DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Tisztelt Vendégeink! A Független Rendészeti Panasztestület létrehozásáról az Országgyűlés a “ki vigyázza az őrzőket?” klasszikus dilemmájára kísérelt meg modern, XXI. századi választ adni. A demokratikus jogállamokban a rendvédelmi szervek feladata nem pusztán a társadalom rendjének fenntartása, hanem a mindig szem előtt tartandó végső cél, a polgárok jogainak, személyének és javainak védelme.
Egy demokratikus állam jogrendjének alapja a jogegyenlőség és az emberi méltóság. A rendészeti szervek - elsősorban a rendőrség - feladata ezek védelme. Ezért a rendészeti szervek működésének megítélésekor nem lehet kizárólagos szempont a hatékonyság, a rendetlenség hiánya, hanem elengedhetetlen követelmény a hatóságok eljárása alá vont vagy azzal érintett személyek jogainak tiszteletben tartása.
Hatósági önkényt nem igazolhat semmilyen hatékonyságra alapozott érvelés, hiszen az emberi méltóság sérelmével magát a hatósági beavatkozás létjogosultságát kérdőjelezi meg. A demokratikus jogállamokban hosszú fejlődés eredményeként alakultak ki azok a mechanizmusok, amelyek az önkényes és ezzel az emberi méltóságot sértő hatósági fellépést hivatottak megakadályozni. Mindennek különösen nagy jelentősége van a rendészeti szervek esetében, amelyek kizárólagosan jogosultak fizikai erőszak alkalmazására. Ezért a rendészeti szervek működése, illetőleg a rendőrhatósági fellépés minden jogállamban szigorúan törvényekhez kötött, részletesen szabályozott. A foganatosított intézkedésekkel és meghozott hatósági döntésekkel szemben biztosított a jogorvoslati jog, és végső soron a bírói felülvizsgálat lehetősége. A rendészeti szervek működésének törvényességét hivatott biztosítani a szervezetrendszeren kívüli ügyészségi és kormányzati kontroll is.
Ezek a klasszikus jogállami ellenőrzési mechanizmusok ’89 után hazánkban is kiépültek, és alapvetően be is töltik rendeltetésüket. Azonban számos olyan napi konfliktushelyzet van, amik ezekben a klasszikus eljárásokban csak igen nehezen oldhatók fel. Sokszor nehéz objektíven megítélni, hogy egy-egy rendőri intézkedés eleget tesz-e a szükséges és arányos önkorlátozás követelményeinek.
A megoldatlan konfliktusok rombolják a rendőrségbe vetett bizalmat, társadalmi bizalmat, és ezzel a rendészeti tevékenység hatékonyságát is csökkentik, ezért indokolt új konfliktuskezelő mechanizmusok kidolgozása és a folyamat fejlesztése. Elmondhatjuk, e téren Magyarország ma élen jár. A Magyar Országgyűlés a Független Rendészeti Panasztestület létrehozásával intézményesítette a civil kontrollt a rendőrség felett.
Mint ahogy arra az előttünk fekvő beszámoló is felhívja a figyelmet: hasonló független, civil ellenőrző szerv csak Nagy-Britanniában és Belgiumban működik. Tehát kevés példát találhatunk arra, hogy egy kormány maga tegyen javaslatot a rendészeti szervek külső ellenőrzésének megerősítésére, saját maga kormányzati tevékenységét is alávetve a civil kontrolnak.
2007-ben a szocialisták által támogatott kormány pontosan ezt tette, amikor javaslatot tett a Független Rendészeti Panasztestület felállítására. Ez olyan gesztust gyakorolt, amihez hasonlót 2010 óta pláne nem láthattunk a Fidesz-KDNP-többségtől. Temészetesen nem akarom letagadni azt az igen fontos körülményt, hogy a javaslat megtételére azt követően került sor, hogy a rendőrséget a 2006 őszi események kezelése miatt rengeteg, sok esetben jogos kritika érte.
Azt követően az akkori kormány óriási erőfeszítéseket tett a rendőrség megerősítése és társadalmi presztízsének visszaállítása érdekében. Civil egyesületek kezdeményezését felkarolva ezért tett javaslatot egy radikálisan új ellenőrzési mechanizmus létrehozására.
(20.50)
Az akkori szocialista kormánytöbbség figyelemmel volt az ellenzéki javaslatokra is, így a Független Rendészeti Panasztestületet létrehozó törvényt nagy többséggel, 321 támogató szavazattal fogadta el az Országgyűlés.
A panasztestület működésének első három évéről szóló, előttünk fekvő jelentése bizonyítja, hogy 2007-ben helyes döntést hozott az Országgyűlés. A panasztestület megfelelően betölti azt a szerepet, amire hivatott, fórumul szolgál azoknak a panaszoknak a kivizsgálására, kibeszélésére, amelyeket a kötöttebb eljárásokban aligha lehetne kezelni. Így a testület éppúgy vizsgálta azokat az eseteket, amikor a panaszos a rendőri intézkedés emberi méltóságot sértő hangnemét, stílusát vitatta, de eljárt nagy politikai érdeklődést kiváltó kényes ügyekben is, mint például a tömegdemonstrációk rendőri kezelésével kapcsolatos panaszok.
A testület eljárása kevéssé kötött, így állásfoglalásaiban olyan körülményekre is rámutathat, olyan követelményeket is megállapíthat, amire formalizáltabb eljárásokban kevésbé lenne lehetőség. Esetenként arra is volt példa, hogy egy-egy ügyben az egyes testületi tagok a döntéshez külön véleményt fűztek. Ez is világosan mutatja, hogy az intézkedő rendőröknek sokszor milyen bonyolult, nehéz megítélésű ügyekben kell eljárniuk. E beszámoló elolvasásakor sem szabad ugyanis szem elől tévesztenünk, hogy az eljáró rendőröknek sokszor percek, másodpercek alatt, feszült helyzetekben kell azokat a döntéseket meghozniuk, intézkedéseket foganatosítaniuk, amelynek a minősítésén később jogi szakértők napokig vagy hetekig vitatkoznak.
Fontos hangsúlyozni, hogy a panasztestület felállításának elsődleges célja nem a hibázó rendőrök felelősségre vonása volt, hanem a szervezeti kultúra fejlesztése. Célja nem a fegyelmi eljárások számának növelése, hanem a rendőrség minél szakszerűbb, az alapvető jogokat megfelelően garantáló működésének elősegítése. E jelentést áttanulmányozva, úgy vélem, erről a panasztestület tagjai sem gondolkodtak másként, mind az állásfoglalások, mind az éves jelentések láthatóan ennek szellemében készültek. Feltehetően ezt a jogfejlesztő hatást a testület nyilvánosságra hozott állásfoglalásai még abban az esetben is ki tudják fejteni, ha egyébként a konkrét ügyben a panaszt az országos rendőrfőkapitány utóbb nem találja megalapozottnak, sőt a testület állásfoglalása feltehetően sokszor már önmagában megfelelő elégtételt nyújt a panaszos számára is.
Azonban emellett is elszomorítónak tartjuk, hogy az országos rendőrfőkapitány egyre kevesebb esetben ad helyt a panasztestület álláspontjának. Juhász Imre elnök úrnak a rendészeti bizottság ülésén adott tájékoztatása szerint míg 2008-ban az országos rendőrkapitány 24 százalékban teljesen, további 19 százalékban részben adott helyt a testület álláspontjának, addig 2010-ben csupán 3 százalék volt a helybenhagyó és 11 százalék a részben helybenhagyó főkapitányi döntés. Úgy vélem, ez elgondolkodtatóan alacsony szám, arra mutat rá, hogy a Belügyminisztérium és a rendőrség felső vezetésében radikális szemléletváltásra lenne szükség. Reméljük, hogy ez a tendencia a jövőben élesen más irányt vesz.
A panasztestület első, Országgyűlésnek benyújtott beszámolója megfelelő alkalmat kínál arra, hogy levonjuk a testület eddigi működésének tanulságait. Határozott álláspontunk szerint a beszámoló alátámasztja a testület létjogosultságát. A panasztestület létrehozása előzmények nélküli, innovatív lépése volt a Magyar Országgyűlésnek, amiért köszönet illet minden politikai erőt, amely támogatta 2007-ben a törvény elfogadását.
Azonban éppen az újszerűség és kiforratlanság, a könnyen adaptálható nemzetközi minták hiánya okozza a testület működésének jelenlegi gyermekbetegségeit. A testület beszámolójában részletesen bemutatja azokat a nehézségeket, amelyekkel napi munkája során szembesül, és ezek megoldására maga is számos javaslatot tesz. Az MSZP álláspontja szerint az elmúlt három év alatt elégséges jogalkalmazási tapasztalat gyűlt össze ahhoz, hogy az Országgyűlés nekifogjon a hatályos szabályozás átfogó felülvizsgálatának. Mi támogatni fogunk minden olyan törvénykezdeményezést, amely a tapasztalatok fényében a jelenlegi szabályozást ésszerűsíti, fejleszti.
Így többek között támogatni fogjuk az LMP minap beterjesztett törvényjavaslatának tárgysorozatba-vételét is, bár szerencsésebbnek tartanánk egy valóban átfogó, a testület által felvetett, minden problémára választ adó felülvizsgálat lefolytatását. Az lenne a legcélravezetőbb, ha ezt a törvényjavaslatot alapos előkészítés után a parlamenti pártokkal, civil szervezetekkel és természetesen a panasztestülettel folytatott egyeztetést követően maga a kormány nyújtaná be. Ennek hiányában - mint ahogyan azt már a múlt héten a honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén is jeleztem - a Magyar Szocialista Párt is meg fogja tenni a jogalkotási kezdeményezéseit.
Fontosnak tartom továbbá, hogy a jogalkotó ne csak a panasztestület működésére vonatkozó javaslatokat, hanem a beszámolóban szereplő rendészeti szakmai javaslatokat is vegye fontolóra. Például a panasztestület ismételten felhívta a figyelmet az előállítás jogi szabályozásának megfelelő szintű kidolgozásának szükségességére, ami valóban nagy közös adósságunk. Hasonlóképpen sürgős megoldást igényel a közterület-foglalási engedély és a gyülekezési jog konfliktusa. Félő, hogy ez a hiányosság már az idei március 15-ei ünnepségek idején újabb komoly konfliktusokat fog eredményezni.
Összességében elmondható, hogy a Független Rendészeti Panasztestület egy részletes és tanulságos beszámolót nyújtott be, amiből nekünk, országgyűlési képviselőknek, de különösen a Belügyminisztérium és a rendőrség vezetőinek le kell vonni a tanulságot.
Engedjék meg, hogy két mondatban röviden reagáljak Juhász Imre elnök úr expozéjára, annak is az első felére, amit pici megütközéssel vegyes döbbenettel hallgattam: a 2010-es év óta a rendőrség vezetőivel kialakult rendkívül jó viszonyról szólt itt az előbb. Az egy héttel ezelőtti bizottsági ülésen az elnök úr még ennek az ellenkezőjéről számolt be. Annyi személyes megjegyzést még engedjen hozzátenni, elnök úr, az egyébként szakmailag maximálisan elfogadható és felkészült beszámolóhoz, hogy én egy ország nevében azzal nem kérkednék, hogy a Független Rendészeti Panasztestület az egyetlen olyan kormánytól független testület, amelynek tagjait még nem váltotta le a kormány, nem szántotta be vagy nem alakította át, vagy nem duzzasztotta fel a saját tagjaival. Én erre elsősorban nem lennék büszke, és nem is lennék biztos, hogy ez sokáig így marad, ahogy ennek a kormánynak a tevékenységét látjuk.
Mindezzel együtt nagy tisztelettel köszönjük a Magyar Szocialista Párt nevében a Független Rendészeti Panasztestület tagjainak és munkatársainak az elmúlt három évben kifejtett munkáját. A benyújtott beszámolót a Magyar Szocialista Párt nevében elfogadásra javasoljuk az Országgyűlésnek.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
