DR. KUPPER ANDRÁS
DR. KUPPER ANDRÁS
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az örmény nép történetének és kultúrájának egyik kiemelkedő, ha nem a legfontosabb dátuma Krisztus után 301, amikor Trdat király a történelem első államvallásává tette a kereszténységet. Alig száz évre rá az örmények megalkották saját ábécéjüket, és lefordították eredetiből a Bibliát, hogy saját nyelvükön hirdethessék a szent szövegeket. A Perzsa Birodalom, majd Nagy Sándor uralma, Bizánc, majd a tatárjárás, a török és a szovjet birodalom szorításában a keresztény vallás, a saját nyelv és ábécé alapozta meg azt a keresztény nemzeti kultúrát, amely szellemi és lelki egységet biztosított az örmény népnek. Az ebből fakadó azonosságtudat mentette meg az örmény nemzetet attól, hogy mint más népek a környezetében, eltűnjön a történelem süllyesztőjében.
Az évszázadok viharai közül azonban külön kell beszélni az 1893-1923 közötti törökországi fennhatóság alatti időszakról, amikor nem kevesebb, mint 3 milliónyi örményt küldtek a halálba, 700 ezer embernek pedig menekülnie kellett az üldöztetés miatt. 1915-ben, április 24-én vezető örmény értelmiségiek letartóztatásával és azonnali kivégzésével megkezdődött a világtörténelem első megtervezett népirtása, holokausztja. Az elkövetkezendő hónapok alatt az örményeket munkaszolgálatra hívták, ott megkínozták, és kivégezték, koncentrációs táborokba és a sivatagba terelték, hogy ott éhen és szomjan haljanak. A zsidó holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja - az 1944-es kárpátaljai zsidók gettóba tömörítésére emlékezve - április 16-án volt. Április 19-én a pusztítás napjára emlékeztek Izraelben. Ma, április 24-én az örmény holokauszt emléknapja van. Nem csak időbeni közelsége ijesztő a két megemlékezésnek; van egy történelmi szál is, amely összekapcsolja e két népirtást.
Az első világháború idején Törökország és Németország szövetségesek voltak. A német hadsereg egyik tisztje, az egészségügyi alakulatban szolgáló, porosz születésű Armin Theophil Wegner minden rendelkezést megszegve, fényképekkel dokumentálta az utókor számára a törökországi koncentrációs táborokat, az örmények sivatagban elszenvedett gyötrelmeit. Ugyanez a Wegner csaknem 20 évvel később, 1933-ban nyílt levélben ítélte el a németországi zsidóüldözést. Nem sokkal ezután a Gestapo elfogta, megkínozta, bebörtönözte, majd koncentrációs táborba zárta. Tehát elhallgattatta azt az embert, aki látta és megörökítette a XX. század első koncentrációs táborait, és aki számon kérte hazáján a diszkriminációt, a zsidóüldözést, majd maga is a következő holokauszt koncentrációs táboraiba került.
Wegner sorsa azt példázza, hogy a gyűlöletkeltés újabb gyűlöletet és újabb szenvedést szül. Amikor Adolf Hitler 1939 augusztusában feltette azt a költői kérdést, hogy ugyan ki emlékszik ma már az örményekre, tulajdonképpen arra gondolt, hogy bármit meg lehet tenni, hiszen nincs történelmi emlékezet. Az utókor azonban rácáfolt Hitler cinizmusára. Világszerte egyre többen ismerik meg az örmények történelmét, így Magyarországon is. Nem felejthetjük el egyebek mellett azt sem, hogy az örmények hozzájárultak nemzetünk gyarapodásához, és két aradi vértanúval osztoztak sorsunkban, minisztereket, miniszterelnököt is adtak hazánknak.
Az emlékezés azonban nem merülhet ki pusztán abban, hogy lehajtott fővel megkoszorúzunk egy emléktáblát. Az emlékezésnek ez a legkevésbé fontos momentuma, a tisztelethez, az áldozatok megkövetéséhez, az erőszakot szító ideológiák elutasításához ez nem elég. Az emlékezés nem korlátozódhat csupán egyetlen pillanatra, egyetlen gesztusra, látványos külsőségekre, diplomáciai kontaktusokra.
Tisztelt Képviselőtársaim! A képviseleti demokrácia nem azt jelenti, hogy aki választópolgárok szavazatai révén helyet szerez magának a Magyar Országgyűlésben, az jogot kap arra, hogy meglovagolva egyesek indulatait, dühöt és békétlenkedést szítson szavaival. Az ország Házát, a nemzet templomát senki nem tekintheti egyszerű színpadnak, ahonnan hordószónokként azt kiabálhatunk, amit a körénk sereglett alkalmi publikum elvár. A népszerűség hajhászása ebben az értelemben sem lehet vezérelv. Fogalmazhatok egyértelműbben is: senki nem veheti a bátorságot magának, hogy ebben a templomban az etnikai vagy vallási alapon való megkülönböztetést támogassa. Nekünk, akik lehetőséget kaptunk arra, hogy nemzetünk mindennapjait meghatározó döntéseket hozzunk, kötelességünk tetteinkkel, üzeneteinkkel megálljt parancsolni az embertelenség és az erőszak terjedésének.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
(9.30)
