Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szentendrei közgyűlés nemrégiben úgy döntött, hogy új alpolgármestert választ. Ezzel önmagában nem is lenne semmi probléma, csakhogy a kinevezett személy nem elhanyagolható módon az egyik nagy bank, mégpedig az önkormányzat számlavezető bankjának támogatottja, aki bevallottan és az első hírek szerint fizetésének felét az említett külföldi hátterű pénzintézettől kapja majd.
Nyilvánvaló, hogy a gazdasági ügyekkel foglalkozó alpolgármesterrel szembeni elvárás az lehet és az is lesz, hogy - idézőjelben - konszolidálja a fent említett pénzintézet felé erősen eladósodott város kiadásait. Tudjuk, hogy ez mit jelent: vinni, ami még mozdítható. És sajnálatos módon elmondható, hogy ezáltal Magyarországon először fordulhat elő, hogy egy bank lényegében ráteheti a kezét egy település irányításának konkrét lépéseire. Nem túlzás kijelenteni azt sem, hogy egy új típusú honfoglalás vette kezdetét, amelynek még most lehet elejét venni, a későbbiekben, ha elharapódzik, akkor nem.
A Jobbik a maga részéről megtette a maga kötelességét, nemcsak mandátumából hívta vissza érintett tagját, akinek köze volt ezen döntéshez, hanem etikai vizsgálatot is indított ellene. Adódik a kérdés, hogy itt a Házban azok a pártok, amelyek delegáltjainak közük volt hasonló döntéshez, megteszik-e ugyanezt a kötelességet. Legalábbis beszédes az, hogy az a Kubatov Gábor is itt ülhet a teremben, akinek a nagyságrendekkel sokkal nagyobb listázási botránya után sem következett be érdemi következmény, de talán még tisztességes vizsgálat sem.
Elmondható az, hogy a szellemet megint csak a kormányzat engedte ki a palackból, mégpedig azáltal, hogy az elképesztő, vérlázító mostani helyzetet az tette lehetővé, hogy a kabinet az önkormányzati törvény módosításával már több mint egy éve lehetségessé tette, hogy bármelyik önkormányzat választhasson úgynevezett külsős, vagyis az égvilágon senki által fel nem hatalmazott, senki által sehol meg nem méretett alpolgármestert.
(14.20)
És hogyha a kormányzat engedi azt, hogy a szentendrei jelenség teret nyerjen, akkor bizony kimondható, hogy beláthatatlan következményekkel számolhatunk Magyarországon. Köztudott ugyanis, hogy hazánkban szinte minden nagyobb település súlyosan eladósodott, akár külföldi hátterű pénzintézetek felé, akár a hazaiak irányában. Tehát egyáltalán nem túlzás arról a sötét jövőképről beszélni, hogy ezen pénzintézetek egymással versengve elprivatizálhatják a magyar demokráciát, akár feloszthatják, mint egy vigalmi negyedet, Magyarországot maguk között, attól függően, hogy melyik régió melyik nagy banknak tartozik.
Lehet ingatni a fejeket e tekintetben, de a számok azt bizonyítják, hogy Szentendrén is akkor ad a bank pénzt és hitelt a településnek, hogyha az általa kinevezett, delegált személyt rakják oda. A helyzetet kiválóan le lehet festeni úgy, hogy ha a hitelező bank úgy érzi, hogy az érintett önkormányzat gazdálkodása nem garantálja a kölcsönök visszafizetését, akkor azzal a javaslattal él, hogy kellene egy új gazdasági alpolgármester. Rögtön ki is jelöl egyet, ahogy Szentendrén történt. Ha pedig a személyét nem fogadják el, akkor kénytelen lesz - idézőjelben - a “kintlévőségeit” más úton érvényesíteni, magyarán: csődbe vinni a települést.
Tehát adódik a kérdés: kinek a városát viheti még a bank? És mit kíván, egyáltalán mit hajlandó tenni a kormányzat ezzel szemben? (Taps a Jobbik padsoraiból.)
