DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik Magyarországért Mozgalom ebben a formában nem tudja támogatni ezt a törvényjavaslatot. Hogy miért is nem tudja támogatni, illetve milyen feltételek lennének azok, amivel tudnánk támogatni?
Először is az indokokat, okokat kell megkeresni, hogy vajon mi ihlette itt a kormánypárti többséget arra, hogy ezt a törvényjavaslatot beadják vagy ezt a közkegyelmet beadják. Álláspontunk szerint kettő lehetőség van arra, két ok van, ami miatt ezt indokolt lenne a kormánypárti többség szempontjából beadni, de mind a kettő olyan, ami nem biztos, hogy túl pozitív, és mintha valamiből menekülni akarna a kormánypárti többség.
Az egyik, ami nagyon fontos - amivel itt meg vannak vádolva azok úgymond, illetve még megvádolva nincsenek, csak gyanúsítva, akik 2011. december 23-án ideláncolták magukat -, a Btk. 175. §-a, a személyi szabadság megsértése, ami álláspontom szerint egy büntetőjogász számára vagy egy jogász számára első ránézésre is úgy tűnik, hogy ennek a megvalósulása, hát, enyhén szólva kétséges. A büntető törvénykönyv idevágó paragrafusa teljesen egyértelműen szabályozza a helyzetet, hogy a személyi szabadság megfosztása meríti ki ezt a bűncselekményt.
Kérdezem én, hogy kik azok a személyek, akiknek a szabadságát megfosztották. Mert abban az esetben, amennyiben ezek az emberek, ezek a demonstrálók a lánccal, amivel odaláncolták magukat, maguk közé láncoltak volna olyan embereket, akik nem kívántak ott tartózkodni, és őket a szabad mozgásukban gyakorlatilag megakadályozták volna, abban az esetben teljesen egyértelmű, hogy megvalósult volna a személyi szabadság megsértése, de jelen esetben azonban semmi ilyesmiről nem beszélünk. Önmagában pedig az, hogy az országgyűlési képviselők a személyautójukkal nem jutottak be a Parlament területére, nem a személyi szabadság megfosztását jelenti, hanem azt, hogy valaki nem tud egyik helyről a másikra azzal a közlekedési eszközzel eljutni, amivel ő szeretett volna, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy gyalogosan bárkinek lehetősége volt bejutni az épületbe, lehetősége volt eljönni. Nyilván ez parkolási gondokkal járt volna, azonban ebben az esetben a bűncselekmény nem valósul meg.
A büntető törvénykönyv 175. §-ához fűzött indokolás is egyébként egyértelműen ezt támasztja alá, hiszen a megnyilvánuló aktív magatartás, amit megkíván a jogalkotó - lefogás, lekötözés, bezárás, megbilincselés -, nyilván nem saját magukra vonatkozik, hanem másokra, akiket megfosztanak a személyi szabadságuktól, itt viszont nem erről van szó, egyáltalán nem. Amennyiben igaza lenne az ügyészségnek vagy a rendőrségnek a tekintetben, hogy ez megvalósítja a Btk. 175. §-ában foglalt törvényi tényállást, amennyiben ez igaz lenne, hogy önmagában ezzel meg tudják akadályozni, tehát a szabad mozgást meg tudja akadályozni, hogy megválassza a közlekedési eszközt, hogy mivel akar eljutni, akkor önmagában már a kerékbilincselésnél, amikor megbilincselik, mondjuk, Budapest bármelyik parkolójában valakinek az autóját, akkor a személyi szabadság megsértése ugyanúgy bekövetkezne, és minden esetben, amikor a kerékbilincset alkalmazzák, ezt az elvet figyelembe véve minden esetben ugyanúgy meg kellene indítani a büntetőeljárást, de álláspontom szerint a jogalkotónak az akarata egyértelműen nem erre vonatkozott. Itt konkrétan kellett volna a személyeknek a szabadságát, mozgását megakadályozni, nem pedig azt, hogy autóval ne tudjon bejutni. Ilyen esetben az is ilyen, ha valaki kiszúrja egy autónak a kerekét, és azzal nem tud eljutni a másik helyre, az is a személyi szabadság megsértése lenne.
Tehát azt gondolom, hogy nyilván belátja a kormányzati többség azt, hogy az az intézkedés, az az eljárás, amit elindítottak, teljes mértékben helytelen és megalapozatlan, és ezzel a saját felelősségét mintegy kimentve, előzetesen közkegyelmet akar, kíván gyakorolni. Ebben az esetben a büntetőeljárás nem fog befejeződni, teljesen nyilvánvalóan felmentéssel, mégpedig bűncselekmény hiányában történő felmentéssel fog végződni, ami azt gondolom, az eljáró szerveknek óriási presztízsveszteség lenne, látványos bukás lenne ebben az esetben.
Én ezzel nem egy védőbeszédet akarok mondani az LMP mellett, hiszen egyértelmű, hogy az, amit akkor december 23-án megvalósítottak, nem jogszerű magatartás volt. Nem jogszerű magatartás volt, hiszen a gyülekezési jogot mindenféleképpen megsértették, itt elmaradt ennek a bejelentése. Nyilván lehetősége lett volna a rendőrhatóságoknak arra, hogy ezt a rendezvényt betiltsák, hiszen a jogszabály egyértelműen előírja azt, hogy népképviseleti szervek működésének megzavarása esetén ezt be lehet tiltani, nyilván adott esetben a rendőrhatóság ezt meg is tiltotta volna minden valószínűség szerint, éppen ezért is maradt el ez a bejelentés. Ezzel valószínűleg a szabálysértési tényállást, a gyülekezési joggal való visszaélés tényállását a szabálysértési törvény 152. §-a szerint megvalósították, azonban ez nem egy olyan súlyos ok, ami miatt itt közkegyelmet kellene gyakorolni.
Önmagában, azt gondolom, hogy ez is látványos bukás lenne, amennyiben mindösszesen ennyiben marasztalnák el az akcióban részt vevő személyeket, legyen szó akár LMP-sekről, akár MSZP-sekről vagy a saját magukat demokratának valló, hazudó (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Csúfoló!) politikusokról, akik ott megjelentek, és igyekeztek egymás után minél hamarabb elvitetni magukat, hogy bekerüljenek a televízió adásába, és próbálják eljátszani azt a nagy demokratát (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Mártírt!), akik ilyen mártír módon - köszönöm szépen Gaudi képviselőtársamnak - elvitetik magukat, és így állnak ki az általuk demokráciának mondott értékelvekért, akik azért az elmúlt években - itt az MSZP-s és a Gyurcsány-féle csapatra mondva - nagyon nem tisztelték ezeket a jogokat mindakkor, amikor ők kormányon voltak.
És bizony érdekes volt a másik oldalon látni azokat a személyeket, akik korábban mélyen elítélték az utcán politizáló nemzeti érzelmű személyeket, akik ki mertek állni az ellen az önkény ellen, amit éppen Gyurcsány Ferenc próbált itt megvalósítani Magyarországon éveken keresztül; hát egy kicsit furcsa volt látni. És egy kicsit furcsa azt is látni, hogy mégis ezeknek a személyeknek egyébként pedig közkegyelmet akar adni a kormányzati többség mindamellett, hogy álláspontom szerint a 175. § nem valósult meg, ezért a közkegyelem sem egy olyan dolog, amivel így kellene álláspontom szerint játszani.
Ezenfelül álláspontunk szerint amennyiben nem ez az ok, amit eddig elmondtam, nem ez vezette az előterjesztőt ezen jogszabálytervezet beterjesztésére, a másik dolog esetében, amennyiben úgy látja, hogy ezek a személyek, akik az LMP, az MSZP és a Gyurcsány-féle tömörüléshez tartoznak, bármit is tettek, akkor azonnal közkegyelemben kell őket részesíteni. Ez elég furcsa kettős mérce a Fidesz részéről, ami a legmesszebb menőkig visszautasítandó, hiszen itt Magyarországon 2002-től 2010-ig olyan hatalom volt, olyan kormányzati többség volt, amely nem vette figyelembe a nemzeti érdekeket, nem vette figyelembe az alkotmányban biztosított legalapvetőbb emberi jogokat, nem vette figyelembe a szólás szabadságát, nem vette figyelembe a gyülekezési szabadság jogát, nem vette figyelembe az egyesülési szabadság jogát, a legalapvetőbb demokratikus alapelveket nem vette figyelembe. Ezeket tiporta sárba - és itt leginkább a Gyurcsány-kormányról beszélünk -, amikor már a személyi szabadságot is súlyosan korlátozták jogellenesen nagyon sok esetben, amikor az állampolgároknak a testi épséghez való jogát, szinte az élethez való jogát korlátozták, amikor a szemüket lőtték ki az embereknek, és úgy lőttek, hogy emberhalál is lehetett volna nemegyszer, amikor ezt megcselekedték.
(0.40)
S amikor ezzel szemben azok az igazi nemzeti érzelmű emberek kivonultak az utcára, és a gyülekezési jogukat gyakorolták, és a szólás szabadságát gyakorolták, és kinn az utcán ott voltak, és ezeket az embereket a rendőrség összegyűjtötte, ellenük büntetőeljárást kezdeményezett rendkívül sok esetben, elítélték ezeket az embereket, akkor önök nem arra gondolnak, hogy ezeket kellett volna közkegyelemben részesíteni, holott ezek abszolút nemzeti érdekből, hazaszeretetből mentek ki az utcára, és ezért voltak ott éveken keresztül, és nem féltek attól, hogy őket megverik; nem féltek attól, hogy esetleg emiatt nem lesz állásuk; nem féltek attól, hogy pénzbüntetéssel sújtják őket, adott esetben szabadságvesztéssel sújtják őket, akkor ezek az emberek nem érdemelnek közkegyelmet? Akkor sokkal fontosabb egy ilyen ügyért az LMP-seket és másokat közkegyelemben részesíteni, és Gyurcsány Ferencet közkegyelemben részesíteni?
Ez szerintem irritálja az egész magyar lakosságot, és mindenki felháborítónak tartja azt a kettős mércét, amellyel a nemzeti érzelmű tüntetőkkel szemben, és adott esetben a nem biztos, hogy nemzeti érzelemmel vagy egyáltalán nem nemzeti érzelemmel rendelkező tüntetőket részesítik önök előnyben. Ez egy ugyanolyan durva kettős mérce, amelyet megtapasztaltunk eddig a Gyurcsány-kormánytól, és megtapasztaltunk a többi olyan kormánytól, ami 2002-2010 között itt regnált Magyarországon. Azt gondolom, hogy ezt a magyar lakosság mélyen elítéli, és megdöbbenti akkor, amikor önök az első alkalommal rögtön ezt alkalmazzák velük szemben.
Azok az indokok, amelyeket ebben a törvényjavaslatban felhoznak, hogy miért van szükség erre, azok egyszerűen nevetségesek, és nincs megindokolva, nincs valós indokkal alátámasztva. Az indokolás azt mondja, hogy az Országgyűlés méltányosnak tartja. Méltányosnak tartja? Miért tartja méltányosnak? Olvasom az indokolásból: “Az egyes sarkalatos törvények elfogadása ellen maguk leláncolásával demonstráló és emiatt büntetőeljárás hatálya alá került személyekkel szemben közkegyelmet gyakoroljon.” Miért tartja méltányosnak? Akkor miért nem tartja méltányosnak, hogy közkegyelmet gyakoroljanak a 2006 őszi események során meghurcolt magyar érzelmű, nemzeti érzelmű, hazaszerető állampolgárokkal kapcsolatban? Miért nem tartja méltányosnak? Miért méltányosabb ez ebben az esetben, mint például a 2009. július 4-én az Erzsébet térről elhurcolt, teljesen békés és semmilyen jogszabályt meg nem sértő demonstrálók megbüntetése, az elhurcoltatása?
Amikor a Jobbik Magyarországért Mozgalom, illetve a nemzeti radikális szervezetek a demonstrációkat szervezték, és begyűjtötték az embereket, amikor büntetőeljárást indítottak ellenük, amikor megverték őket, számtalan esetben mondta ki a bíróság ezt követően, hogy azok a demonstrációk igenis jogszerűek voltak, és mondta ki, hogy jogszerűtlen volt sorozatosan a rendőrség megmozdulása velük szemben. Itt ezt sem várja meg az előterjesztő, hanem azt mondja, hogy az ő esetükben azért gyakoroljunk méltányosságot. Miért? Mi az oka, hogy velük szemben nagyobb méltányosságot kell alkalmazni, mint azok ellen, akik évekig kinn voltak az utcán, akik évekig demonstráltak a Gyurcsány-rendszer ellen?
A következő szakasz: “Az Országgyűlés az alaptörvény elfogadását ugyanis olyan kiemelkedő történelmi eseménynek tekinti, amely indokolja az alaptörvényből fakadó jogosultságok gyakorlása ellen még az 1. §-ban írt bűncselekmény vagy a 3. §-ban írt szabálysértés elkövetésével tüntető személyekkel szemben is a méltányosságot.” Miért ővelük? Ha életbe lépett az új alaptörvény, és amiatt úgy gondolja a kormányzati többség, hogy szükség van egy közkegyelemre, akkor ez miért csak őrájuk vonatkozik, miért nem másokra?
Nem értünk egyet egyébként azzal, hogy most közkegyelmet kellene gyakorolni másokkal szemben, egyáltalán nem értünk egyet, de akkor miért szűkíti le erre? Ez is indokolatlan, és ez is méltánytalan, tehát ennek valós indoka nincs, ebben a T/5951-es törvényjavaslatban nincs valós indoka ennek.
Tehát csak feltételezni tudjuk, hogy az a két ok, amit én kifejtettem és elmondtam, azok közül valamelyik megvalósul, és azt gondolom, hogy egyik sem jó. Egyik sem jó a Fideszre és a KDNP-re nézve akkor sem, ha fölvállalja azt, hogy egy nagyon komoly kettős mércét alkalmaz, és az sem, ha így akarja kimenteni azokat a hibákat, amiket akkor elkövettek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
