SZŐCS GÉZA
SZŐCS GÉZA
SZŐCS GÉZA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy a kormány nevében ezúttal én reagáljak és megköszönjem, hogy szót válthatunk a hazai kisebbségekről.
(9.40)
A második világháborút követően több olyan durva atrocitás érte a magyarországi németek közösségét, amely létszámának drasztikus csökkenéséhez, létének elbizonytalanításához vezetett. Ilyen volt a magyarországi németek kényszermunkára, málenkij robotra hurcolása a Szovjetunióba, amelynek következtében tízezrek nyugszanak távoli földek jeltelen sírhantjaiban.
A közösségek életébe történő brutális beavatkozásnak tartjuk a kitelepítést is. A szövetséges nagyhatalmak 1945 nyarán megkötötték a potsdami egyezményt, amely alapján elkezdődött a kelet-európai németek deportálása Németországba. Ennek során Magyarországról ’46 és ’48 között körülbelül 200 ezer ember került a megosztott német területekre. Az 1941-es népszámlálás során még közel félmilliós magyarországi németség létszáma az elűzetés miatt 22 500 főre apadt. Ha ez akkor nem történik meg, Magyarország lakosságának mai száma megközelíthetné a 11 milliót.
“A svábság egy batyuval jött ide, egy batyuval is menjen” politikai tétel visszafordíthatatlan következményeket indított el. A befogadó Németország sokszor a semmiből is adva juttatta honfitársainkat lakóhelyhez, munkához, élethez. Az évszázados hazájukat elvesztő magyarországi németek a régi-új hazában is igyekeztek összetartani, hiszen rendkívül erős tradicionális kötődésekkel rendelkező közösséget alkotnak. Szervezetekbe tömörültek, amelynek keretét a több mint hatvanéves fennállását ünneplő Magyarországi Németek Szövetsége adta, és amelynek számos helyi szerveződését találjuk több németországi településen. Ezek a szövetségek aktív, élő, gyümölcsöző közösségei lakóhelyüknek, és egyáltalán nem táplálnak negatív érzelmeket - ami érthető volna, még ha indokolatlan is - a magyar nemzet és a magyar állam iránt. Ugyanígy személyesen győződhettem meg arról is, legújabban éppen a napokban Balmazújvároson, hogy a Magyarországon maradt, megmaradt németség - mint fontos nemzetrész egyébként - testvéri és szolidáris a magyarokkal. Ezt köszönettel kell tudomásul vennünk.
Orbán Viktor miniszterelnök úr a minap e falak között azt mondta egy másik, az alapvető emberi jogokat sárba tipró eset kapcsán: a kabinet garantálja, hogy ebben az országban minden kisebbség biztonságban élhet. Mindannyiunk feladata tehát lehetővé tenni gyermekeink és unokáink számára, hogy megismerhessék elődeikről a teljes igazságot. Az ünnepi megemlékezések felszínre hozzák egy-egy napra a múltat, de ez kevés, újra és újra fel kell idézni a történéseket, hogy mindenkiben tudatosuljon, mindez nem ismétlődhet meg.
A budaörsi kitelepítési emlékmű lépcsőin a következő idézet olvasható: “Már a legkisebb gyűlöletet is állítsd meg, és kellő időben mondd ki, hogy állj.” Ezt a gondolatot adjuk tovább a következő generációknak.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
