KEPLI LAJOS
KEPLI LAJOS
KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt az előterjesztői felvezetés vagy expozé elmondása során is és a bizottság elnöki feladatainak ellátása során is igyekeztem maximálisan szakmaian és korrekten levezetni ezt a közel egyéves vizsgálatot, azonban most engedjék meg nekem, hogy egy kicsit kibújjak ebből a bizottsági elnöki szerepemből, és mint jobbikos országgyűlési képviselő egy kicsit szubjektívebb, érzelmektől kicsit átfűtöttebb vezérszónoklatot mondjak, hiszen itt ezt frakcióm képviseletében, frakcióm álláspontjaként mondom most el.
Annak idején általam készült egy úgynevezett elnöki összegzés, amit a bizottság elé is tártam, amit a bizottság ugyan nem fogadott el, én azonban most mégis elmondanám az ebben foglaltakat, nem mint a bizottság, hanem mint a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési frakciójának és saját magamnak az álláspontját. Ez az elnöki összegzés, ami most egy képviselői összegzés lett, a következőképpen szól.
Ez a dokumentum egy vádirat, természetesen nem büntetőjogi értelemben véve, sokkal inkább politikai és erkölcsi megközelítésben. Vádirat a ’90-es évek privatizációs gyakorlata ellen, vádirat a sokszor egyes érdekcsoportok érdekei mentén történő elkapkodott és szakmaiatlan jogalkotás, jogharmonizáció ellen, vádirat az engedélyező és ellenőrző hatóságok hatásköri és feladat-megosztási szabályozatlansága ellen, és végül, de nem utolsósorban vádirat a felelőtlen, profithajhászó és hanyag tulajdonosi szemlélet ellen.
E szörnyű katasztrófa intő jel kell hogy legyen a jelen és a jövő generációi számára. Jelentésünkből, melyet közel egyévi megfeszített bizottsági munka és vizsgálódás eredményeként tárunk a nyilvánosság elé, remélhetőleg okulnak majd a jogalkotók, a jogalkalmazók, a veszélyes ipari létesítmények üzemeltetői és minden magyar állampolgár.
A szocializmus kései torzszülöttjeként, a megalománia jegyében fogant óriási tározókazettát egy mesterségen elterelt patak medrébe építették bármiféle építési engedély nélkül, állékonyságát sem megépítésekor, sem az azóta eltelt időben soha nem vizsgálták.
A tározó a timföldgyár részeként a Horn-kormány rablóprivatizációjának áldozatául esve fillérekért magánkézbe került, a szerződésben vállalt több milliárd forint értékű fejlesztés nagy része sohasem teljesült.
A jogi kiskapuk között lavírozva az üzemeltetők elérték, hogy a létesítményt nem sorolták a veszélyes üzemek közé, a benne tárolt erősen maró anyagot pedig nem veszélyes hulladékként kezelhették, vagy épp technológiai segédanyagként, ahogy számukra éppen kedvező volt. Mindehhez pajzsként egy tudományos szakvéleményt tartottak maguk elé, amely megrendelésükre kimondta, hogy a vörösiszapban semmiféle veszélyes összetevő nem található, az tulajdonképpen ártalmatlan anyag.
A tökéletlen jogszabályokat így megkerülhették, azonban a fizika törvényszerűségei a gyakran aljas és korrupt emberi világtól függetlenül érvényesülnek. A technológia megváltoztatásával a tározóba eresztett millió köbméternyi folyadékot a nem erre tervezett szögletes falú, feszültségekkel terhelt építmény nem tudta sokáig magában tartani, a legkisebb erőhatásra robbanásszerűen kitörve kiengedte azt magából, a maró áradat pedig senkit és semmit nem kímélt, ami útjába akadt.
Bár az élet az adófizetők forintmilliárdjaiból történt beavatkozásnak köszönhetően lassan helyreáll a térségben, a történet nem fejeződhet be, amíg a tanulságokat a jövőre vonatkozóan le nem vonjuk, és a felelősök el nem nyerik az igazságszolgáltatás által kiszabott méltó büntetésüket. A maga szerény eszközeivel véleményünk szerint ez a jelentés is ezekhez a célokhoz igyekszik hozzájárulni.
Ez volt az az összegzés, ami végül nem került be a jelentésbe - másféle alapvetések, összegzések kerültek be -, és amelyre szocialista képviselőtársaim azt mondták, hogy ez egy szélsőjobboldali párt szélsőséges ideológiájának a megtestesülése. Az én véleményem az, hogy ez csupán az igazság szavakba foglalása, de hát nyilván ideológiai beállítottságunkból adódóan jelentősen eltér ezt illetően a véleményünk.
(15.20)
Később, a vita folyamán természetesen szakmai szempontból is igyekszem majd maximálisan megvédeni álláspontunkat, és továbbra is az a véleményem, amit a jelentésbe is sikerült bár már finomítva és kevésbé sarkosan belevenni, hogy bizony egy veszélyes létesítmény üzemeltetőjének - még ha nem is ismeri el, hogy az a létesítmény egy veszélyes létesítmény - felelőssége van abban, hogyha az ő létesítményét illetően katasztrófa következik be.
Nézzük meg a MAL Zrt. álláspontját, ami azóta számos sajtóterméket bejárt, és amely azt mondja - egyébként a bizottság előtt is ugyanezt mondták, tehát ilyen tekintetben konzekvensek -, hogy a tározóban található nagy mennyiségű lúg a vörösiszaprétegen átszivárogva a gát fala alatt található agyaglencsét, az agyagot elszappanosította, és az az elszappanosodott agyagréteg nem bírta megtartani a fölötte lévő gátfalat, az leomlott, és így következett be a vörösiszap kiáramlása.
Ezt ők szakvéleménnyel támasztották alá, és soha nem mondtam én magam, hogy ebben nem lehet igazság, vagy akár nem lehet igaz ez a feltevés. Éppen úgy igaz lehet, mint bármelyik más feltevés, jelen pillanatban nem tudjuk egyiket sem kizárni, sem százszázalékosan megerősíteni. Azonban mindez csak azt jelenti, hogy a gátfal kiszakadása is a miatt a lúg miatt következett be, az a lúg szappanosította el az agyagot a feltevés szerint, amit ők helyeztek el ott a tározóban, és ők tároltak ott közel egymillió köbméternyi mennyiségben, amit nyilván, ha normális körülmények között üzemel a tározó, akkor nem lett volna szabad, hogy ez bekövetkezzen. Nem volt nyilván semmiféle aljzatszigetelés, bár a vörösiszap, a lerakott vörösiszap önmagában is szigetelésként kellett volna hogy funkcionáljon, ezért is érhetetlen, hogy hogyan szivároghatott át ez a lúg, és hogyan szappanosíthatta el az agyagot. Ha ez be is következett, nyilván nem egyik napról a másikra, ez hosszú évek folyamata. Márpedig ha hosszú évek folyamata, ennek jelei kellett hogy legyenek, és semmi nem utal ara, hogy egyik pillanatról a másikra következett be, mint ahogy ők ezt állítják.
Ezenkívül megkockáztatok egy merész kijelentést. Teljesen mindegy, hogy mitől szakadt át a gát. Nyilván nem mindegy, ezt úgy kell érteni, olyan szempontból teljesen mindegy, hogy az a egymillió köbméternyi folyadék és a magával ragadott félmillió köbméternyi vörösiszap így is, úgy is, akármi miatt szakadt is át a gát, kiömlött, és a katasztrófát, a halálos áldozatokat, a súlyos sérüléseket és az ökológiai katasztrófát ez okozta.
Ez a mennyiségű folyadék ott volt a tározóban, ezt nem lehet vitatni, ez az ő tevékenységük folytán került oda a tározóba, ezt sem lehet vitatni. Az erősen lúgos hatását, amit a jogszabályban foglalt határértékek feletti, 13-as körüli vagy akár 13 feletti pH-értékkel rendelkező lúgot jelenti, szintén nem lehet vitatni. Innentől kezdve pedig másodlagos kérdéssé válik az, hogy maga a gátfal mitől szakadt ki, mert az ott felhalmozott óriási mennyiségű lúg okozta a katasztrófát, ami ha a szabályok betartásával, amire a védelmi terv is elkészült, az a 300 ezer köbméter lett volna, akkor nem következett volna be a katasztrófa, nem kellett volna, hogy emberek haljanak meg ebben az eseményben, ebben a katasztrófában, hiszen a tározó környéki földeken, szántóföldeken szétterülve ez a folyadék megállt volna, és el sem jutott volna Kolontár szélső házáig.
Még egyszer mondom, ha jól emlékszem, a Műszaki Egyetem szakértői készítettek háromdimenziós modelleket, én magam is láttam egy ilyen modellezést, ami különböző folyadékmennyiségekre mutatta be, hogy milyen hatásokkal járt volna, ha annyi lett volna a tározóban. És egyértelműen kijelenthető, hogy 300 ezer köbméterig ez nem jelentett volna a településekre és az emberekre veszélyt, a környező földekről egyszerűen összegyűjthető és visszahordható lett volna. Ez azonban nem így történt, és megáll az üzemeltetői felelősség.
Ugyancsak a penci geofizikai obszervatórium szakértői voltak azok, akik egy PowerPoint-os előadás keretében a bizottsági ülésen bemutatták, hogy hogyan volt mérhető a gátfal süllyedése műholdfelvételek alapján már évek óta, körülbelül tíz éve. 2002-2010 közötti adatokat mutattak, ha jól emlékszem, amelynek során fokozatos süllyedés volt tapasztalható. Igaz, hogy a gátfal egyes részei eltérő mértékben süllyedtek, de egyértelműen adatokkal alátámasztható, tehát az üzemeltető nagyobb gondosság mellett szintén ezt tapasztalhatta volna, és begyűjthette volna azokat az adatokat, amik ezt alátámasztják, és megtehette volna a szükséges óvintézkedéseket.
De tegyük fel, hogy senkinek még csak eszébe sem jutott, hogy itt bármiféle katasztrófa bekövetkezhet. Ők szentül meg voltak arról győződve, hogy ez a gátfal még ezer év múlva vagy bármennyi év múlva is ott fog állni, soha nem szakadhat át, és az a folyadék soha nem ömölhet ki. Akkor is, ebben az esetben is azt tekintetbe kellett volna venniük, hogy ott a tározó közvetlen környezetében lakott település van, és a minimális felelősségérzet, gondoskodás vagy jóhiszeműség megkövetelte volna, hogy mégiscsak lemodellezzék ők azt, hogy mi történik, ha valaha is kijut az a folyadék. A megelőzés végett, csak azért, hogy jobban aludjanak, és egyszerűen ne legyen emiatt semmiféle lelkiismeret-furdalásuk, mint ahogy nem is volt, megtenni azokat az óvintézkedéseket, amik tényleg néhány millió vagy néhány tízmillió forintból megtehetőek lettek volna. Igaz, hogy csökkentették volna a profitot, de mégiscsak emberéleteket óvtak volna meg, ami, azt hiszem, mindennél fontosabb.
Ezért mondjuk mi azt, hogy a MAL Zrt. és a MAL Zrt. vezetésének a felelőssége megkerülhetetlen, és ezt bármilyen fórumon, akár nyilvánosan is, a MAL Zrt. képviselői előtt is meg tudjuk ezt az álláspontunkat védeni vagy meg tudom védeni, és azt hiszem, hogy megfelelő szakmai adatokkal és bizonyítékokkal alátámasztani, ezért nem hiszem, hogy kétségbe lehetne vonni azt, hogy az üzemeltetőnek van felelőssége.
Ugyanúgy, ahogy nem lehet kétségbe vonni azt sem, hogy a hatóságoknak van felelősségük a katasztrófa bekövetkezésében. Nyilván másodlagos felelősség, mert ha én bármit - autótól elkezdve bármilyen műszaki eszközt - üzemeltetek és abból következően valaki balesetet szenved, akkor nyilván az én felelősségem az elsődleges és a megkérdőjelezhetetlen, hacsak nem tudom minden kétséget kizáróan igazolni, hogy mindent megtettem, és a maximális figyelemmel jártam el ennek a működtetése, üzemeltetése során.
Azonban nem lehet hatósági engedélyekkel takarózni, de mégis felmerül a hatóságok felelőssége is, mert tudjuk, hogy ha bármelyik egységes környezethasználati engedélyhez kapcsolódó ellenőrzés során a hatóság képviselői akár csak egy pH-mérő szondáját beledugják ebbe a lúgtóba, ami a tározó tetején volt, és rájönnek, tapasztalják azt, hogy itt 13 feletti pH-jú lúgról van szó, amire semmiféle engedély nem volt, hogy ilyen tömény lúgot tároljanak a tározóban… - erre sok kritika volt, a töményt idézőjelben mondom. Rengeteg vita volt a bizottsági ülésen, hogy mi számít töménynek meg mi nem, én azt mondom, hogy egy 13 feletti pH-jú lúgoldat bizony tömény, és ezt sajnos a sérülések jellege is mutatja. Tehát a környezetvédelmi hatóság sem tárta fel ezeket a szabálytalanságokat. És nyilván kiadták minden évben a végbizonyítványt vagy jelentést a helyszíni ellenőrzésről, amely szerint nincsen semmi olyan eltérés vagy rendellenesség, ami akármilyen eljárást vonna maga után vagy beavatkozást igényelne.
Ki kell térnem arra, talán a jelentésbe is belefoglaltuk, hogy nonszensz, hogy nem tudunk arról sem, hogy munkavédelmi szempontból valaha - bár ez mellékes körülmény, de ugyancsak nagyon lényeges – megbírságolták volna a MAL Zrt.-t, vagy ha igen is, biztos, hogy nem azért, amire a vizsgálat során derült fény, és ami teljesen úgymond kiverte a biztosítékot a bizottság tagjainál, az pedig a lúg vastagságának a mérése, az a módszer, amellyel megmérték a lúg vastagságát. Tudniillik egy csónakba ültették a munkásembereket, egy halradarral kiküldték őket a tömény lúgtóra csónakázni, és annak a segítségével, úgy mérték meg. Egyszerűen életveszélyes, elképesztő, hogy ezt a XXI. század Magyarországán ilyen módszerekkel kell megtenni. Így térképezték fel, hogy mégis mennyi lúg van a tározóban. Így született meg az a vizsgálati eredmény is, amely szerint átlag 4,5 méter volt a katasztrófa napján vagy előtte néhány nappal a lúg vastagsága.
(15.30)
Az, hogy most a csapadék mennyiben játszott ebben közre, volt itt erre is utalás, ha jól emlékszem, szocialista képviselőtársaim részéről. Azt mondják, csapadékos időszak volt, nyilván valamennyit emelhetett a folyadékszinten az eső is, de azt azért kevésbé tartom valószínűnek, hogy 13 pH feletti lúgosságú eső esett. Tehát hogyha olyan nagy mennyiségben emelte volna meg a folyadékszintet az eső, akkor nem lehetett volna ilyen tömény, hiszen az eső hígítja ezt az oldatot, ehhez nem kell különösebben nagy kémikusi vagy vegyészmérnöki végzettség, hogy ezt belássa az ember. Mégis ez a pH-érték, hisz saját szememmel láttam, a katasztrófa éjszakáján a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség emberei a Torna-patakból vett vízmintában még 12 feletti pH-értéket mértek; a Torna-patakban, és több órával a katasztrófa után, amikor már felhígult a víz. Azt hiszem, ez így önmagában mindent elmond.
Tehát nem kérdőjelezhető meg a hatóságok felelőssége sem, egyfajta mostohagyermeknek tűnik ez a létesítmény. Magam is dolgoztam Ajkán, még mielőtt országgyűlési képviselő lettem volna, és bizony jártam nem egyszer, hanem többször is a MAL Zrt. telephelyén, és láttam, milyen állapotok vannak ott, és most csak, hogy mást ne mondjak, ez nem a jó gazda gondosságának a képét vetítette felém.
Meg kell jegyeznem, azóta is egyébként kapok telefonokat, e-maileket - nyilván mint bizottsági elnököt tisztelnek meg ezzel - az ottani dolgozóktól és hozzátartozóiktól, hogy bizony milyen körülmények között kénytelen még ma is dolgozni ott az üzemben, és bizony azt mondták nekem, hogy vannak olyan részek, ahol a kormánybiztosság éppen talán csak betette a lábát, de ott bizony még mindig vannak olyan munkahelyek, ahol a dolgozók életveszélyes körülmények között dolgoznak. Én nem tudom, hogy ez igaz-e, és nem néztem utána, ezt bevallom férfiasan, ezek a dolgozóktól származó információk, de mindenképpen érdemes lenne erre odafigyelni vagy megvizsgálni, hogy valóban így van-e.
Bár tudom, hogy véget ért a kormánybiztosok tevékenysége, és az állami felügyelet megszűnt, ennek ellenére nem szabad az üzemet, a létesítményt magára hagyni, nem szabad a dolgozókat sem magára hagyni, és azt el kell mondanom - lassan lejár a rendelkezésemre álló idő -, hogy semmiféle felelőtlen magatartással nem szeretnénk veszélybe sodorni a MAL Zrt. működését. Tehát a MAL Zrt. és a beszállítói a környék legnagyobb munkaadójának minősülnek mind a mai napig, és óriási szociális katasztrófahelyzet állna elő, hogyha ez az üzem valamiért megszűnne, és nem működne tovább. Mindenképpen fontosnak tartjuk a munkahelyek megtartását, az üzem működésének fenntartását, azonban mégiscsak beszélni kell azokról a körülményekről, amelyek elvezettek ehhez a katasztrófához, azért, hogy a jövőben… - bár nyilván a száraztechnológia miatt egyébként ilyen típusú katasztrófa nem következhet be, de például ott van a kiporzás, ami jelenleg megkeseríti a környékben lakók életét, vagy ugyanúgy ott vannak a munkahelyi körülmények, amelyek az üzem területén esetlegesen fennállnak. Még egyszer mondom, ennek nem jártam személyesen utána, ezek úgy kapott információk.
Tehát összességében elmondható, hogy ez a jelentés, bár kicsit már könnyedebben vagy kevésbé radikálisan, mint ahogy azt mi, jobbikosok elképzeltük volna, de mégiscsak tartalmazza azt, hogy elsődlegesen a MAL Zrt. tevékenységi körében, az ő felelősségi körében következett be a katasztrófa. Tartalmazza azt, hogy másodlagosan felelősek a mindenkori engedélyező és felügyelő hatóságok, és természetesen az egyes kormányok által irányított hatóságok és maguk a kormányok is, amelyek a különböző jogszabályokat nem vagy nem megfelelően ültették át a hazai jogba, vagy nem megfelelően hozták meg.
Mindez a jövőre nézve azt jelenti, hogy sokkal nagyobb figyelemmel és sokkal nagyobb szakmaisággal kell eljárnunk nekünk, országgyűlési képviselőknek, és itt a törvényhozás során az előző ülésszakban, az őszi ülésszakban nemegyszer volt arra példa, hogy teljesen szakmaiatlanul, lóhalálában lettek behozva ide különböző előterjesztések, és egymással össze nem illő törvényjavaslatok kerültek úgy elfogadásra, hogy zárószavazás előtti módosítóként teljesen átírták az eredeti javaslatot. Mindez a kapkodás, amit nyilván a kormány megindokolt részben az új alaptörvény hatálybalépésével, nem vezethet ahhoz, hogy megint olyan jogszabályok szülessenek, amelyek ilyen joghézagokat eredményeznek, aminek következtében például a kolontári katasztrófa is bekövetkezett.
Tehát óva intem tisztelt képviselőtársaimat attól, hogy ezt a gyakorlatot bármikor is folytassa az Országgyűlés. Sokkal több figyelemmel és szakmaisággal kell a jogszabályokat átültetni - nyilván az európai uniós jogszabályokat -, és megalkotni a magyar jogszabályokat. Ebben a Jobbik Magyarországért Mozgalom frakciója mindig partnere lesz az Országgyűlésnek. Ténylegesen azt szeretnénk, az a célunk, hogy ilyen szörnyű katasztrófa ne következhessen be többé Magyarországon. Nyilván a felelősöket meg kell találni, ez a bíróságok és az egyéb hatóságok dolga. Már csak a közvélemény miatt sem zárulhat ez az eljárás a felelősség elmaszatolásával, hiszen az emberek látni akarják, hogy nem lehet bármit Magyarországon büntetlenül megtenni, és nem lehet következmények nélkül élni és folytatni a tevékenységünket.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
