok igazgatósága a politikai rendőrség, az OGPU egyik ágaként 1930. április 15-én jött létre. Még az év novemberében megkapta a központi jelzőt, s ezután Gulagnak nevezték. A táborrendszer Sztálin rendszere alatt gyorsan nőtt. Az 1931-es 200 ezer főnyi létszám 1935-re a legszerényebb becslések szerint is 1 millióra emelkedett. Az 1937-es nagy tisztogatás során egyesek szerint 8 millióan éltek a munkatáborokban, de még a legszerényebb becslések is 2 millióra teszik az ott dolgozó elítéltek számát. Feltételezések szerint Sztálin rémuralma alatt körülbelül 20 millióan haltak meg ezekben a táborokban.
Tisztelt Képviselőtársaim! A magyarországi kommunisták a második világháború végén ismertették meg hazánkkal a gulág fogalmát. A megszálló szovjet hadsereg mindenkit elhurcolt, akiket a hatalomátvétel szempontjából veszélyesnek vélt. Így kerültek a táborokba volt miniszterelnökök, miniszterek, képviselők, nagykövetek, katonatisztek, papok, tanárok és diplomaták. Rengeteg fiatal, munkaképes, életerős hazánkfiának kellett az orosz táborokban sínylődnie. Átlagéletkoruk a 20 évet sem érte el. A hazánkban összegyűjtött embereket először gyűjtőtáborokba vitték, a legnagyobb ilyen Kistarcsán működött, ahova elsősorban a fővárosiakat vitték. A gyűjtőtáborokból romániai átmenőtáborokba kerültek a foglyok, innen marhavagonokba zárva kerültek a Szovjetunió területére. Összesen mintegy 700 ezer magyar állampolgár került szovjet munkatáborba, s közülük csak körülbelül 400 ezren tértek haza. A deportálás során és a munkatáborokban tehát nagyjából 300 ezer magyar állampolgár vesztette életét, akik közül mintegy 10 ezer fő a gulág büntetőtáboraiban halt meg. A gulág, a gulágvilág legjelentősebb magyar krónikásaként tartják számon Rózsás János írót, a magyar Szolzsenyicint.
Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos, Magyarországon is működtek munkatáborok. A legnagyobb Recsken. A szovjet gulágtáborok mintájára szervezett táborban a bírósági ítélet nélkül idedeportált mintegy 1500 fogva tartottat minimális létfeltételek között dolgoztatták folyamatosan a kőbányában. A rabokat sokszor állati kegyetlenséggel fenyítették, kínozták, éheztették. A táborból mindössze kétszer volt sikeres szökési kísérlet. Az első alkalommal a megszökött rab átjutott Csehszlovákiába, de miután hírét vette, hogy családjának több tagját letartóztatták, föladta magát. A második alkalommal 1951. május 20-án nyolc rab szökött meg úgy, hogy az egyikük őrnek öltözött, és úgy tettek, mintha külső munkára mennének. A csoport legtöbb tagját elfogták, azonban egyiküknek, Michnay Gyulának sikerült eljutnia Bécsig, és a Szabad Európa Rádióban beolvasta hatszáz rabtársa nevét. A Nyugat ekkor értesült a táborról, a hozzátartozók pedig innen tudhatták meg, hogy a szeretteik még élnek. A recski tábor mellett jelentős volt a tiszalöki munkatábor is, ahol a rabok vízerőművet építettek.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik Magyarországért Mozgalom természetesen támogatja a határozati javaslatot, amely már a sokadik, a kommunizmussal való leszámolást hirdető határozati javaslatuk. Önök azonban, sajnos azt kell mondanom, hazugok. A közvélemény számára folyamatosan azt kommunikálják, hogy a kabinet a nemzeti ügyek kormánya, le kívánják zárni az elmúlt 22 évet, be szeretnék fejezni a rendszerváltást. A cselekedeteik azonban rendre ennek az ellenkezőjét sugallják. Határozati javaslatokra futja mindössze az erejükből, miközben a Jobbik valódi rendszerváltó javaslatait sorban leszavazzák.
(15.20)
Így tettek a lusztrációs javaslatunkkal, amely kizárta volna a volt magas beosztású kommunistákat a közéletből. Önök miatt kaphatják 22 év után továbbra is a volt állampárti vezetők luxusnyugdíjaikat, köztük Biszku Béla, az ’56-os szabadságharc utáni megtorlásokat és kivégzéseket levezénylő hazaáruló belügyér.
Önök leszavazták azt a javaslatunkat is, amelynek segítségével megismerhető lett volna a kommunista állambiztonsági múlt, nyilvánossá váltak volna az ügynöklisták. Ezek a javaslatok valóban hozzásegíthették volna hazánkat a valódi rendszerváltáshoz.
Még egyszer mondom: a Jobbik egyetért és támogatja a javaslatot, megkérdőjelezhető azonban, hogy önöknek van-e addig joguk az elhurcoltakról, a szenvedőkről, az elhunytakról megemlékezni, amíg a kommunista bűnösök a magyar közélet levegőjét ronthatják, amíg önök is luxusnyugdíjjal jutalmazzák a hazaárulást; amíg önök is, fideszes és KDNP-s képviselőtársaim, menedéket nyújtanak a bűnösöknek. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokban.) Amíg az önök soraiban is ott ülnek a volt besúgók, ügynökök, a kommunista éra haszonélvezői, és amíg az MSZP-hez hasonlóan abban érdekeltek, hogy ne tegyenek érdemi lépéseket a kommunizmussal való végső leszámolás érdekében. Hiába van kétharmaduk, leszavazták azt a javaslatunkat is, amely végleg kizárta volna az MSZP-t a közéletből.
Tisztelt Ház! A gulág egyik legismertebb foglya, Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin, matematikatanár volt, aki szabadulása után több könyvben írta meg élményeit. Kérem, engedjék meg, hogy végezetül felolvassam Szolzsenyicin véleményét a kommunistákról, amelyet magam is vallok.
“A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.”
Tisztelt Ház! Bízom abban, hogy a határozati javaslatok sorát egy valóban nemzeti kormány hatalomra kerülésével valódi tettek, a kommunizmussal való végső leszámolás követi. Nincs bocsánat, mert nemcsak igazat kell adnunk, hanem igazságot is kell szolgáltatnunk a kommunizmus áldozatainak. Csak akkor jöhet el a szabadság, akkor lesz rend, csak a múlt lezárásával indulhatunk el a magyar feltámadás felé vezető úton.
Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
