DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Ön a felszólalásában, nem tudom, hogy véletlenül-e vagy szándékosan, de összemos két dokumentumot, amelyeket többször kiszivárgott dokumentumoknak nevez. Egyik sem kiszivárgott, mindkettő teljesen legális dokumentum.
Az egyik a felsőoktatás fejlesztéspolitikai irányelvei címet viseli, amelyet minden egyetemi rektornak megküldtünk, és egy munkaanyagról van szó, szó sincs kiszivárgásról. A másik pedig a Széll Kálmán-terv, a 2-es Széll Kálmán-terv, amelyet tegnap ismét nyilvánosságra hoztak. Ezért ennek a kettőnek az összemosása, másrészt kiszivárgásról beszélni, úgy gondolom, hogy a demagógia hatáskörébe utalható, amit én elég szomorúan tapasztalok, mert a képviselő asszonynak a korábbi megszólalásai azért nem nélkülözték a tárgyilagosságot, ez pedig tele volt tévedéssel vagy éppen csúsztatással, ezt nem tudom megítélni, ez az ön feladata.
(9.50)
Nézzük a tényeket! “A felsőoktatás fejlesztéspolitikai irányai” egy olyan munkaanyag, amellyel arra törekedtünk, ahogy már több, parlamenti felszólalásra adott válaszomban elmondtam, hogy arra ösztökéljük az egyetemeket, hogy a tavaly számba vett és egyetértésben megállapított problémahalmazra kölcsönösen és közösen keressük a válaszokat. Szó sincs benne integrációról, kedves képviselő asszony - tegnap, ha jól emlékszem, Karácsony képviselő úr kérdésére adtam meg ezt a választ -, hanem felsőoktatási fejlesztési pólusokról van szó, francia mintára, ami azt jelenti, ha lefordítjuk, hogy ezeknek az egyetemeknek kell keresni a szűkebb vagy szorosabb vagy lazább együttműködést azért, hogy a felsőoktatás jelenlegi problémáira megfelelő válaszokat adjanak. Ezért tehát azzal vádolni bennünket, hogy integrációt készítünk elő, miközben ezt nem valljuk be, ez nem felel meg a valóságnak, és nem igazán szép dolog.
Ami a jogászképzést illeti, az ön napirend előtti felszólalásának a címe már önmagában is csúsztatás. Mi az, hogy csak a gazdagoknak kedvez a felsőoktatás? Összesen hat olyan ország van Európában, és köztük van Magyarország is, ahol a felsőoktatásba jelentkezők felét az állam ösztöndíjjal támogatja. Az összes többi országban nagyon komoly tandíjakat fizetnek. Sokszor elmondtuk, hogy a magyar felsőoktatás az idei szeptembertől mintegy 70 ezer kezdő hallgató tanulmányaihoz teljes vagy részösztöndíjjal hozzá fog járulni. Ez nem azt jelenti, hogy a gazdagoknak kedvez a felsőoktatás, hanem azt jelenti, hogy be lehet kerülni az államilag támogatott ösztöndíjas keretbe azoknak, akik a legjobb eredményt érik el. Tehát azt a minőségi javulást szolgálja, amelynek szükségességét, azt hiszem, minden felelősen gondolkodó magyar állampolgár elismerheti. Mi több, ez az elgondolás még a későbbiekben is a minőségnek kedvez, hiszen az állami ösztöndíjas keretből ki is lehet kerülni, meg be is lehet kerülni, erre a felsőoktatási törvény megadja a lehetőséget.
Ezért tehát mindezek a rendelkezések a minőséget szolgálják, a szegényebb sorsú gyerekek számára - ez is ismert, nagyon sokszor elhangzott - a diákhitel 2. biztosítja a tanulmányok folytatását. Kedves Képviselő Asszony! Ha ön jogi karra jelentkezik, és nem veszik be az állami ösztöndíjas keretbe, mert mondjuk, megszűnik, hogyha valóban ez lesz a döntés - nincs még ilyen döntés, ez a fejlesztéspolitikai stratégia egy tervezet -, akkor felveszi a diákhitelt, majd megszerzi a diplomáját 6 év múlva. A diplomája birtokában, a jelenlegi statisztikai adatok ezt mutatják, 2-3 hónapon belül elhelyezkedik, és messze az átlag fölötti fizetéssel fog rendelkezni, amiből könnyedén ki tudja fizetni a diákhitel részleteit.
Hogyha ez az elgondolás visszatartja a szegényeket, akkor itt valami logikai hiba van. Az idei jelentkezési adatok is azt mutatják, hogy sokkal többen jelentkeztek önköltséges képzésre, mint tavaly. Első helyen 2 ezren, második helyen pedig 7 ezren jelentkeztek a jogi karra önköltséges képzésre, ami azt mutatja, hogy a fiatalok realitásérzéke, úgy tűnik, hogy sokkal valósabb, sokkal jobb, mint azoknak a politikusoknak, akik sajnos ezt a helyzetet, ami kialakult, riogatásra, ijesztgetésre és pánikkeltésre használják ki, ahelyett, hogy józanul mérlegelnék a tényeket.
Ami a pedagógus-életpályamodellt illeti, a Széll Kálmán-terv csak utolsó eshetőségként tárgyalja azt, hogy esetleg egy kicsit elhalasztják. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ez ne történjék meg. Itt is azzal vádolni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) bennünket, hogy játszunk a pedagógusokkal, meg titkolódzással, ez enyhén szólva megmosolyogtató, hiszen kezdettől fogva a pedagógus-életpályamodell kapcsán nyílt kártyákkal játszottunk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
