GYÖNGYÖSI MÁRTON
GYÖNGYÖSI MÁRTON
GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Ha Orbán Viktor korábban diplomaták előtt tett mondását felidézzük, miszerint ne a szavait, hanem a tetteit nézzék, egy hosszú politikai pályafutás több epizódja is új megvilágításba kerül. Különösen ott érezhető ki ennek a mondatnak a súlya, ahol a harcos retorikát nemzeti sorskérdéseink ügyében teljes kapitulálás követte.
Emlékszünk még arra, amikor a miniszterelnök úr arról beszélt, hogy Románia EU-csatlakozását magyar részről feltételekhez fogja kötni, majd pár hónappal később mégis feltétel nélkül megszavazta Románia csatlakozását a magyar parlamentben. Emlékszünk még arra, hogy a nemzeti függetlenséget gyakran hangoztató miniszterelnök hogyan szavaztatta meg pártjával olvasatlanul egy túlteljesítésre hajlamos, stréber nebuló mintájára a nemzeti szuverenitást végzetesen korlátozó lisszaboni szerződést, amelyet más országok csak komoly feltételekkel írtak alá.
És most, hétfőn, itt fekszik a tisztelt Ház előtt az a múlt pénteken benyújtott europaktum, amelyről maga Orbán Viktor mondta azt két hónappal ezelőtt, hogy annak elfogadása Magyarország nemzeti szuverenitását is érinti. Tudjuk, hogy a két hónappal ezelőtti Orbán Viktor még a verbális szabadságharcot vívó miniszterelnöke volt az országnak. Azt is tudjuk, hogy kormánya óriási nyomásnak volt kitéve a hazai balliberális, az MSZP, az LMP és a korábbi SZDSZ-es körök, valamint külföldi elvtársaik közös és összehangolt támadásának köszönhetően. Azt, hogy hazánk nyugati gyarmattá vált, mi sem mutatja jobban, mint hogy a gyarmattartók és hazai lakájaik még egy verbális szabadságharcot sem tűrnek el. Az azonban a miniszterelnök úr felelőssége, hogy meghátrál egy gyülevész, szedett-vedett társaság előtt, és teljhatalmát, amellyel egy valódi paradigmaváltást, egy valódi szabadságharcot is véghezvihetne, arra használja, hogy elmélyítse függésünket a birodalomban.
Az europaktum elfogadása ugyanis nem más, mint Magyarország betuszkolása egy összedőléssel fenyegető eurózónába, amely végső kapkodásában a kifosztás fokozásának eszközéhez, a központosításhoz nyúl egy szuperállami struktúra létrehozásában.
(14.30)
Tisztelt Ház! Miért lenne az Magyarország stratégiai érdeke, ahogy az előterjesztett határozati javaslat fogalmaz, hogy Magyarország teljesítse az euró bevezetésének a feltételeit, és ezáltal csatlakozzon egy összedőlés határán tántorgó valutaunióhoz? Miért érdekünk, hogy feladjuk önálló pénzpolitikánkat, amikor jól látjuk, hogy ez hova vezetett az eurózóna egyes országaiban? Miért stratégiai érdeke hazánknak az, hogy önálló pénzpolitikája feladása mellett még költségvetési politikája felett gyakorolt önállóságának is jókora részét nyújtsa át önként Brüsszelnek?
Az europaktum elfogadása után a nemzeti retorika hangján olyan szépen szóló miniszterelnökünk mégis milyen gazdaságpolitikai eszközzel kívánja Magyarország gazdasági feltámasztását elérni, ha sem pénzpolitikai, sem fiskális eszközei nem maradnak erre? Tudjuk, hogy a magyar gazdaság válságának gyökere éppen abban a hamis gazdaságpolitikában keresendő, amely a fenntartható növekedés hazug szólama alatt a versenyképesség oltárán feláldozta a társadalmi kohéziót hazánkban, ugyanis versenyképességünk javulását önöknek mindig az éhbérek és a multiknak nyújtott támogatások jelentik.
Miért akarják most is ezzel a hamis indoklással lenyomni a torkunkon az europaktumot? Valóban igaz lenne az, hogy az europaktum az államadósság elleni küzdelem egyik fontos eszköze, mint ahogy ez szerepel a dokumentumban? Ne vicceljünk, kérem! Önök tényleg azt hiszik, hogy az államadósságunk azzal csökkenthető, ha a hitelezőink által még jobban gúzsba köttetjük magunkat?
Mi továbbra is meg vagyunk győződve arról, Görögország és Írország példáját látva, hogy egyedül az államadósság újratárgyalása jelent kiutat ebből a több évtizedes zsákutcás politikából; és természetesen gazdasági szuverenitásunk megőrzése, amely nem képzelhető el önálló pénzpolitika és költségvetési politika nélkül. Ezért mondja azt a Jobbik, hogy nemcsak az europaktumot kell határozottan elutasítani, hanem magát az Európai Uniót is, amely már régen nem abba az irányba halad, amelyre Magyarország lakossága igent mondott 2003-ban, még hogyha ez teljes félretájékoztatás, csúsztatások és propagandisztikus reklám mellett zajlott is.
Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
