DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Ez a törvényjavaslat egy konkrét naptári napon történt eseményhez kapcsolódik. 2011. december 23-án vagyunk, többünknek nyilván különböző élményei vannak erről a napról. Nekem elég közvetlen élményeim vannak, hiszen az alkotmányügyi bizottság ülésére érkezvén a főbejáraton nem tudtam behatolni gépjárművemmel, hiszen ott azt már az északi oldalon leláncolt LMP-s aktivisták állták el, sajtóérdeklődéstől övezve. A vészkijáraton viszont be tudtam jutni, amit utána két perc múlva Osztolykán Ágnes és csapata meglepő gyors hatékonysággal foglalt el az azt őrző rendőröktől. Erről még nekem exkluzív felvételem is van, jelzem, egyedül az országban gyakorlatilag.
Azért utána folyamatosan mint jogvédő nem tudtam nyilván kibújni a bőrömből, és figyelemmel kísértem az eseményeket, hogy pontosan mi és milyen körülmények között zajlik. Azért az mindenképpen szembeötlő volt, hogy a rendőrség reakciói másként működtek, mint 2006 őszén vagy az azt követő nagy tüntetéseken, a bajtársiasság napján, vagy 2008. október 23-án, vagy hosszan folytathatnám a nagy tüntetéseket, a libás tüntetésen, ahol azonnal könnygázoztak és támadtak a rendőrök, amikor Vona Gáborral egymás mellett álltunk az Alkotmány utcában, és kérdés nélkül nyomott ki minket a rendőrsorfal és fújták a könnygázt felénk, vagy éppen, amikor Morvai Krisztinával megtámadtak minket, és lefújtak a rendőrök könnygázzal.
Tehát ez a rendőri intézkedés azért mindenképpen más volt, azért ezt mindenképpen a történeti hűség kedvéért jelezzük. Tehát én mondtam is egyébként ott nekik, hogy hol voltatok nyolc évig, hölgyek, urak, hiszen a nemzeti radikálisok és nagyon sok hazafi ott vérzett az utcákon, ott harcolt a Gyurcsány-rendszerrel szemben. Ezek a fiatal úri fiúk, úri hölgyek, zsúrfiúk és zsúrhölgyek most itt felbukkantak, rájuk akaszkodott kis paraziták is megjelentek, akik megpróbáltak politikai tőkét kovácsolni ebből az eseményből.
Azonban, ha ennek a jogi becsületét megvizsgáljuk, és a közkegyelemre való alkalmasságát, akkor én bevallom őszintén, hogy tényleg nem nagyon fedezek fel olyan érveket, főleg akár Németh képviselő úr szavaiból, vagy Patay képviselő úr szavaiból, vagy az általam nagyra becsült Horváth János képviselő úr szavaiból, de Gulyás Gergely sem volt meggyőző, tehát egyetlenegy olyan súlyos érvet nem hallottunk, amely miatt igazából azt kellene mondanunk, kezünket feltéve, hogy valóban az a kivételes jogkör, amit az Országgyűlés gyakorolhat, aminek tényleg az a célja, hogy egy nyilvánvalóan egyébként büntetőjogi vagy szabálysértési következményekkel járó, de valamilyen módon társadalmilag méltányolható közügyet is érintő bűncselekmény-sorozatot vagy eseménysorozatot úgy oldjon meg, hogy a társadalmi kataklizmákat megakadályozandó vagy feloldandó a társadalmi feszültséget, közkegyelemben részesíti az érintetteket.
Tehát ez az eseménysor nem volt ilyen. Ez igazán egy performansz volt, azt lehet mondani, hogy a maga módján viszonylag szellemes volt egyébként. Tehát eredeti volt. Tehát volt olyan képviselőtársam, aki azt mondta, amikor ezt tapasztalta, hogy miért nem mi csináltuk. Ugyanis annak a decembernek a napjaiban volt ez, amikor tényleg futószalagon ment az a törvényalkotási őrület, amikor tényleg sorozatosan futószalagon utasították el az ellenzéki javaslatokat, és teljesen nem működött a nemzeti együttműködés rendszere. Hol volt akkor még ez a konszolidáció, amit meghirdetett Orbán Viktor? Most ugye elvileg már konszolidáltak vagyunk, és most már jobban figyel a kormány az ellenzék javaslataira.
Nagyon reméljük, hogy most is figyelni fognak a javaslatainkra, ugyanis most figyeljenek: nekünk van egy ajánlatunk ezzel az egész törvényjavaslattal kapcsolatban. Nem kertelek hosszan igazából, hiszen lehetne itt hosszan ecsetelni a közkegyelem közjogi jelentőségét és intézményi-történeti hátterét. Kerek perec az a javaslatunk, hogy igazából ez a javaslat akkor ér majd valamit, ha ezt nem csak a kormánypártok támogatják, ezt valljuk be őszintén. Mert ha ez egy kormánypártok által támogatott javaslat lesz egyedül és kizárólag, azzal a céllal, hogy ne váljanak mártírokká majdani büntetőeljárások során felmentett LMP-s, MSZP-s, gyurcsányista képviselők, az ennek érdekében adandó közkegyelem akkor lesz úgymond súlyos vagy ütős, ha ezt más is megszavazza. Tehát mi úgy gondoljuk, hogy a Jobbik szavazata egy ilyen ütős többleterőt adhat. Tehát mégiscsak egy négyötödös, a társadalom négyötödét képviselő súlyt jelenthet.
Ha és amennyiben viszont önök velünk partnerek abban, hogy azt a jelentős társadalmi csoportot is beemeljék a közkegyelemben részesítettek körébe, akiknek a közkegyelemben részesítése elementáris, megkerülhetetlen feladata a Magyar Országgyűlésnek, amiről már nagyon sokat beszéltem, éppen ma is beszéltem a Balsai-jelentés vezérszónoki beszédében, de több felszólalással éltem már az elmúlt másfél évben. Orbán Viktorhoz írott levelemben 2011 júniusában is külön fejezetet szenteltem ennek. Ezek után felteszem a találós kérdést, vajon kitalálják-e önök, hogy mely csoportra gondoltam. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Sejtik. Már ilyen suttogást hallok a kormánypárti sorokból, hogy sejtik. Hát akkor lelövöm a poént. A poén persze egyáltalán nem poén, ez egy halálosan komoly dolog, hiszen 2002. július 4-étől kezdődően, 2010 április 25-éig volt egy olyan nyolc év az országban, amelyről már nagyon sokat hallottunk, és nagyon sok gazdasági kárt és nagyon sok egyéb kárt okozott, azonban a szabadságjogok területén is kirívó és megdöbbentően mély sebeket ejtett, és számos tisztességes magyar embert, hazafiakat olyan büntetőjogi és olyan szabálysértési következményekkel sújtottak koncepciós eljárásokban politikai okból, amely miatt nekik nem kellett volna büntetést elszenvedni normális körülmények között.
Egy önkény időszakában volt ez, amely önkény időszakában a Medgyessy-, Gyurcsány-, majd Bajnai-kormányok a rendőrséget politikai büntetőeszközként használták, gumibotként használták a rendőröket, aztán hoztak gumibotként használható jogszabályokat is, mint a passzív engedetlenség vagy a lex tojás, majd a Gárda-rendeletek, és ennek folyamán több száz magyar embert 2002 és 2010 között politikai okból börtönbüntetésre, pénzbüntetésre ítéltek vagy éppen szabálysértési bírsággal vagy szabálysértési elzárással sújtottak.
Tehát magyarul nekünk az a javaslatunk, amit már egyébként annak idején a Civil Jogász Bizottság önálló fejezetben is megjelölt, elfogadni javasolt, felvetett, és amely Civil Jogász Bizottság jelentését az önök által is támogatott Balsai-jelentés egy fontos iránymutató forrásműnek tartja, mégpedig azt, hogy a közkegyelem intézményének alkalmazását ebben a körben, tehát a politikailag motivált elítélések és a politikailag motivált eljárások megszüntetése tekintetében mindenképpen indokolt alkalmazni.
És akkor, hogy még teljesebbé váljon a kép, bejelentem, hogy egy módosító javaslatot nyújtottunk be ennek érdekében - egyetlenegy ilyen módosító javaslat van jelenleg benyújtva ezen törvényhez -, mégpedig hárman: Zagyva György Gyula képviselőtársam társult még mellém, illetve még egy olyan személy, aki, úgy gondolom, nem egy jelentéktelen tényezője, sőt egy nagyon meghatározó tényezője a magyar politikai életnek, mégpedig a Jobbik Magyarországért Mozgalom frakcióvezetője, Vona Gábor jegyzi ezt a javaslatot.
Hárman jegyezzük ezt a javaslatot, amely az önök által benyújtott törvényjavaslatot szeretné eleve más címre módosítani, mégpedig a 2002 és 2010 közötti gyülekezési jog gyakorlásával összefüggő elítélésekhez és ehhez a bizonyos december 23-ához kapcsolódó eseményekhez kapcsolódó közkegyelemről. És a szabályozás arról szólna, hogy ki kell terjeszteni ennek a közkegyelemnek a körét. Tehát csak akkor hiteles erre az egész alaptörvényre hivatkozott közkegyelem. Ugyanis én nagyon örültem, amikor ezt a mondatot felfedeztem ebben a törvényjavaslatban, hiszen saját mondatomat hallottam vissza, ezt körülbelül tízszer elmondtam az elmúlt fél évben a tisztelt Ház előtt, hogy akár október 23-ának az ötödik érfordulója, ami elment már, de az alaptörvény elfogadása, amit nem közösen fogadtunk el, hanem csak a kétharmados többség fogadott el, hiszen nem tette lehetővé azt számunkra, hogy mi ezt támogassuk, hiszen nem tette lehetővé, hogy javaslatainkat érdemben befogadják.
(1.20)
De lényeg az, hogy elfogadásra került és kihirdetésre került egy alaptörvény, ami kétségkívül objektív alap a közkegyelem hirdetésére, és még objektívebb alap az a dogma és az az irányvonal, amit tulajdonképpen a kétharmados többség magáénak vall, a nemzeti együttműködés rendszerének fundamentuma az a bizonyos fülkeforradalom, amelyik gyökeres szakítást jelent az elmúlt 8 évvel. Egy teljesen más politikai rendszert szeretnének felépíteni. Megkérdezem én önöket, hogyan lehetséges hitelesen, értelmesen hivatkozni egy új rendszer építésére akkor, ha az önök által szétzúzni kívánt, lerombolni kívánt, zavarosnak minősített időszakhoz tartozó 8 év elítéléseit önök hatályban tartják. Olyan elítéléseket, amelyek politikai okból született elítélések voltak, tisztességes, szabadságjogaikat gyakorló, véleménynyilvánítási jogukat gyakorló, gyülekezési jogukat gyakorló, egyesülési jogukkal élő magyar emberekkel szemben.
Ezt a találós kérdést, ezt a dilemmát, higgyék el, nem lehet másként megválaszolni, csak akkor, ha belátják azt, hogy ezt a közkegyelmi felvetést ki kell egészíteni ezzel a közkegyelmi körrel, személyi körrel is. Enélkül egyébként eleve kudarcra van ítélve, társadalmi megvetésre van ítélve ez a javaslat, amellyel kapcsolatban nyilván lehet úgy is viszonyulni, mint ahogy Répássy államtitkár úr félig tréfásan megjegyezte, hogy miért nem támogatjuk. Hát csak azért, mert láthatóan annyira nem tetszik az LMP-nek és az MSZP-nek, hogy akkor ezzel úgy egy kicsit rosszat okozunk nekik, és akkor végül is legyünk partnerek abban, hogy szúrjunk ki velük, hozzunk egy olyan törvényt, amit nem szeretnek, és akkor ezzel jól befűtöttünk nekik. De hát ugye, mi azért többet szeretnénk ennél elérni.
És ne felejtsük el a 2006-os elítélésekről szóló semmisségi törvényt! Az ominózus semmisségi törvény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Önök végül is ezt szerették volna kvázi közkegyelemként alkalmazni, szerették volna mentesíteni szándékukban a 2006-os törvénytelen elítélések érintettjeit. De ez nem sikerült. Ez a törvény tulajdonképpen kudarcot vallott, és nem azért, mert a szándék olyan rossz volt, a kivitelezési forma volt rossz. Egyszerűen a bírói kar elszabotálta, ennek alapján legjobb tudásom szerint maximum két embert mentesítettek, de a törvény ihletői Dukán Dánielt a mai napig nem mentesítették. Alkotmánybíróság vizsgálja ennek a törvénynek az alkotmányellenességét, most már alaptörvény-ellenességét. A mi Nemzeti Jogvédő Szolgálatunk négy évvel ezelőtt benyújtott beadványáról már megkaptuk, hogy ledarálták, most már alkotmányjogi panasz formájában lehet csak támadni.
Kérdem önöket, miért nem látják be azt, hogy ez a konstrukció így, ebben a formában, amit önök előterjesztettek, nem járható. És csak úgy járható, ha bevonjuk ebbe a körbe a megoldást, mégpedig azt, hogy a megbukott semmisségi törvény helyett közkegyelmet biztosítanak, és nem csak a 2006-os elítélésekre. Hiszen ez az egész 8 éves rendszer, amelynek valóban jogállami elveket sértő, durva, jogtipró jellege volt, önkényen alapult. És a bíróságok sem voltak mentesek, nem voltak függetlenek, sajnos ki kell mondani, az ügyészek is végrehajtó eszközül szegődtek a hatalom akaratának. Ebben az időszakban tehát nem lehet hitelesnek tekinteni a politikai elítéléseket és az ebben a korszakban megindított, még máig is tartó politikai eljárásokat, mint például Budaházy György és társai ellen folyó eljárásokat.
Magyarul itt az alkalom arra, amit Gulyás Gergely már végül is őszintén bevallott, ez korrekt dolog volt részéről, és köszönöm neki, hogy megtette azt, hogy az emberi jogi bizottság múlt év szeptemberében tartott ülésén végül is tényleg elmondta önkritikusan, hogy szerencsésebb megoldás lett volna a közkegyelem. De akkor itt vagyunk egy ilyen alkalomnál, amikor végül is minden feltétel adott ahhoz, hogy ezt a közös akaratot megvalósítsuk, teljesítsük be tehát mindazoknak a törekvését, akaratát, vágyát, akik végül is ezekkel az elítélésekkel az elmúlt 8 évben azt szolgálták, hogy bukjon meg az a rendszer. Bukjon meg akkor éppen akár a Medgyessy-, majd jött a Gyurcsány-, majd a Bajnai-rendszer. Megbukott a rendszer, de ezek az emberek a vérüket, szabadságukat adták, áldozták azért, hogy végül is most váltás legyen, és az önök kétharmados többsége jelentős erővel építkezik ezeknek az embereknek az áldozathozatalából.
Tehát igenis, ez a közkegyelmi javaslat, úgy gondolom, támogatandó, támogatható. És nagyon bízom benne, hogy Orbán Viktor sem felejtette el azokat a soraimat, amelyeket tavaly júniusban ugyanebben a tárgykörben írtam hozzá, és ha majd értesül ennek a vitának a folyományáról, akkor egy emberként felzárkózik, felzárkóztatja a kétharmados többséget e javaslat mögé. Így letehetjük az asztalra azt a közkegyelmi törvényt, amellyel igazságot lehet szolgáltatni, és túl lehet lépni, és valóban le lehet zárni az elmúlt 8 év önkényét, és egy valóban új rendszert lehet építeni, ami valóban nemzeti kell legyen, valóban együttműködésen alapuló kell legyen, és valóban a magyar emberek érdekét kell szolgálja, de ehhez még nagyon sokat kell dolgoznunk együtt.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
