GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, az is Magyarország, az is, amelyről önök nem akarnak tudomással bírni. Az is Magyarország, ahol dúl a szegénység, és az is, ahol már nem a szegénység dúl, hanem a nyomor van jelen. Az is Magyarország, Csereháttól, Miskolcon keresztül Budapestig, amely településeken rengeteg ember elveszti a munkáját, és ahol az emberek a fizetésüket is elvesztik. Az is Magyarország, ahol közel négymillió ember az, aki a létminimum alatt él. Tudják, ez több mint egymillióval több, mint két évvel ezelőtt volt. (Az elnök csenget.) És önök vérlázító cinizmussal hozzák meg azokat a jogszabályokat és döntéseket, amelyek ezeket az embereket sodorják még inkább a mélybe. Ezen kellene elgondolkodni, tisztelt képviselőtársaim!
Azon kellene elgondolkodni, hogy két éve kormányoznak, és a munkanélküliség semmit nem változott, hiába próbálnak meg statisztikailag mindenfajta eszközt megragadni: 10,7-10,8 százalékos, miközben önök a szociális biztonságot a sárba tiporták; miközben önök beszedik az emberektől és beszedik a munkaadóktól a különféle járulékokat, amelyek a biztonságot adják meg az embereknek, ha elveszítik a munkalehetőségüket, de a forrást is elveszik, amit beszednek. 180-190 milliárd forint beszedett pénzzel szemben önök a 2012-es költségvetésben mindössze 57 milliárd forintot irányoztak arra elő, hogy ha valaki elveszti a munkalehetőségét, akkor átmenetileg és maximum három hónapig kapjon támogató kezet.
Ma Magyarországon a támogatás, a szolidaritás Európában a legvisszafogottabb, szeretném jelezni önöknek, és közben a foglalkoztatás tekintetében sem tettek semmit, miközben az alapígéretük évenkénti százezer új munkahelyről szólt. És közben azt látjuk, hogy nagyjából stagnál, ha néhány tízezer fős változás mutatkozik, akkor az pedig azért van, mert a részmunkaidőben foglalkoztatottak száma nő, miközben a teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma pedig csökken.
(14.50)
Igen, el kell gondolkodniuk azon, hogy azok az intézkedések, amelyek százezreket és milliókat döntenek a nyomorba, helyénvalóak-e. Ezt ígérték-e az embereknek? Ezért politizálnak-e? Azt gondolom, talán még most ideje van annak, hogy felülgondolják mindazt, amit tettek. Úgy gondolom sokszor, hogy önök nem tudják, mit beszélnek, és mit csinálnak. Úgy gondolom, hogy nem látják azt a világot, azt a kicsiny világot sem, ami 93 ezer négyzetkilométeren vesz minket körül itt Magyarországon; nem látják, vagy nem is akarják látni. Matolcsy miniszter úr arról beszél, hogy 47 ezer forintból jól meg lehet élni ebben az országban, megnyugtatóan és kiszámíthatóan.
Szeretném mondani, itt az egyhetes menetelésünk kapcsán nagyon sok emberrel beszélgettünk. Ezek az emberek nem csak üzentek, adományt is küldtek. Összeszedték a pénzt, itt van a kezemben 47ezer forint. Itt van a kezemben, és le fogom tenni oda, államtitkár úr asztalára. Konzultáljon a miniszterével, hogy a kijelentését helytállónak tartja-e, és ha igen, éljen meg február 13-tól március 13-ig ebből a 47 ezer forintból. Azt mondom önnek, államtitkár úr, konzultáljon vele, vagy vállalja ön akkor azt, hogy megteszi mindezt, hiszen szoros kapcsolatban mozognak a miniszterével együtt. És ha nem, ha azt a szóbeli egyezséget, amit itt önökkel meg akarok kötni, hogy megmutassák, hogy meg tudnak-e élni ebből a pénzből, nem teszik meg, akkor viszont azokat a vérlázító, cinikus kinyilatkoztatásokat, amelyek a magyar egyszerű, kis keresetű embereket nyomják a nyomorba, felejtsék el, és ne használják többet soha az életben.
Sokkal inkább tegyék azt, hogy ahelyett, hogy megalázzák az embereket, megpróbáljanak minden egyes családban munkahelyet biztosítani. Sokkal inkább tegyék azt, hogy minden olyan családban, ahol dolgozni tud az ember, még ha kicsiny is a jövedelme, ha minimálbér vagy nem sokkal több, mint a minimálbér, akkor ezek az emberek ugyanúgy jussanak hozzá a gyermekeik utáni támogatásokhoz, mint ahogy hozzájut a miniszterelnök, a miniszter, az államtitkár, jómagam, ha gyermekeket nevelünk. Tudják, az a szolidaritás, ha a szegény sorban lévő emberek, a kis keresetű emberek legalább azt a támogatást élvezik, amit a jómódúak élveznek. Azt gondolom, a Parlament falai között mindegyikünknek kutya kötelessége az, hogy olyan szabályokat szüljünk, amelyek ilyen értelemben segítik azokat az embereket, akik nehéz sorban élik a mindennapjaikat.
És talán a munkaadók felé is tehetnek egy gesztust. A fóbiájukat felejtsék el, az egykulcsos személyi jövedelemadó helyett inkább az élőmunkára rakódó járulékokat csökkentsék annak érdekében, hogy a foglalkoztatás biztonságát tudják ők garantálni, vagy ha lehet, akkor azt bővítsék.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és azt kérem, próbáljanak meg minél több embernek munkát és kenyeret biztosítani. Elnök úr, köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps az MSZP és a függetlenek soraiban. - Közbekiáltások ugyanott.)
