DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Fokozódó elkeseredéssel hallgatom az ön szavait, lassan második éve, és azt veszem észre, hogy egyre többször használ olyan kifejezéseket, amelyek nem nagyon felelnek meg a valóságnak, amelyeket egykönnyen a demagógia sorába sorolhatnék.
Engedje meg, hogy az ön felszólalásából idézzek néhány olyan kifejezést, amely alátámasztja az állításomat. Az állam durva beavatkozásáról beszél. Az államnak kötelessége, felelőssége a felsőoktatást szabályozni, azt finanszírozni, és gondoskodni arról, hogy jól működjön - ön ezt az állam durva beavatkozásának nevezi. Azt mondja, hogy csökken az egyetemek autonómiája. Nem csökken. Az alaptörvény ezt biztosítja, a felsőoktatási törvény biztosítja, deklarálja az autonómiát, mindössze a gazdálkodásába szól bele az egyetemeknek, hiszen ő finanszírozza. Azt mondja, hogy romboljuk a felsőoktatást, de ezt nem támasztja alá semmivel. Azt mondja, hogy 40 százalékkal csökkentjük a támogatott képzések számát - nem igaz. Nem igaz! Esetleg maximum 5 százalékkal, hiszen 34 ezren teljes mértékben államilag finanszírozott képzésben indulhatnak, több mint 19 ezren a mesterképzésben kapnak állami támogatást, 15 500-an részleges állami támogatást kapnak, a doktori képzésben kétezren kapnak állami támogatást, a diákhitel II. pedig további állami támogatást jelent, hiszen állami kamattámogatással vehetik igénybe a fiatalok. Azt mondja, hogy drasztikusan megemeltük a tandíjat. Egyrészt nincs tandíj, hanem önköltség van (Derültség az LMP és a Jobbik soraiban.), és ha megnézi az összegeket, kedves képviselő asszony, azt fogja látni, hogy 5, maximum 10 százalékkal térnek el azoktól az összegektől, amelyeket eddig is költségtérítésként fizettek a hallgatók.
(9.20)
Azt mondja, hogy szétromboljuk a diákhitelrendszert. Ki rombolta szét? A diákhitel I. megmarad, továbbra is szabadon, minden kényszer nélkül bárki felveheti. Hozzá sem nyúltunk a diákhitel I.-hez, hanem ezt kiegészítettük a diákhitel II.-vel, amit megint szabad döntés alapján fölvehet minden olyan hallgató, aki a képzés költségeit, az önköltségét nem tudja fizetni, amely - megismétlem - 5, maximum 10 százalékkal magasabb annál a költségtérítésnél, amelyet évek óta fizetnek ezeken a képzéseken.
Azt mondja, hogy röghöz kötés. A sajtó szépen felkapta ezt a szót. Senkit nem kötünk röghöz, a hallgatók saját, szabad elhatározásból dönthetnek úgy, hogy amennyiben elfogadják az adófizetők, az ön meg a mi adóforintjainkból a képzés költségét, ha úgy döntenek, hogy ezt elfogadják, akkor vállalják azt, hogy visszaadnak nekünk valamit munkában. Ha ön ezt röghöz kötésnek nevezi, akkor nem árt talán elővenni a történelemtankönyveket, és megnézni, hogy mit jelentett a feudalizmusban a röghöz kötés. Szabad elhatározás, szabad szerződés alapján kötheti meg ezt a szerződést ezt a hallgató, és maximum tíz évet Magyarországon fog dolgozni.
Kedves képviselő asszony, ha öt év múlva, tíz év múlva ön fogorvoshoz menne, és üres a fogorvosi rendelő, mert nincs benne orvos, vagy a gyerekét nincs, aki tanítsa az iskolában, mert nincsen tanár, akkor joggal interpellálna a parlamentben, hogy mit csináltunk mi, miért nem gondoskodtunk arról, hogy szakemberek legyenek ebben az országban. A diákszerződés pontosan ezt a célt szolgálja, hogy legyen magyar szakember az országban. Ez minden kormánynak alapvető kötelessége és feladata, és ezt a célt szolgálja az a szerződés, amelyet a diákok meg fognak kötni. Aki pedig nem akarja, az nem köti meg, és semmiféle kötelezettsége nincs, neki viszont saját magának kell fizetnie a képzését.
Igen, igaza van, megéri diplomát szerezni, mert magasabbak a fizetések. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy diplomával könnyebb elhelyezkedni. Arra vonatkozóan azonban nincsenek megbízható adatok, és ezt ön is tudja, képviselő asszony, hogy az a sok diplomás, aki el tud helyezkedni a diplomájával, valóban a diplomája megkívánta állásban helyezkedik el. Miután a munkahelyek könnyebben preferálják a magasabb tudást, ezért a diplomások jobban el tudnak helyezkedni. Ugyanakkor nincsenek szakmunkások, nincsenek vízvezeték-szerelők, eltolódott az egész munkaerőpiac szerkezete, mindazonáltal a kormánynak nem áll szándékában csökkenteni a diplomások számát. Pontosan ezt a célt szolgálja a diákhitel, ezért a magyar felsőoktatás jövőjét semmiféle veszély nem fenyegeti. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiban.)
