DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előre szeretném bocsátani, lelőve a slusszpoént, hogy a Jobbik is támogatni fogja ennek a jelentésnek az elfogadását, de természetesen számtalan aggályunkról vagy a jövőbe mutató változtatási javaslatainkról, avagy dicséretünkről és megelégedésünkről fogok beszélni.
Itt az MSZP-s képviselőtársam felvezette, és többször volt róla szó, hogy mi az a környezet, amelyben megalakult a Független Rendészeti Panasztestület. Mi egy kicsit máshogy emlékezünk erre, és máshogy emlékezünk arra, hogy miért volt feltétlenül szükséges ennek a létrehozása. A civil kontroll szerepe többször elhangzott, ezt Kontrát államtitkár úr is elmondta. Úgy gondoljuk, hogy bár mindent megtesz a panasztestület, de ennek a civil kontrollnak saját akaratán kívül nem tud megfelelően megfelelni, hiszen kifelé, például nyugati országok felé vagy a világ országai felé kiválóan el lehet adni azt - ha szabad ilyen kifejezéssel élnem -, hogy van egy független testületünk, amely a fegyveres szervek, például a rendőrség fölött kontrollal bír, de az előttem szólók is kiemelték, hogy ha azért a jogköröket részletesen megnézzük, akkor bizony ennyire nem lehetünk derűlátóak.
A 2006-os események után maga a szocialista kormányzat is érezte, hogy valamit lépnie kell, valamit tennie kell, mert oly mértékben megingott a bizalom egyrészt a politikában, a rendőri szervekben és legfőképpen a szocialista kormányzatban, hogy egy kvázi független szerv felállítását kezdeményezte, már amennyire lehet független egy szerv az őt létrehozó és egyébként sok visszaélést elkövető - akár 2006-ban, akár később - szocialista kormányzattól, de ha ez nem lett volna elég, az eszköztárat nem adta meg hozzá. Tehát olybá tűnik így utólag, hogy nem volt ennek más célja, mint megmutatni azt, hogy bizony-bizony itt a demokrácia legfőbb letéteményese a szocialista kormányzat és Magyarország, de felmerül a gyanú, hogy ezek a hatáskörök, amelyeket nem kapott meg a testület, bizony nemhogy egyfajta jogalkotói hiányosságból, hanem szándékosan maradtak el, szándékosan lettek olyan szűkre szabva, hogy ne lehessen ezekkel élni, nehogy létrejöjjön egy valódi olyan testület, amely a rendészeti szerveket ellenőrizni tudja.
(21.00)
Számos esetben tapasztaltuk, a testület is tapasztalhatta, hogy a rendőri szervek nem tekintik őket egyenjogú félnek, megkérdőjelezik bizonyos jogosítványaikat, de más jogosítványaik eleve nincsenek, és nem lett nekik megadva. A testület feladat- és hatásköre üdvözlendő lehet, és örülünk neki, hogy legalább kezdeményezés szintjén ez felmerült, de ahogy mondtam, annak a kontrollnak nem tud jelenleg megfelelni, de reméljük, hogy a jövőben - és a javaslatok is erre utaltak, amiket megfogalmaztak - erre lehetőség lesz.
A legtöbb olyan eljárásjogi problémáról és eszköz hiányáról már szó esett, amelyek gátolják a testület megfelelő munkavégzését. Ilyen például a konkrét panaszbeadványokhoz való kötöttség, ami érthetetlen egy olyan testületnél, amely jogsértéseket vizsgál. Tehát ha ilyeneket tapasztal, hogy akár mondjuk, egy gyülekezési jog esetében, olyan egyéneknél is megállapítja, akik esetleg nem éltek panasszal, akkor vagy tehessen hivatalból feljelentést, vagy ad absurdum értesíthesse ezeket a személyeket.
És továbbhaladva ezen a szálon: itt egy nagyon fontos kulcskérdés, hogy az alapjogsérelmekre koncentrál a testület, és arra, hogy a rendőri intézkedések, mulasztások vagy intézkedéseknek a hiánya alapjogsértést megvalósít-e, ez jól is lehet így, viszont amennyiben megállapítja - és figyelmeztetnék arra, hogy itt komoly jogászok megállapítanak egy alapjogsérelmet -, akkor abban az esetben, az az eljárás, ami beindul, az majdnem hogy komikusnak tekinthető, hiszen azt az állásfoglalást az ORFK vezetőjének, az országos rendőrfőkapitánynak kell továbbítaniuk, aki az alap-panaszbeadványról mintegy csak figyelembe véve a testület álláspontját, hoz egy döntést, amelyet természetesen indokolnia kell, és bírósághoz lehet fordulni ezután, viszont ha már egy alapjog megsértésre került, vagy legalábbis van egy függetlennek mondott testület, amely ezt megállapította, akkor ennél erősebb jogosítványok hozzárendelése lenne indokolt, ráadásul a bírósági eljárásban ez az állásfoglalás csak felhasználható. Tehát mindenhol egyfajta opciós jogként szerepel, hogy ezt az állásfoglalást figyelembe vegyék. Ezt én nem nevezném a legerősebb civil kontrollnak.
Egyébként bizottságban is elmondtam - és némileg félreértésre kerültek a szavaim -, amikor arról beszélünk, hogy a testület mennyire tud függetlenedni a politikától, hogy mennyire tud független módon eljárni, akkor egyrészt a hatáskörökre, jogkörökre gondolunk, másrészt gondolunk arra, hogy a testület tagjait megfelelő eljárásokban - persze tudom, amit a parlament választott, már rá lehet fogni, hogy a politika belemászik, viszont ez legkevésbé sem maga a testület irányába tett kritika. Bár számtalan esetben - és ez főleg a 2010-es bizottság tagjai személyében történő részleges csere előtti állapotra elmondható, hogy bizony nem mindig éreztük azt, és erre visszaigazoltak a bírósági döntések, és számtalan olyan döntést láttam magam is, melyet a testület elutasított, és a bíróság utána helyben hagyott, tehát ezeket azért közelíteni kellene egymáshoz. De azt az erőfeszítést, amit a testület elvégzett, és amilyen irányba elindult az évek során, mindenképpen üdvözölni kell. Tehát a függetlenség bírálatát legfőképpen a rendszernek, a kialakult jogi kereteknek szánjuk, és kevésbé a testületnek, bár bizonyos esetekben ez is felmerül.
Volt itt szó a szabályozatlan kapcsolatokról, ami nagyon fájó, itt a rendőrség és a testület viszonylatában, és erre mondtuk, hogy amíg egy ilyen testületnek tulajdonképpen a jogköreit meghatározza az, hogy milyen viszonyban tud lenni az aktuális rendőri vezetőkkel, akik persze természetesen az aktuális politikai vezetőkhöz némileg köthetőek vagy némileg kiszolgáltatottak nekik - persze lehet azt mondani, hogy a rendőrség teljesen független, de tudjuk, hogy ez illúzió marad -, és erre is azt mondom, hogy ez is a testület jogait csorbítja, hiszen nem hiszem, hogy jó, ha már civil kontrollról beszélünk, hogy tulajdonképpen egyfajta jó viszonyon alapul, hogy az állásfoglalások milyen mértékben kerülnek elfogadásra.
Kicsit abszurd eset volt, és ezt is több hozzászóló elmondta előttem, hogy az ORFK álláspontja szerint, amiben egyrészt lehet némi igazság, de a végkimenetelét illetően elég tragikus, hogy a testület nem a Ket. alapján folytatja az eljárását, ezt részben a saját ügyrendje, részben a rendőrségi törvény szabályozza, és például a rendőrök nyilatkozattétele a testület megkeresése alapján csupán egyfajta ilyen önkéntes jelleggel vagy a rendőrség által kimondottan nem kötelező jelleggel jelenik meg, amit a rendőri jogsértésnél a rendőrnek a kötelező meghallgatása vagy a jelen lévő rendőröknek a kötelező meghallgatása nélkül, azt hiszem, egészen egyszerűen nehéz elképzelni vagy nehéz megfelelő vizsgálatot lefolytatni.
Egyébként Gaudi képviselőtársam - aki nem tud jelen lenni a vitában, de tolmácsolom egy gondolatát ezzel kapcsolatban - elmondta, hogy ha már jelenleg egy ilyen rendezetlen viszony van, akkor jó lett volna, ha Hatala József rendőrfőkapitány úr eljön a szakbizottság ülésére, és esetleg számot ad arról, hogy ezeket az állásfoglalásokat ő miért és milyen módon utasította vissza vagy fogadta el, annál is inkább, ahogy említettem, hogy itt alapjogsérelmekről van szó, tehát itt nem arról beszélünk, hogy csip-csup ügyekben vagy csip-csup jogok sérültek volna.
Itt elhangzott a 2010-es év statisztikája, ami számomra nehezen érthető, és muszáj még egyszer felidéznem, hogy a helyt adások száma 3 százalékra lecsökkent, a részbeni helyt adások száma ebből 11 százalék. Ezt nem nagyon értjük, hogy miért, és arra nem készült külön statisztika, hogy a kormányváltás előtti időszakra mennyi esik, és a kormányváltás utáni időszakra mennyi esik. Ez nagyon érdekelne minket, lévén, hogy a tendenciákat ebből még nem lehet kikövetkeztetni, viszont a 2009-es évben jobb volt ennél az arányszám, tehát csak remélni merem, hogy nem a Fidesz-KDNP-kormányzat alatt romlott le ez az arány, és hogy a jövőben ez nem ilyen százalékon marad, hanem emelkedni fog. Tehát a rendőrség beépíti a joggyakorlatába a testület állásfoglalásait, és el is fogadja azokat.
Üdvözöljük, hogy 2011-ben újraindult ez az országjárás Juhász Imre elnök úr és a bizottság részvételével, amelynek egyértelmű célja, hogy a rendőri állományt megismertesse a testülettel, és kialakíthassanak egy megfelelő kapcsolatot. Visszajelzések alapján egyébként nem egységes a fogadtatása a testületnek, és úgy gondolom, hogy ebben is talán az országos rendőri vezetőknek vagy a Belügyminisztériumnak a hathatósabb támogatása szükségeltetne. Bár hozzáteszem, hogy ez is már egy üdvözlendő dolog, hogy egyáltalán ez a kapcsolat létrejött.
A hivatalbóli eljárás hiányáról már esett szó. Itt még szeretnék hozzátenni annyit, ami a gyakorlatban számtalan esetben problémaként merült fel, és ezt is tisztázni kellene, hogy a bizottsághoz benyújtott panasz, amire nyolc nap van, akkor most kvázi első fokként értelmezhető-e vagy az első fórum, ahol megvizsgálásra kerül a panaszbeadvány, mert sajnos hallottunk olyan eseteket is, amellyel kvázi úgy értelmezték, hogy a benyújtott panasz már egy első fokként került meghatározásra, és természetesen nem mindegy, hogy a jogsértett állampolgároknak mennyi idejük van, hiszen akkor a nyolc nap kiemelten hátrányos az ő szempontjukból, illetőleg, hogy milyen szervekhez fordulhatnak még, és azok a szervek el fogják-e utasítani arra hivatkozással a beadványokat, hogy már a testületnél eljárás van folyamatban.
Tehát ezt is mindenképpen szükséges lenne tisztázni, illetve a hivatalbóli eljárásnak, ahogy az egyébként már említésre került, akár azt a kvázi hivatalbóli módját is meg lehetne teremteni, ha a rendőrség folyamatosan tájékoztatást adna akár a rendezvényekről a testület részére, és így ők akár szúrópróbaszerűen, akár, ha megvan a kapacitás, akkor a nagyobb rendezvényeken megjelenve monitorozni tudnák, és a megfelelő civil kontrollt valóban el tudnák látni.
(21.10)
A bizonyítási eszközök hiányáról is nagyon sok szó esett, és itt nemcsak a rendőrök meghallgatására, hanem egyéb bizonyítási eszközökre is gondolhatunk, iratbetekintés és sorolhatnám, amit ha nem kap meg a testület, akkor tulajdonképpen miről is tud dönteni. Úgy nehéz egy megfelelő döntést meghozni, hogy az egyik fél ettől elzárkózik, ráadásul az elzárkózásra a rendőrök részéről az ORFK adja az iránymutatást, hogy a rendőröknek nem kötelességük megjelenni és nyilatkozatot tenni a testület előtt.
A panaszbenyújtás határidejéről szintén sok szó esett. Itt kiemelnék egy olyan területet, amiről még nem esett szó. Mindenképpen tisztázni kellene, és főleg a 8 nap miatt, hogy az igazolási kérelmek benyújtása hogyan és milyen módon lehetséges, hiszen ebben az esetben - és ezt elnök úr a bizottság előtt is elmondta - létrejöhet egy olyan eset, hogy a Független Rendészeti Panasztestület elbírálja, hiszen helyt ad annak, hogy határidőben benyújtottnak tekinti a panaszt, és utána az ORFK, illetve az országos rendőrfőkapitány félreteszi, illetve azt mondja, hogy ez elkésett, és nem foglalkoznak vele. Tehát ez sem egy megfelelő eljárás.
Hiányzik a visszacsatolás a testület, a rendőrség és egyéb hatóságok között. A rendőrfőkapitánynak kell őket tájékoztatni arról, hogy hogyan döntött, viszont egy későbbi bírósági döntést a testület már csak - hogy úgy mondjam – nyomozó munka vagy a panaszos segítségével ismerheti meg, és ez szintén nem azt segíti elő, hogy mindenki komolyan vegye a testületet, illetőleg minden véleményt vagy minden végső döntést be tudjanak építeni a joggyakorlatba.
Összefoglalva tehát azt szeretnénk, és ha erről a koncepcióról döntünk, márpedig véleményem szerint kellene, és helye van egy olyan testületnek, amely valódi civil kontrollt lát el, akkor fel kell számolnunk ezt az állapotot, és azokat a jogokat meg kell adni a testületnek, amit a saját beszámolójában egyébként nagyon helyesen és részletesen kifejtett. Külön köszönet egyébként itt a testület felé azért a bátorságért, mert azt hiszem, hogy most már ezt is bátorságnak kell nevezni, hogy részletesen és szinte mindenre kiterjedően megfogalmazta azokat a törvénymódosítási javaslatokat, amelyeket vélhetően a kormányzat meg is fog fogadni, és ezáltal egy kicsit előreléphetünk.
Persze tudom, és itt számos esetben akár az iratbetekintésnél a Be. megfelelő passzusaira hivatkoztak a rendőri szervek, hogy amíg a jogrendszer koherenciája nem alakul ki, addig nagyon nehéz lesz ezeket a jogokat biztosítani. Tehát nemcsak arról van szó, hogy egy törvénybe bele kell írni, tudom, tehát ha ez lenne a válasz vagy esetleg a Belügyminisztérium részéről ez lenne a hivatkozás, hogy ezt részletesen és több törvényt érintően kell átdolgozni, akkor nyilván ezt is meg lehet tenni, és a jogi vagy a fülkeforradalmat ki lehet terjeszteni erre a testületre is, és több jogszabályt is nyugodtan meg lehet változtatni.
Tehát én a szocialistákat se magasztalnám az egekbe a testület létrehozásáért, tehát ezt azért fontos még egyszer leszögezni, nem alapvetően az ő nagylelkűségük volt, ami a testületet létrehozta, hanem inkább egy politikai trükk. De természetesen az, hogy létrejött, az teret adhat annak, hogy a jövőben egy jól működő testületet hozzunk létre, teret adhat annak, hogy egy kevés hatáskörrel létrejött testületet kibővítsünk. Egyébként a testület saját kérése alapján, tehát nem fogalmaztunk meg olyan jogi módosításokat, amit a testület önmaga ne kért volna, és azt szeretnénk, ha ennek akár olyan szerepe is lehetne, bár tudom, hogy ez egyfajta utópia, de az egész rendőrségi jogalkalmazásnak és olyan gyakorlatoknak, mint ami akár a műveleti területek nagy számban, illetve hosszú időtartamban való fenntartását jelentette. Jól láttuk, hogy a Gyurcsány-kormánynak ez egy bevett gyakorlata volt, hogyha valahonnan ki akarta szorítani a tömegeket, illetőleg egy féléves fokozott ellenőrzés országos szinten, ahogy olvasható volt kritikaként, azt hiszem, hogy ez is abszurd.
Tehát ilyen eszközökkel a rendőrség nem élhet. Nem egyes embereknek, illetőleg nem meghatározható embereknek a jogát sérti, viszont komoly alapjogsérelem, és a gyülekezési joghoz való jogot komolyan korlátozza. Tehát nem szeretnénk, ha a jövőben errefelé indulnánk el. Szükséges lenne egyébként, bármennyire is nőnek a statisztikák, már ami a beadott panaszokat illeti, egy felvilágosító kampány indítása, hiszen még úgy gondolom, hogy az állampolgárok annak ellenére, hogy bizonyos esetekben a testülethez fordulnak, de számos más esetben, amikor például egy bűncselekmény helyszínére kihívják a rendőrt, és nem megfelelő tevékenységet végez, vagy olyan mulasztást követ el, ahol bizony, az alapjogok is sérülhetnek, ott lehetőség lenne a testülethez való fordulásra, ezt számos esetben sajnos nem ismerik az emberek. Tehát arra is kérhetnénk a kormányzatot, illetve aki ebben illetékesnek érzi magát, hogy egyfajta promóciót is lehetne a testület mögé tenni, és ezzel párhuzamosan nagyon szeretném, ha a már említett jogokat is megkapnák.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
