NAGY ISTVÁN
NAGY ISTVÁN
NAGY ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán megengedik nekem, hogy én is egy élménybeszámolóval kezdjem, hogyan is éltem meg 2011. december 23-át. Én a XVII. kapun keresztül próbáltam megközelíteni a Parlamentet. Amikor jöttem, már érzékeltem, hogy a megszokottnál többen állnak ott a járda két oldalán, és a sorompóhoz érve láttam, hogy két képviselőtársam, Kaufer Virág és Karácsony Gergely szorgoskodik a sorompónál, próbálja meg összeterelni azokat az aktivistákat - úgy gondolom, hogy aktivisták voltak -, akik azután a sorompó másik oldalán a többségben lévő újságíróknak próbáltak meg pózolni. A fényképezőgépek kattogtak, működtek a kamerák, orruk alá toltak néhány mikrofont, és tulajdonképpen öt-hat percig álltam ott, vártam, és nem volt zavaró egyáltalán a dolog, sőt azt mondhatom, hogy a későbbiek során kifejezetten szórakoztatóvá vált a dolog, mert ennyi idő után az újságírók érdeklődése alábbhagyott. Ugyanakkor valamilyen, gondolom én, logisztikai probléma miatt zavar keletkezett a sorokban, merthogy nem érkeztek meg a láncok és a táblák. Ekkor Karácsony Gergely azzal próbálkozott, hogy leült a földre, a rendőrök próbálták felsegíteni, nehogy megfázzon. Végül is félrevonultak, és engem gond nélkül beengedtek a Parlamentbe, a Kossuth térre. Mögöttem is voltak aktivisták, és voltak autók. Végül is azt mondhatom, hogy feltartóztattak, de, mondom, az a tíz perc belefért az életembe, főleg azután, ahogy elmondtam, voltak ebben szórakoztató részek is.
Az előbb beszéltek képviselőtársaim a mártíromságról. Én kiegészíteném azzal, hogy van egy másfajta értékelése is az ott történteknek. A meghirdetett tüntetés a demokráciáról, a jogállamiságról, a köztársaságról szólt, ugyanakkor én utólag úgy értékelem, hogy az LMP-s képviselők talán jobban szerettek volna egy kis diktatúrát. Egész biztos vagyok abban, hogy jólesett volna nekik egy kis gumibotozás, esetleg egy rendőr oldalán meglátott vipera, vagy esetleg egy azonosító nélkül felfedezett rendőr, egy lovasroham vagy egy börtönudvaron történő megaláztatás. Ezekről ma már szót ejtettünk, és azt hiszem, hogy azon a napon a jogállamiság és a demokrácia igazolódott, az, hogy Magyarországon demokratikus rendszer és jogállam működik.
Ez után a kitérő után térjünk vissza a közkegyelemről szóló törvényjavaslatra. Minden törvény annyira erős, amennyire erős a szelleme. A méltányosság és ezen belül a közkegyelem gyakorlásának lehetősége éppen azért nélkülözhetetlen eleme a demokratikus jogállamiságnak, mert lehetőséget ad arra, hogy a törvény szellemét érvényesítsük olyan rendkívüli esetekben, amikor a törvény betű szerinti értelmezése erre nem ad lehetőséget. Vannak helyzetek, amikor az egyébként világos és megbízható törvények betű szerinti értelmezésénél fontosabb a törvény szellemét, vagyis a morális szempontokat érvényesíteni. Magyarország új alaptörvényének és a hozzá tartozó sarkalatos törvényeknek a megalkotása, elfogadása olyan történelmi helyzet, ami hosszú évtizedekre befolyással lesz az ország és minden magyar ember jövőjére. Ilyen kivételes történelmi helyzetben nekünk az a feladatunk, hogy a törvény szellemét, tehát a morális szempontot érvényesítsük, ezzel bizonyítva, hogy az új magyar alaptörvény minden magyar emberért született, minden magyar érdekét szolgálja. Az új magyar alaptörvény pedig világosan fogalmaz: mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez, mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez tehát az új magyar alaptörvény szelleme, és ebben a konkrét esetben ez a legfontosabb szempont, amit érvényesítenünk kell a közkegyelem gyakorlásával. A törvények tisztelete nem épülhet másra, mint arra a gondolatra, hogy a törvények vannak értünk, nem mi vagyunk a törvényekért. A törvények sohasem döntenek helyettünk. A döntés mindig az ember morális felelőssége.
Ezt ajánlom az önök figyelmébe akkor, amikor elfogadásra javaslom ezt a törvényjavaslatot.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)
