GULYÁS GERGELY
GULYÁS GERGELY
GULYÁS GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! 21 évvel és három nappal ezelőtt tárgyalt és fogadott el az Országgyűlés utoljára közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot. Akkor az előterjesztő Göncz Árpád köztársasági elnök volt. Most véleményünk szerint a Lehet Más a Politika december 23-ai akciója teszi indokolttá, hogy fideszes képviselőtársaimmal az Országgyűlés számára újabb közkegyelmi törvényt ajánljunk elfogadásra. Nyilvánvalóan ma az előterjesztőnek, a Fidesz-frakciónak más a viszonya az eseményekhez, mint a több mint 21 évvel ezelőtt előterjesztett javaslatot jegyző államfő viszonya volt a taxisblokádhoz.
Akkor a köztársasági elnök, bár legcsekélyebb mértékben sem utalt rá, de valószínűleg maga is érezte, hogy komoly felelőssége van abban, hogy Budapesten tömegesen követtek el bűncselekményeket egy olyan kormány jogszerű, bár kétségkívül komoly társadalmi felháborodást kiváltó döntésével szemben, amelyre alig több mint 150 nappal azután került sor, hogy 40 év kommunista diktatúrájának gazdasági és erkölcsi csődjével terhelten egy szabadon választott legitim kormány lépett hivatalba.
(0.10)
Az akkori államfő a törvényes rend helyreállítása helyett a jogellenes módon tiltakozók követeléseit részesítette előnyben, majd afölötti igyekezetében, hogy a rend helyreállítására ne törvényes erő, hanem megállapodás folytán kerüljön sor, teljes egészében félretette azt a hadsereg-főparancsnoki jogkört, amelyet az akkori alkotmány - a ma hatályos alaptörvénnyel egyezően - a köztársasági elnök számára nem érdemi utasítási jogként, hanem alkotmányjogi jogállása részeként biztosított.
Csupán azért időztem ilyen hosszan a rendszerváltozás utáni közkegyelem joggyakorlatát egymagában megtestesítő esemény felett, hogy teljesen egyértelművé tegyem, hogy a jelen előterjesztés oka a legcsekélyebb mértékben sem az, hogy a Fidesz frakciójának bármi köze lenne azon nem vitásan, az LMP képviselői által is elismerten jogellenes cselekményekhez, amelyek miatt arra teszünk javaslatot, hogy az Országgyűlés éljen a közkegyelem gyakorlásával. A Fidesz a szabadság és a törvényes rend pártja. Elkötelezettek voltunk és vagyunk az alkotmányos alapjogok és különösen a gyülekezési jog törvényes keretek között történő zavartalan gyakorlásának biztosítása mellett.
Ezért különösen meglepő volt, hogy nem csupán az akcióról lemaradt, de később aztán szánalmas sietséggel csatlakozni igyekvő szocialisták, de még az LMP láncos harcosai is a kordonbontásban igyekeztek tettük eszmei megalapozottságát fellelni, pedig a két cselekedet között nem hasonlóság, hanem feloldhatatlan ellentmondás van. A kordonbontás lényege a gyülekezési jog azóta már jogerős bírósági ítélet által is megállapítottan jogellenes korlátozásával szembeni fellépés volt, így a cselekmény éppen a gyülekezési jog jogszerű gyakorlását kívánta lehetővé tenni. Történt mindez néhány hónappal azután, hogy a hatalom brutális erőszakkal félemlített meg tömegesen olyan embereket is, akik a gyülekezés alkotmányos alapját egy, a rendőrség által tudomásul vett rendezvényen békésen gyakorolták.
Végül attól se tekintünk el, hogy valamennyi, a kordonbontásban részt vevő képviselő lemondott mentelmi jogáról - erre szabálysértés esetén van lehetőség, bűncselekmény esetén nincs -, majd a bíróság a szabálysértési eljárást a társadalomra veszélyesség csekély foka miatt megszüntette. Ehhez képest a Lehet Más a Politika akciója nem a gyülekezési jog törvényes gyakorlására irányult, hanem szándékosan a gyülekezési törvényben nevesítetten jogellenes célt, az Országgyűlés munkájának ellehetetlenítését kívánta megkísérelni.
A gyülekezési törvény összesen három nevesített okból teszi lehetővé a gyülekezési jog gyakorlásának korlátozását, illetve megtiltását. Ezek közül az egyik éppen a népképviselet munkájának akadályozása. Így tehát, míg a kordonbontás célja az volt, hogy a gyülekezés jogát bárki alkotmányos keretek között gyakorolhassa, addig a Parlament bejáratának elzárása a gyülekezési jog jogellenes gyakorlásának törvényben rögzített esete és iskolapéldája.
De miután a következetesség fontos erény, érdemes azt is felidézni, hogy milyen nyilatkozatok hangzottak el akkor, amikor a Fidesz kordonbontó akciója történt. Az LMP által mindig és nagyon helyesen, nagy tisztelettel említett, az államfői tisztségbe többek között Jávor Benedek és Schiffer András által is ajánlott Sólyom László köztársasági elnök, megemlítve azt is, hogy a Kossuth téren a gyülekezési jogot ősz óta alkotmányosan aggályos módon korlátozza a rendőrség, egyértelművé tette, hogy az országgyűlési képviselők magatartása mintát adhat, márpedig a jogállamot nem lehet nem jogállami eszközökkel szolgálni.
Külön érdekes, a Társaság a Szabadságjogokért, valamint a Magyar Helsinki Bizottság által alkalmazott kettős mércét jól bizonyítja, hogy noha mindkét szervezet hangsúlyozta a Kossuth tér lezárásának jogellenességét, mégis élesen elítélte a kordonbontást. A Magyar Helsinki Bizottság felelőtlennek és károsnak tartotta a fideszes képviselők akcióját, míg a TASZ szerint a fideszes képviselők lépése azt üzeni a társadalomnak, hogy a politikusok a törvények felett állnak. Mivel tudjuk, hogy az LMP-frakcióban mindkét szervezetnek ülnek korábbi képviselői, így nem teljesen értjük, hogy akkor sem tudtak már azonosulni saját szervezetük állásfoglalásával, vagy most annak ellenére vettek részt a cselekmény elkövetésében, hogy közben maguk sem értettek egyet azzal. Harmadik lehetőség nincs, mert a rendkívül következetes LMP-s képviselőkről azt egyikünk sem meri feltételezni, hogy éppen aktuális érdeküknek megfelelően változik a véleményük.
Ebben a szent meggyőződésben csak nagyon rövid ideig bizonytalanodunk el akkor is, amikor a TASZ képviseletében a kordonbontáskor megszólaló Schiffer András véleményét olvassuk, aki kizárólag az LMP-sek által megválasztható erkölcsi piedeszta legmagasabb fokán állva jelentette ki, hogy a fideszes politikusok akciója jogszerűtlen volt, és még akkor sem bonthatták volna le a kordont, ha azt a rendőrség szabálytalanul állította fel. Schiffer András véleményét tehát a következetesség érdekében úgy interpretálhatjuk, hogy még vélelmezett jogellenességgel sem lehet fellépni jogellenes állami intézkedés ellen, viszont ha az LMP-ről van szó, akkor számukra még jogellenesség elleni tiltakozásra sincs szükség ahhoz, hogy a törvényeket nyilvánvalóan megsértsék.
Viszont nem baj, ha így történik, mert esetükben más mérce alkalmazandó, legalábbis a Társaság a Szabadságjogokért és a Helsinki Bizottság szerint biztosan, mert most a két szervezet aggodalmait nem hallottuk, pedig a gyülekezés alkotmányos alapjogának áldásait gyakran élvezik, amikor különböző rendezvényeken szidják a jelenleg hivatalban lévő kormányt, ahogyan ez egy jogállamban természetes, és a Gyurcsány-kormány távozása óta immár zavartalanul lehetséges is. Sajnáljuk, hogy a TASZ és a Helsinki Bizottság prominens képviselőinek az LMP-be távozásával az országgyűlési képviselők jogellenes magatartásának elítélése már nem olyan parancsoló szükségesség e két szervezetnél, és még szomorúbb, hogy az LMP-ben a legcsekélyebb mértékben sem gyökeresedett meg ugyanez az igény.
Mivel az MSZP-vel és a belőlük kivált, önálló pártba tömörült kistestvérükkel kapcsolatosan nincs semmilyen illúziónk, ezért az ő nyilatkozataikat nem szeretném hasonlóan hosszasan idézni. Miután azonban a mai vita arról folyik, hogy hogyan minősül az ellenzéki képviselők által a tavalyi év december 23-án tanúsított, általuk is jogellenesnek tartott magatartás, ezért szeretném jelezni, hogy az ügyészségi minősítés - személyi szabadság megsértése - felettébb bársonyos ahhoz képest, hogy Bárándy képviselőtársunk frakciója teljes támogatását élvezve lázadás előkészületének öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett büntető tényállását látta megvalósulni abban, hogy 2006. november 5-én a Batthyány-örökmécsesnél az egyik szónok Parlament körüli emberekből álló élőlánc megszervezésére buzdított. Sőt, a képviselőtársunk azt is közölte, hogy - szó szerinti idézet következik - ”ha valaki elmegy erre az élőláncra és visszatart egy képviselőt, kicsit meglöki, az már bőven elég ahhoz, hogy megvalósítsa a bűncselekményt”, eddig az idézet - a bűncselekményt, amelynek elkövetését kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a Btk.
Az előterjesztett törvényjavaslat világosan rögzíti, hogy a közkegyelem a 2011. december 23-án az Országházat körülvevő elzárt terület egyes bejáratainak több személy egymáshoz, illetve a kapuhoz láncolásával megvalósított lezárásával összefüggésben elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette miatt indult eljárásokra terjed ki, de a 3. szakaszból az is kiderül, hogy az ugyanekkor, ugyanitt, ugyanilyen magatartással megvalósított szabálysértéseket is érinti, azokra is kiterjed. A javaslat tehát nem kíván állást foglalni abban a kérdésben, hogy az LMP képviselői és a hozzájuk csatlakozó Gyurcsány Ferenc és társai, illetve később más szocialista képviselők jogellenes magatartása szabálysértésnek vagy bűncselekménynek minősül-e. Ennek ellenére visszautasítjuk, és a jogállamba vetett hit megrendítésére alkalmasnak gondoljuk, hogy az LMP nemcsak a jogellenes cselekmény elkövetésére érzi magát feljogosítva, hanem magának vindikálja azt a jogot is, hogy később e cselekményt saját maga minősítse.
A törvényjavaslat előterjesztői mind a bűncselekmények, mind a szabálysértések tekintetében kizárják a büntető-, illetve a szabálysértési eljárások legitimitását, így nem foglalunk állást abban a vitában, amely az elkövetett cselekmény minősítésével kapcsolatos. Az a véleményünk, hogy a jogállam alapvető szabálya szerint erre kizárólag a nyomozó hatóság, konkrét esetben az ügyészség jogosult. Mégis, mielőtt bárkiben kétség támadna az ügyészségi minősítéssel kapcsolatosan, szeretném jelezni, hogy a személyi szabadság megsértésének törvényi tényállásával kapcsolatosan ma egyetlen, a Jogtárban is fellelhető bírósági határozat szerint - idézem - “Megvalósítják a személyi szabadság megsértésének vétségét, akik gépkocsi elé és mögé állva megakadályozzák a sértettet abban, hogy a helyszínről akaratának megfelelően eltávozzék.”
Mindezekre tekintettel joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért kíván az Országgyűlés kormánypárti többsége az LMP által elkövetett cselekményekkel kapcsolatosan közkegyelmet gyakorolni. Ebben a vonatkozásban ugyanazt kell mérlegelni, amit az Országgyűlés a taxisblokád után mérlegelt, és amit akkor az államfő úgy fogalmazott meg, hogy - idézem - “Amennyiben az állam úgy dönt, hogy nem kíván felelősségre vonást alkalmazni, mert nagyobb kárt okozna a büntetőjogi felelősség elmaradása, a hatályos magyar szabályok szerint erre egyetlenegy lehetősége van, és ez a közkegyelem gyakorlása.”
(0.20)
Jelen pillanatban ez a helyzet. Az ország számára nagyobb hátrányt jelentene egy olyan eljárás lefolytatása, amelynek az alapjául szolgáló cselekmény már az akció kezdetén is csak az ország lejáratására volt alkalmas, mint az állam büntetőjogi igényének érvényesítése a néhány LMP-s, illetve szocialista képviselővel szemben.
Úgy gondoljuk, hogy a közkegyelmet mindig meg kell fontolni olyan esetekben, amikor az eljárás lefolytatása során kiszabható legsúlyosabb elmarasztalás is lényegesen enyhébb annál, mint amilyen mértékben a társadalmat megosztaná, a politikai árkokat pedig mélyítené az eljárás egész folyamata. Ez akkor is így van, ha lehet, hogy az akcióval a kezdeményezők szándéka éppen az volt, és a cél érdekében képviselőként jogellenes cselekményeket is hajlandók voltak elkövetni, így most a közkegyelemtől is szívesen eltekintenének. Ráadásul az ügy alkalmat szolgáltatna arra is, hogy a már megszokott valótlan állításokkal lehessen lejáratni az országot, és ebben az LMP európai pártcsaládja akkor is élen járna, ahogyan eddig is élen járt, ha az LMP képviselői esetleg - szívből vagy színből - erre nem tartanának igényt, mivel saját pártcsaládjukban betöltött politikai súlyukat mi sem jellemzi jobban, mint hogy a Magyarországgal kapcsolatos lejárató akciók során nemhogy a hozzájárulásukat, de még a véleményüket sem kérik ki az európai zöldek. A szocialisták internacionalista tevékenysége pedig olyan magától értetődő, hogy kár is erre időt áldozni.
Szeretném felhívni a figyelmet a mai vita egy szinte egyedülálló jellegzetességére, amivel az LMP és a Szocialista Párt frakciója távolmaradásuk miatt láthatóan nem kíván élni, de mégis azt mondhatjuk, hogy ez legalább nem teszi az ő részükről teljesen értelmetlenné a vitát, míg a részvételük bizonyos mértékben ezt jelentené. Hiszen mind a szabálysértési törvény, mind a büntető törvénykönyv a jogállami normáknak megfelelően rögzíti, hogy a hamis vád korlátaira figyelemmel senki nem kötelezhető olyan vallomástételre, amellyel saját magát vagy hozzátartozóját szabálysértés vagy bűncselekmény elkövetésével vádolná. Magyarul: a terheltnek az eljárás során nincs igazmondási kötelezettsége, akár jogszerűen hazudhat is, hogy mentesüljön a felelősség alól.
Ezen eljárások a jelen törvényjavaslat hatálybalépéséig folynak. Az eljárások terheltjei az LMP, illetve az MSZP frakciójában ülnek. Ma tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy ebben az ügyben éppúgy az Országgyűlésben - ha nem mentek volna már aludni -, mint ahogy a sajtóban az érintettek nyugodtan állíthatnak bármilyen valótlanságot, büntetlenül tehetik meg ezt. Ilyenre, mint a fenti példákból is látszik, eddig is akadt példa, de ma éjszaka, és ebben az ügyben később is, e tekintetben többször is immunitás illeti meg őket.
Végül szeretném az előterjesztők nevében hangsúlyozni, hogy amikor most az Országgyűlés a magyar demokrácia újkori történetében másodszor kíván közkegyelmet gyakorolni, a Fidesz frakciója ismételten arra hív fel minden, a jogállam és a demokrácia iránt elkötelezett országgyűlési képviselőt, hogy utasítson el minden jogellenes magatartást, és különösen senki ne akarja saját magát áldozatként feltüntetni, miközben a saját választói fölé helyezi magát. Arra biztatunk mindenkit, hogy állampolgárként, illetve képviselőként parlamenten kívül vagy belül, de jogszerűen éljen alkotmányos alapjogaival.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
