ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm a szót, tisztelt házelnök úr. Először talán a Jobbik tisztelt frakcióvezető-helyettesének, Balczó képviselőtársam szavaira szeretnék egy értelmező megjegyzést tenni. Valami félreértés lehet, ugyanis eddig senki nem írt alá semmit. Tehát ennek a vitának a státusa az, hogy a miniszterelnökök megegyeztek arról, amiben egyetértenek, milyen legyen Európa pénzügyi paktuma, majd kiadták a szakértőiknek a szerződés pontos megszövegezését, amelynek az elfogadása érdekében a miniszterelnökök márciusban össze fognak gyülekezni Brüsszelben, aláírnak egy szerződést, amit utána a magyar törvények szerint nekem be kell terjesztenem ide, a tisztelt Ház elé annak érdekében, hogy önök azt megvitassák és ratifikálhassák. Ez a rend.
Én két dolgot vállaltam. Az első, hogy bár a miniszterelnök a magyar alkotmányos rend szerint aláírhatná ezt a megállapodást márciusban, de megegyeztünk egymással abban, hogy ez nem így fog történni, hanem előtte részben a nagybizottságon keresztül, részben pedig a plenáris ülésen keresztül lehetősége lesz mindenkinek arra, hogy mielőtt a miniszterelnök elkötelezné magát, az előtt ezt a kérdést teljes egészében megvitathassuk, megvitathassák. Erre kínáltam föl a lehetőséget ma, és ez a lehetőség nyitva áll.
Még egy dolgot kellett vállalnunk: az új magyar alkotmány szerint értelmezni kell azt a kérdést, hogy ha majd idekerül ratifikálás céljából ez az új szerződés, akkor elegendő lesz-e a jelen lévő képviselők felének a szavazata, vagy kétharmad kell hozzá. Ez a kérdés alkotmányos értelmezésre szorul, ezért a kormány az új alkotmány adta lehetőséggel élve az Alkotmánybírósághoz fordult, és kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy válaszoljon erre a kérdésre, hogy amikor márciusban én beterjesztem ide, önök elé a szerződés szövegét, akkor az alkotmánybírósági vélemény is mellette legyen, és az eljárás hibátlan, kifogástalan lehessen.
Még egy dologra szeretném Balczó képviselőtársam figyelmét fölhívni. Az új alkotmányban szerepel Magyarország fizetőeszközének megnevezése, és az nem véletlenül van ott. Tehát amikor Magyarország majd csatlakozni fog az euróhoz, ha így dönt, és a csatlakozással a majd ideterjesztendő szerződésben vállalt kötelezettségek ránk is érvényesek lesznek, a magyar parlamentnek lesz módja arra, hogy erről a csatlakozásról kétharmaddal döntsön, mert az alaptörvény ezt majd meg fogja követelni.
Tehát azt gondolom, az ön észrevételeire összességében válaszolva, hogy korrekten, az ígéreteknek megfelelően és kellő alkotmányos garanciákkal születik majd meg az összes szükséges döntés, amely Magyarország nemzetközi, új nemzetközi elkötelezettségére vonatkozik majd.
Tisztelt Ház! Az LMP frakcióvezetőjének hozzászólását igyekeztem teljes egészében befogadni és megérteni, és csak azt tudom mondani önnek, hogy Isten hozta az LMP-t a szabadságharcosok táborában. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)
A Lengyelországra tett megjegyzéseket, amelyek azt a célt szolgálták, hogy Lengyelországgal összevetve Magyarországot negatív színben tüntessék föl, azokat engedje meg, hogy kellő udvariassággal visszautasítsam, és mindenkit tisztelettel arra kérjek, hogy ne próbálja Magyarországot szembefordítani egyik legjobb európai szövetségesével, Lengyelországgal, még egy olcsó, új frakcióvezetői poén érdekében sem. (Derültség és nagy taps a kormánypárti padsorokban.)
Ami pedig ebben az önök előtt is fekvő szövegben ismerhető új gazdasági együttműködést illeti, az LMP frakcióvezetője egy nagyon fontos pontra mutatott rá, amely azt tartalmazza, hogy a költségvetésekben majd a nemzeti össztermék fél százalékpontnyi strukturális reformját, ahogy ezt brüsszeliül mondják, végre kell hajtani, és ezt egy elrettentő és valóban nehéz feladatként állította be a frakcióvezető úr, nem minden ok nélkül. Mindamellett szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy a 2012-es magyar költségvetésben több mint 2 százalékos ilyen úgynevezett strukturális reform valósul meg, nem pedig 0,5 százalék. Tehát kétségkívül a 0,5 sem könnyű, a 2 még nehezebb, de a Magyarország korszerűsítése és megújítása érdekében vállalt lépéseink a 0,5 százalékos vállalást reálissá és teljesíthetővé teszik.
Engedjék meg, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy csak az ügy súlya miatt immáron sokadszor Balczó képviselőtársamnak arra a gondolatára reagáljak, amely a külföldi tőkére vonatkozik. Először tisztázzuk azt, amiben, azt hiszem, egyetértünk. Ha jól értem, abban egyetértünk, hogy Magyarországnak nem kell támogatnia olyan külföldről érkező magyarországi gazdasági vállalkozásokat, amelyek a magyar állam támogatásával semmilyen hozzáadott értéket nem állítanak elő Magyarország számára, legalábbis olyat nem, amit a Magyarországon létező vállalkozói világ ne tudna előállítani. Az ilyen vállalkozásokat nem kell támogatni, mert itt csak a tőkeerővel történő visszaélés okán kiszorítanák a magyar vállalkozókat a létező piacról. Ellenben azt gondolom, hogy kell, szükséges, érdemes és hazánk javát szolgálja minden olyan külföldi vállalkozásnak a magyarországi beruházási támogatása, amely hozzáadott értéket állít elő, növeli a magyar nemzeti összterméket, nem vesz el lehetőséget magyarországi vállalkozóktól, és olyan termékeket állít elő, amire egyébként önerőből nem lennénk képesek.
(14.00)
Ezeket a beruházásokat eddig is támogattuk, én személy szerint ezután is támogatom, és kérem a tisztelt Házat, hogy ezt a fajta külföldi befektetőket támogató politikát - de csak ezt - továbbra is támogassa, föltéve, ha egyetértünk abban, hogy a nagy európai újrarendeződésben Magyarországnak azt az esélyt kell megragadni, hogy Európa egyik kiemelkedő termelési központjává váljon. Én hiszek abban, hogy ez a lehetőség nyitva van, abban is hiszek, hogy ezt a lehetőséget meg tudjuk ragadni, és abban is biztos vagyok, hogy ha Magyarország termelési központ lesz, akkor sokkal több embernek tudunk munkahelyet adni, mint ebben a pillanatban.
Ami tisztelt Balczó képviselőtársam egy másik megjegyzését illeti: ez is egy olyan súlyos dolog, hogy ha már egyszer szóba hozta, akkor engedje meg, hogy ne hagyjam válasz nélkül. Ez a középosztály kérdésére vonatkozik. Tudom, hogy ebben a kérdésben, amit most el fogok mondani, nyilván nincs teljes egyetértés itt a Házban, és azt is elfogadom, hogy ez olyan komoly kérdés, amiről jobb lenne egyszer hosszabban és nem egy másik ügy mellékfrontvonalaként szót ejteni. Mégis hadd mondjam el képviselőtársamnak, hogy az én saját személyes fölfogásom szerint az, ami 2002-től 2010-ig Magyarországon történt hatalmi szempontból, azt jelentette, hogy a nagytőke a gazdasági súlya mellé megszerezte a politikai hatalmat is. Ezzel én sosem értettem egyet, most sem értenék egyet, és azt tanácsolom Magyarországnak, hogy ne menjen vissza erre az útra, hanem mindig olyan kormányt próbáljon választani magának, mindig olyan parlamenti többséget hozzon létre, amely a politikai hatalmat a középosztály kezében tartja. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ebben nincs semmi elitellenesség, mert egyébként nagytőkére minden boldog országban szükség van, gazdasági erőre szükség van, politikai és gazdasági elit nélkül nem versenyképes egyetlen európai ország sem. De nem mindegy, hogy az egyébként meglévő hatalom mellé a politikai közhatalmat is odaadja-e az ország ezeknek az elitcsoportoknak. Én azt tanácsolom, hogy ezt ne tegyük meg, és a magam részéről igyekszem egy olyan kormányzati politikát bemutatni itt a tisztelt Házban is, és megvalósítani a mindennapi életben, amelynek kedvezményezettjei, középpontja, súlypontja a középosztálynál található.
Most már csak arra a kérdésre kell válaszolnunk - mert ön ezt érintette a hozzászólásában -, hogy hogyan is határoljuk körül ezt a középosztályt. Először is szeretném önt biztosítani arról, hogy én és a kormány a teljes középosztályban gondolkodik, nemcsak a tetejében, a közepében meg az aljában, hanem az egész középosztályban, az alsó középosztályt is ideértve. Tehát szeretném megnyugtatni önt, aki ennek a rétegnek az érdekében tette meg a hozzászólását. Ráadásul azt gondoljuk, hogy a középosztály természetes részét adják a nyugdíjasok is, még ha a vagyoni helyzetük egyébként nehéz is, ezért azon dolgozunk - ha figyelte a költségvetést meg a gazdasági előterjesztéseinket -, hogy létrehozzunk egy szövetséget a középosztály és a nyugdíjasok között, amiben arra kérjük a nyugdíjasokat, hogy támogassák a munkára épülő, a munkából élő középosztályt segíteni akaró gazdaságpolitikánkat, hogy a középosztály megtermelhesse azt a jövedelmet, amiből aztán a nyugdíjasoknak a nyugdíjat mindig ki tudjuk fizetni. Tehát szerintem létezik egy természetes szövetségi helyzet a mindenkori, az életüket munkában eltöltött nyugdíjasok és a középosztály között.
És egy hasonló szövetséget próbálunk létrehozni a leszakadó rétegek és a középosztály között is, ezért a középosztálynak alulról mindig nyitottnak kell lennie, nem azért, hogy kipotyogjanak belőle, hanem azért, hogy föl lehessen bele jutni. Ehhez meg olyan gazdasági eszközöket kell a szegényebb rétegek rendelkezésére bocsátani, hogy munka, szorgalom és tanulás révén a középosztály életszínvonalára tudjanak emelkedni. Ezt az emeltyűt keressük, ezt akarjuk megépíteni, ezért dolgozunk. Ha ez a társadalmi szövetség létrejön, akkor nem állhat elő még egyszer az a helyzet, hogy a nagytőke a gazdasági hatalma mellé megszerezze a politikai hatalmat is és középosztály-ellenes politikát folytasson Magyarországon, mint ahogy azt az elmúlt időszakban tapasztalhattuk. Ez az én személyes fölfogásom, és a kormányzati politikának is ez a társadalmi megfontolás adja az igazi alapját.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mesterházy képviselőtársam támogató szavait köszönöm. Azt a segítséget azért szeretném tőle kérni, hogy ha egy mód van rá, és ez lehetséges, kérje meg az Európai Parlamentben dolgozó szocialista képviselőket, hogy időnként álljanak ki Magyarország nemzeti érdekei mellett. (Taps a kormánypártok soraiban.) És most nemcsak egy-egy rosszízű mondatra gondolok vagy elszólásra, vagy arra, hogy hiányzik a rokonszenv, és a magyar kormányt támadni egyébként elfogadható, jólesik, ennek szükségét látják az európai színtéren is, mert ilyen előfordul máshol is. Erre azt mondom, hogy előfordul. De azok a mondatok kifejezetten lefegyverzők, az ember úgy érzi, hogy hátba támadják, az ország polgárai úgy érzik, hogy nem állnak ki mellettük, amikor azt találja mondani egy képviselő, hogy ő szégyelli Magyarországot, és szívesebben képviselné Luxemburgot az Európai Parlamentben. Ez túl van minden határon! (Zaj a kormánypártok soraiban.) Arra szeretném kérni önöket, annak érdekében, hogy nemzeti ügyekben szükség szerint a szocialista ellenzék és a polgári kormányzó erők között együttműködés lehessen, amire Magyarországnak igenis szüksége van, próbáljuk kiiktatni azokat a rossz gesztusokat, mondatokat és szerepeket, amelyek akadályozzák azt, hogy ha szükséges - nem kell mindennap, de ha nagyon szükséges -, akkor az ellenzék és a kormány között nemzetközi kérdésekben együttműködés jöhessen létre. Ezek a hozzászólások egyébként még a kevés meglévő bizalmat is fölemésztik, ezért tisztelettel még egyszer arra kérem önöket, hogy ezt a politikájukba építsék be. Egyébként számítok a magyar parlament minden frakciójának a támogatására és együttműködésére az itt bemutatott európai gazdasági és pénzügyi paktum kérdésében.
Köszönöm figyelmüket a kormány nevében. (Taps a kormánypártok soraiban.)
