DR. SZÓCSKA MIKLÓS
DR. SZÓCSKA MIKLÓS
DR. SZÓCSKA MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Köszönöm, hogy a kérdésével erre a jelenségre, erre a problémára, a betegek érdekeire rávilágította a figyelmet. Számos örömteli esemény, számos pozitív elem található az epilepsziával élőkkel való foglalkozásban a magyar egészségügyben, de látunk mi is néhány olyan dolgot, ahol lehetne tenni. Az egyik mindenképpen az, hogy az epilepszia társadalmi megítélése az ismeretek hiánya miatt még mindig szemléletváltásra szorul. Széles körben ismertté kell tenni, hogy a gyermekek nagy részének az epilepszia múló epizód, és nem befolyásolja a szellemi teljesítményt vagy a társadalmi beilleszkedést. Így talán jobban tudunk segíteni a tüneteket mutató polgártársainkon, ha az utcán éri őket a roham, tehát ez egy nagyon fontos eleme a velük való foglalkozásnak.
Az iskolai tevékenységekbe - testnevelésóra, kirándulás, közösségi programok - nyugodtan bekapcsolódhatnak az epilepsziával élő gyermekek. Ez azért is kívánatos, hogy ne váljanak a betegség miatt elszigeteltté, magányossá, és ne érezzék magukat kirekesztettnek.
A munkahelyi diszkriminációval kapcsolatban nem lehet általánosan kijelenteni, hogy valaki, egy epilepsziával élő polgártársunk alkalmas vagy nem alkalmas egy adott munkára.
(9.30)
Meg kell vizsgálni azt, hogy vajon nem veszélyezteti magát vagy nem veszélyeztet másokat, ha olyan munkakörben kíván elhelyezkedni, és csak az arra jogosult dönthet erről. Ismereteink szerint viszonylag korlátos az érdeksérelem ilyen tekintetben. Amennyiben alkalmatlanságot állapít meg az arra jogosult egészségügyi szereplő, akkor van lehetőség a jogorvoslatra. Bízom benne, hogy a mi e tárgyban fennálló ismereteink korrektek.
A legnagyobb aggodalmat számunkra az kell jelentse az epilepszia ellátásában, hogy az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet bezárták, és szélnek eresztették a különböző műhelyeket. Szerencsére a betegek, az Epilepszia Liga és a különböző területi szervezetek agilisak, és kiállnak az érdekeik védelméért. Itt megnyugtatásul annyit közölnék, hogy az Országos Idegtudományi Intézet élére Nagy Zoltán professzor urat neveztük ki, az OPNI volt főigazgatóját. Ő az epilepszia ellátását is ismerő neurológus pszichiáter. Bízom benne, hogy az ő szakmai szervezőmunkája hosszú távú fejlődést nyit majd az epilepszia ellátásában.
Azt lehet mondani, hogy az epilepsziával élők a gyógyszeres beállítás mellett jelentős arányban rohammentesen élhetik a normális életüket, bizonyos feltételek mellett gépkocsit is vezethetnek, az esetek kis számában, amennyiben nem sikeres a gyógyszeres beállítás, műthető elváltozás esetén idegsebészeti beavatkozás oldja meg a betegek problémáit. Az epilepsziával élők életmódbeli, pszichológiai vezetését az epilepsziaambulanciákon dolgozó orvosok, pszichológusok végzik. 2010-11-ben a gyógyszeres terápia a nehéz körülmények ellenére 715 millió forinttal növekedni tudott.
Azt lehet mondani, ha a gazdasági lehetőségeket nézzük, akkor odafigyelünk az epilepsziával élő betegekre. Magyarországon minden olyan gyógyszer támogatással hozzáférhető, amelyek a többi uniós tagországban is biztosítottak a betegek számára.
Még egyszer köszönöm képviselő asszony kérdését. (Taps a kormánypártok soraiban.)
