DR. MÁTRAI MÁRTA
DR. MÁTRAI MÁRTA
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy először is köszöntsem dr. Völgyesi Miklós urat, a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumának nyugalmazott tanácselnökét, és köszönjük az eddigi munkáját is. (Taps.)
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtáraim! Először is megköszönöm képviselőtársaimnak az elhangzottakat, hogy felvetették. Az előterjesztő nevében elmondanám, hogy a benyújtott módosító javaslat indokolását senki nem hozta fel, de azt gondolom, hogy erről is egy mondatot, egy szót kellene váltanunk, hiszen kihangsúlyozza, hogy mi is volt ennek a célja, nevezetesen a visszaélések maradéktalan feltárása, a jogbiztonság követelményének érvényesítése, az emberi jogok tiszteletben tartása.
Azt gondolom, hogy mindegyik egy rendkívül magvas fogalom, annál is inkább, hogy ha visszagondolunk a Balsai-jelentésre, hiszen a Balsai-jelentésben részletesen meg lettek fogalmazva, illetve be lettek mutatva az áldozatok által elszenvedett brutális sérülések. Nem kívánom őket felsorolni, hiszen nagyon sokan maradandó testi fogyatékosságot szenvedtek, és azt hiszem, hogy ezek a sérülések is bizonyító erejűek a tekintetben, hogy milyen túlkapások voltak azokon a napokon, amikor a megemlékező tömeg jelen volt Budapest utcáin, teljesen békésen. Azt hiszem, hogy itt egy fotóval is tudom igazolni (Felmutat egy fotót.), mindenki ismeri, hiszen aki ott volt, jelen volt, az tudhatja, személyesen is megtapasztalta, egyébiránt pedig a televízióból és az internetről is látható. Viszont vele szemben itt, eggyel feljebb látható az, ami máris az emberben félelmet kelt, és félelemkeltésre alkalmas mozzanatot mutat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Elmondhatjuk nyugodtan, hogy ezek a símaszkot viselők nem saját elhatározásukból mentek ki az utcára. Ezt önök is többször elmondták már. Valaki vagy valakik vezényelték őket, nem elfogadható, hogy arctalanok, ismeretlenek, hiszen hivatkozik a Balsai-jelentés is a rendőrségi törvény 20. §-ának (1) bekezdésére, amely kimondja, hogy a rendőrt az intézkedése során az egyenruhája és az azonosító jelvénye vagy a szolgálati igazolványa igazolja. Azt hiszem, hogy ez önmagáért beszél. Ezeken az embereken, ezeken a rendőrökön itt nem látszik, igaz, hogy háttal állnak, de a jelentések és az egyéb felvételek igazolják, hogy az ott jelen lévők és fegyvert fogók nem feleltek meg mindannak, amit a rendőrségi törvény kötelezően előír. De akár hivatkozhatnék továbbá az Alkotmánybíróság 54/2000. (XII.18.) számú határozatára is. Nem elfogadható, hogy arctalanok és ismeretlenek, erre hivatkozik az Alkotmánybíróság is.
Aztán Falvai Zsolt, a Budapesti Nyomozó Ügyészség vezetője kijelentette, hogy nagyon nehéz volt a bűncselekményt elkövetőknek a megismerése, illetve feltárása, hiszen az elkövetők azonosítása nehézségbe ütközött, mert az osztagparancsnokok sem bizonyultak együttműködőnek. Ez a jegyzőkönyvekből kiolvasható, ugyanakkor rendkívül furcsának tartom, hogy ha elhangzik egy ilyen kijelentés, akkor az osztagparancsnok miért nem vonható felelősségre. Tehát ez is kérdésként, kérdőjelként felvetődik, hiszen akkor, ha nem tudja megmondani, hogy kik azok, akkor a vezénylés alapján egy osztagparancsnok felelőssége valahol biztos, hogy megáll, mert nyilvánvaló, hogy neki tudnia kellett, hogy kik voltak azok a munkatársak, rendőrök, ismerősök, ismeretlenek, akik az utcára kerültek és fegyvert fogtak.
Ezzel összefüggésben még itt van egy másik nagy kérdés, a büntetés-végrehajtási intézet, a büntetés-végrehajtási intézetek parancsnoka és a börtönőrök felelőssége. Hiszen a Balsai-jelentés is részletesen taglalja azokat az ismereteket, hogy azok az emberek, ártatlan emberek, nők, férfiak, idősek, fiatalok, akik a büntetés-végrehajtási intézetben kötöttek ki, hogy azok az emberek milyen megaláztatáson mentek keresztül, a nőket tekintve, időseket tekintve sokáig az udvaron álltak, aztán megalázták őket, meztelenre vetkőztették, és hadd ne soroljam tovább. Tehát olyan borzalmak következtek be, amelyek, azt gondolom, hogy mindenképpen felvetik ezeknek az általam felsoroltaknak a felelősségét is.
A szocialista kormány alatt valóban kisiklott az igazságszolgáltatás, ahogy azt nagyon helyesen a Balsai-jelentés V. fejezete megfogalmazta. A kilőtt szemek, a csonttörések, az emberi méltóságot semmibe vevő megaláztatások nyomait a mai napig több száz áldozat viseli, és akkor még nem szóltam a lelki sebekről, amelyek valamennyiünk szerint gyógyíthatatlanok.
A testi, lelki sérülésen túl sérült az állam tekintélye, az államba, a közrendbe, a közbiztonságba vetett bizalom. Ezek után a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc felelőssége kiemelkedő és nem kerülhető meg, hiszen a rendőri vezetők csak a legfelsőbb politikai utasítás és jóváhagyás alapján adhattak parancsot. Gyurcsány Ferenc többször is elismerte, hogy a 2006. őszi események során folyamatos kapcsolatban volt a rendőrökkel. Az egyértelműen megállapítható, hogy a rendőri kényszerintézkedések nem feleltek meg az arányosság követelményének. A parancsnokok nem tettek feljelentést. Felvetődik a mulasztásos bűncselekmények elkövetésének a lehetősége is. Ha a bizonyítékokat visszatartották, akkor az kimerítheti a bűnpártolás törvényi tényállását is.
Tisztelt Országgyűlés! 16 évvel a rendszerváltás után, 2006-ban lovas rendőröket, álarcos, azonosítatlan kommandósokat vezényelt az akkori hatalom tudtával a rendőri vezetés a békés tüntetők közé. Sajnálatosnak tartom, hogy a szocialista kormány agyonhallgatta a felelősök megnevezését, a politikai és jogi felelősség vizsgálatát. A hatályos alkotmány és a hatályos törvények alapján kötelességük lett volna. A Balsai-jelentés alkalmas arra, hogy a felelősségre vonásra vonatkozó vizsgálatok elinduljanak, figyelemmel a büntető törvénykönyv idevonatkozó rendelkezéseire.
Természetesen szeretném itt kiemelni a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvényt, a 119. § (1) bekezdés meghatározza a fegyelemsértést, a szolgálati viszonnyal kapcsolatos kötelezettség vétkes megszegését és ennek következményeit. Figyelemmel kell lenni továbbá a büntető törvénykönyv 261. § (1) bekezdésében és (9) bekezdésében foglaltakra, a Btk. 261. § (4) bekezdésére, a Btk. 244. §-ában definiált bűnpártolás törvényi tényállására, és a felelősöknek a méltó büntetést meg kell kapniuk még akkor is, ha a 2006-os sajnálatos esemény után hat év telt el.
(23.10)
Kedves Képviselőtársaim! Én folytatnám tovább, igaz, a Balsai-jelentés is kitér a terrorcselekményre, de én azt gondolom, hogy a jegyzőkönyv számára mindenképpen rögzítenünk kell, hogy a büntető törvénykönyv a terrorcselekményt a 261. §-ában rendezi, és az (1) bekezdésben kimondja, hogy aki abból a célból, hogy a lakosságot megfélemlítse, 10 évtől 20 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő. Aki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy a terrorcselekmény elkövetésére készül, erről a hatóságnak, mihelyt teheti, jelentést nem tesz, bűntettet követ el, és 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. E szakasz alkalmazásában személy elleni erőszakos vagy fegyverrel kapcsolatos bűncselekmény az emberölés, a testi sértés, a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés, valamint a szabadság megsértése.
Aztán kiemeli a Btk. a továbbiakban a fegyverrel vagy a lőszerrel való visszaélést. Tovább folytatva, a bűncselekmény elkövetési tárgyait emeli ki, tárgyai lehetnek azok a dolgok, amelyek a 261. § (9) bekezdésében felsorolt bűncselekményekre irányulnak. Folytatja tovább a (2) bekezdésben, hogy a terrorcselekmény elkövetési magatartásai cél-eszköz viszonyban állnak egymással, és amit különösen kiemelnék, hogy a kísérlet kizárt a 261. § (9) bekezdésében, és a bűncselekmény alanya tettesként bárki lehet, a bárkibe pedig a rendőrök és a politikusok is beletartoznak.
Kedves Képviselőtársaim! Ugye, az elmúlt időszakban felvetették azt, hogy a feljelentések elmaradtak. Völgyesi bíró úr a feljelentését megtette a Legfőbb Ügyészség felé, engedjék meg, hogy a feljelentésének a kiegészítéséből egy részt felolvassak, ami azért is nagyon fontos, mert úgy gondolom, hogy az általunk megfogalmazottak, azoknak az embereknek a felelősségre vonása, akik jelenleg még megpróbálnak valamilyen ismeretlen lepelbe bújni, mindenképpen felszínre fog kerülni. És itt főleg, ami a bizottsági módosító javaslatban is megfogalmazódott, hogy mire szeretnénk fókuszálni: azokra a rendőrökre, azokra az ismeretlen elkövetőkre, akik még eddig nem voltak nevesítve, azokat igenis felelősségre kell vonni, és erre különösen kitér a bíró úr feljelentése, amely a következőt mondja.
A miniszterelnöki megbízott úr jelentésének 7. fejezete külön alcímben tálalja a terrorcselekményben a bűnösség felvethetőségét. Itt azért mutatnám fel önöknek ezt a kicsit rosszul sikerült fényképet (A Jobbik-képviselőcsoport felé mutatja.), főleg az alsó részére fókuszálva, mert ez mutatja azt a fegyvert, amely valamennyiünktől rendkívül távol áll, és amely nemcsak élet, hanem életek kioltására, valamint bizony, nagyon nagy károkozásra, épületekben, emberekben, bármiben való károkozásra alkalmas, hiszen egy robbanószerkezetet tartalmaz az alsó kép. Én kaptam ennek egy jobban látható formáját (Felmutat egy másik képet.), ami még így is ijesztő, nem még a valóságban.
Tehát: “A Magyar Televízió székháza tér felőli bejáratát mintegy 120 főben meghatározott kemény mag támadásakor az ORFK közleményében személyre szólóan is elismerte, egy rendőr 28 darab éles lőszert lőtt ki. A közlemény nem ad választ arra, hogy miképpen kerülhetett ilyen mennyiségű éles lőszer a rendőr birtokába, és azt milyen okból, milyen lőfegyverből lőtte ki, géppisztolyból vagy tárakat cserélve maroklőfegyverből.” (Zagyva György Gyula: Utóbbiból.) Erre is választ várunk. “Az MTV székháza Nádor utcai oldalánál, a Zoltán utcába telepített rendőri csapaterő várakozási térségében Majoros Zoltán rendőrezredes egy nyitott ajtók mellett őrizetlenül hagyott rendőrségi mikrobuszt talált, amely 12 ember gépkarabélyával, a hozzá tartozó éles lőszerrel volt megrakva.”, tehát valami ilyesmivel. (Ismét felmutatja a képet.)
“Az internetről levett fotódokumentáció és az azonosításhoz szükséges gyártói műszaki leírás bizonyítékai szerint 2006. október 23-án valamilyen speciális rendőri szolgálat golyóálló mellényben és védőfelszerelésbe öltözött emberei AMP-69 7,62 mm-es Kalasnyikov gépkarabéllyal kilövésre, csőre húzott PGK-69 páncélelhárító kumulatív puskagránáttal felfegyverkezve Budapest belvárosában félelmet keltő módon jelentek meg.” Én azt gondolom, hogy már ez a mondat is kimeríti teljes egészében azt a törvényi tényállást, amelyre az előbb hivatkoztam. “A fenti három tételben említett fegyverek, lőszerek, eszközök a rendőrség szolgálati szabályzata és annál alacsonyabb rendű más igazgatási szabályok szerint a tömegoszlatásnál és tömegkezelésnél meg nem engedett kényszerítő eszközök. Ezeknek az eszközöknek a demonstratív felvonultatása egyértelműen csak a lakosság megfélemlítését szolgálta.”
Ennyit szerettem volna idézni ebből a feljelentésből, és engedjék meg, hogy zárszóul annyit mondjak, nagyon bízom abban, hogy a Balsai-jelentés, az itt feltártak, valamint a rendelkezésre álló olyan tények és bizonyítékok, amelyek, azt hiszem, bárhol fellelhetők, elegendőek lesznek arra, hogy azok az emberek, akik ezt a cselekményt elkövették, akik ehhez asszisztáltak, akik erre felbujtottak, vagy tettesként, társtettesként, bűnsegédként részt vettek ezekben a cselekményekben, azok a méltó büntetésüket rövidesen meg fogják kapni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
