SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr, a labdát. Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselőtársak! A vizsgálóbizottság mandátuma a katasztrófa okainak feltárására terjedt ki, és nyilván most erről kell beszélni, rengeteg gondolatunk és kérdésünk van persze a katasztrófa után bekövetkezett eseményekről, a kárelhárításról, a helyreállítási munkákról, és a térség jövőjével kapcsolatban is rengeteg ötletünk és javaslatunk van. De ez az alkalom nem erről szól, viszont nagyon remélem, hogy lesz még olyan parlamenti fórum, ahol ezeket meg lehet vitatni, és mindannyian kivehetjük a részünket a jövendő befolyásolásában és tervezésében.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon megrázó és tanulságos történetről van szó; a rendszerváltás utáni zűrzavaros helyzet, az úgynevezett spontán privatizáció, az állam és a hatóságok teljes tehetetlensége és működésképtelensége, a törvényalkotás egyfajta csődje, bizony nagyon keményen a technológiai fegyelmezetlenség és hát a nyereségvágy mind-mind odavezetett, hogy ez a kolontár-devecseri katasztrófa megtörténhetett. Nagyon nagy árat fizettünk mindezért: tíz ember meghalt akkor, abban a pillanatban vagy azokban a percekben, nagyon sokan megsérültek, nagyon sokan váltak krónikus beteggé, lakóházak, ingóságok, vagyonok mentek tönkre, vállalkozások nullázódtak le, hosszú távú mentális sebek keletkeztek, közösségek sérültek, és sokaknak eltűnt a jövőbe vetett hite. Reméljük, hogy azóta ez nagyjából és egészében vissza is tért.
Ezért nagyon komolyan kell vennünk a felelősség feltárását, és ilyen szempontból azt gondolom, nem végzett rossz munkát ez a vizsgálóbizottság, és soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mivel tartozunk az áldozatok családjainak és hozzátartozóinak és a helyi közösségnek. Mindannyiunk felelőssége, hogy életben tartsuk ezt a problémát, és soha ne nyugodjunk meg egy pillanatra sem, amíg a károkat teljes mértékben nem kompenzáljuk, a felelősöket meg nem nevezzük és meg nem büntetjük, és hogy a jövőben ilyen katasztrófaesemények lehetőségeit ki kell zárnunk teljes mértékben. Hogyha mindezt megtettük, akkor dőlhetünk hátra.
Tisztelt Ház! A jelentés a MAL Zrt.-t nevezi meg fő felelősként, és ezzel egyet lehet érteni. De ugyanúgy szól az engedélyező és ellenőrző hatóságok hibáiról, szól a szabályozás ellentmondásosságáról is. Rögzíti a jelentés, hogy a hasonló balesetek utólagos kárrendezését lehetővé tevő biztosítékadási kötelezettség jogszabályba foglalása hiányzik. 1996 óta hiányoljuk ezt a jogszabályt, magam környezetvédő civil szervezetnél dolgoztam ezekben az időkben, és élénken emlékszem, hogy hányszor követeltük ezt a jogszabályt, az azóta regnált összes kormányt elmarasztaljuk ilyen szempontból, és ez egyébként a jelentésben is nagyjából így szerepel.
(15.40)
Megemlíti a jelentés, hogy a hasonló létesítmények építését és működését, felügyeletét szabályozó uniós bányászati irányelv pontatlanul került át a magyar jogba, és én azt gondolom, ez nagyon komoly jogalkotási hiba volt, és ez felveti az előttünk lévő parlamentek felelősségét is.
Az is megtalálható a szövegben, hogy az ország összes vörösiszap-lerakójának tartalma veszélyes hulladék, kivéve talán éppen ezt az ajkait, amiről beszélünk, és kérdés, hogy egy rendes országban ez hogyan fordulhat elő. Ez megint csak több, előttünk lévő kormány felelősségét felveti, hogy ez hogyan fordulhatott elő.
Kiderül a jelentésből, hogy a testület egyéves munkájával sem tudta kideríteni, hogyan kellett volna minősíteni a kiömlött lúgos zagyot, vajon technológiai folyadéknak vagy pedig hulladéknak, és ez a jogi bizonytalanság nyilvánvalóan egyik oka volt a katasztrófának.
A legkomolyabb aggályok a hatósági tevékenységgel kapcsolatban merültek fel. Az engedélyezés építéshatósági szabályozatlansága nagyon súlyos fogyatékosság. A jelentés itt elég jól feltárja azt, hogy már annak idején, a nyolcvanas években a Veszprém Megyei Tanács V.B. illetékes osztálya, illetve az Építési és Városfejlesztési Minisztérium között milyen hatásköri vita volt, és később, amikor a tárolókazetták magasítására kértek engedélyt, akkor Ajka város jegyzője hárította el magáról a hatáskört. Nem lehet megállapítani, hogy a 2010-ben bekövetkezett baleset építéshatósági kijelölésének éppen hogyan kellett volna történni. Devecser város jegyzője és Veszprém város címzetes főjegyzője hárítja egymásra a felelősséget. És én azt gondolom, ez egy rendes országban nem fordulhat elő.
A Fővárosi Ítélőtábla 2010. decemberi végzésében eljáró hatóságul végül a felügyelőséget jelölte meg, utólag, ugye, és az indoklásában rögzítette, hogy a vörösiszap tárolásának tevékenysége mind a hulladék fajtáját, mind pedig a kezelését illetően a Hgt. hatálya alá tartozik - ezt a Hgt.-t ma éjszaka fogjuk tárgyalni újabb verziójában. Kifejtette továbbá, hogy tekintettel arra, hogy az építési hatóság engedélyezési eljárására csak akkor kerülhet sor, ha a hulladéklerakó nem egységes környezethasználati engedély köteles, ezért nincs jelentősége, hogy a létesítmény a sajátos építményfajták körén kívül esik-e, mert e szabályozásból kitűnően az egységes környezethasználati hatósági eljárások egymást kiváltó eljárások. Az ítélet ellenére csak 2011. január 1-jétől rendeződött ez a kérdés megnyugtatóan, mert akkor lépett életbe az a törvénymódosítás, amit már e parlament fogadott el.
Ez a jogszabály egyértelműen kimondja, hogy a bányafelügyelet hatáskörébe tartoznak a bányászati hulladék kezelése és az ehhez szükséges létesítmények és berendezések építése, használatba vétele és üzemeltetése, valamint bezárása és utógondozása kapcsán indított engedélyezési eljárások. Itt kell megjegyezni, hogy a kolontári katasztrófa kapcsán is felmerült, hogy a hatósági tevékenységet érintő dilemmák közül máig ez az egyetlen, ez az egyetlen, amit jogi eszközökkel sikerült rendezni.
Említettem, hogy a városi és a községi jegyzők szerepe mi volt. Itt akár a gát-, tározófal-magasítás kapcsán, akár más hatósági események kapcsán a hatáskört egymáshoz tologatták, és gyakorlatilag az derült ki, hogy nincsen hatáskörrel rendelkező építéshatóság, amelyik állékonysági szempontból megvizsgálta volna ezeket a létesítményeket. És ebből következik, hogy ezeket senki nem is ellenőrizte. Ez az egyik legsúlyosabb fogyatékosság, ami a katasztrófa okai között feltárható.
A bányakapitányság szerepe is felmerül ilyen szempontból. Említettem, hogy a bányászati irányelv átültetése, implementációja rosszul, hibásan történt meg a magyar jogba. Az uniós jog bányászati hulladéknak tekinti, a feldolgozás helyétől függetlenül, az ilyen típusú anyagot, és hogy ha annak idején ez a jogszabály megfelelőképpen lett volna átültetve a magyar jogba, akkor biztosan nem jutottunk volna idáig.
A környezetvédelmi hatóságok is rengeteg mulasztást követtek el az évek folyamán. A technológiát a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség engedélyezte egységes környezethasználati engedélyezési eljárás folyamán, és az elérhető legjobb technológiának minősítette azt, ami ott folyik. Azt gondolom, hogy ez eléggé el nem ítélhető.
Az egységes környezethasználati engedély hulladéklerakóként, de nem veszélyes hulladéklerakóként definiálta a tározót, és utána rengeteg aggály merült fel annak érdekében, hogyan fordulhatott elő, hogy nem veszélyes hulladékként minősítették az itt tárolt anyagot.
Ha a felügyelőség hatásköre és feladata lett volna az éves gyakorisággal történő ellenőrzés, ez valószínűleg megtörtént, le is lett papírozva, de ez mindig csak szemmel történő szemrevételezés volt, soha nem történt semmiféle olyan vizsgálat, ami a gátaknak, a tározó falának az állékonyságát vizsgálta volna, vagy pedig a vörösiszap tetején elhelyezkedő lúg mennyiségére irányult volna, és így tovább.
Én azt gondolom, hogy a környezetvédelmi hatóság szerepe itt nagyon komolyan felvethető, hiszen rengeteg hiányosságot és fogyatékosságot tár fel a vizsgálóbizottság jelentése is. Ne feledkezzünk meg arról, hogy aki éveken át az engedélyező környezetvédelmi hatóságnak volt a vezetője, az még az elmúlt hetekben is a Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára volt, és csak mostanában távozott ebből a pozícióból. Nem tudjuk, hogy mit végzett másfél év alatt, mi volt a dolga. Azt sem tudjuk, hogy miért távozott, de mindenesetre előfordulhatott ebben az országban az, hogy akivel kapcsolatban még személyes felelősség is felvethető, az kormány-főtisztviselő lehetett.
A katasztrófavédelmi szervezetek felelősségét is vizsgálja a jelentés. Itt elhangzott, Kepli Lajos bizottsági elnök úr is elmondta, hogy nem sorolták be a Seveso II. irányelv alapján ezt a létesítményt, és ez vezethetett oda, hogy aztán ellenőrzési jogköre sem volt a katasztrófavédelemnek. Én azt gondolom, ez is egy nagyon komoly fogyatékossága a magyar hatósági rendszernek, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy ez a katasztrófa bekövetkezhetett.
Összességében a hatóságok együtt nem működése volt az egyik fő oka annak, hogy idáig eljutottunk. A különböző szakhatóságok egymástól teljesen függetlenül, egymás munkájáról nem tudva, sokszor tudomást nem véve működtek. A hatóságok kooperációjának teljes hiánya a katasztrófa egyik legfőbb előidézőjének tekinthető. Én azt gondolom, sommásan ez így kijelenthető.
Nem tudom, hogyan fordulhatott elő, hogy rengeteg szakhatóság jelzi az aggályait a bizonyos egységes környezethasználati engedélyezési eljárásban, és az engedélyt a hatóság mégis kiadja, márpedig a kolontári tározó esetében ez történt.
Érdemes megjegyezni, hogy hatósági ellenőrzési események a katasztrófa bekövetkezte előtti hónapokban is történtek, nagyjából ugyanilyen igénnyel és ugyanilyen igényességgel. És itt, én azt gondolom, ennek a vizsgálóbizottságnak a hatósági és a politikai személyes felelősséget is vizsgálnia kellett volna. Nem beszélve arról, hogy a környezetvédelmi hatóságoknál az én emlékezetem szerint legalább az első Orbán-kormány óta minden egyes alkalommal történtek olyan leépítések, hatáskörmegvonások és ellehetetlenítések, amelyek aztán oda vezettek, hogy ebben az országban szinte bármi megtörténhet. Ez a kormány is felelőssé tehető abban a tekintetben, hogy a kormányváltás óta elég komolyan megvágta az állományt és a forrásokat, és a tapasztalt szakemberek jó részét eltávolította a hatóságoktól.
Azt egyébként példátlannak tartjuk, hogy hónapokkal a bizottsági tevékenység befejezése után, az ügyészségi meghallgatások során kerülnek elő olyan szempontok és olyan tények, amelyek sokkal hamarabb ki kellett volna hogy derüljenek, nevezetesen az, hogy a MAL Zrt. illetékesei már órákkal a gátszakadás bekövetkezése előtt tudtak olyan jelekről, amelyek intőek voltak.
(15.50)
Ennek ellenére nem kezdeményeztek semmiféle katasztrófavédelmi eseményt, és nem kezdődött el a kitelepítés. Kérdezem, hogy ezek a tények miért nem derültek ki a vizsgálóbizottság munkája folyamán, és hogyan lehet az, hogy csak az ügyészségi iratokban lehet ilyesmit olvasni.
Tisztelt Ház! Az elfogadásra váró határozat 3. pontja szerint jogszabály-módosításokra, a hatósági engedély színvonalának javítására, az ellenőrzés szigorítására, a hulladékbesorolás felülvizsgálatára, a pénzügyi felelősségi viszonyok rendezésére és a kötelező felelősségbiztosítás bevezetésére van szükség. Ezzel maximálisan egyet lehet érteni, annál is inkább, mert mi ezt már 2010 őszén jeleztük, és egy országgyűlési határozati javaslatban behoztuk ide a Ház elé, hogy ezeket meg kellene tenni, sőt, egy felülvizsgálati kérésünk is volt, hogy nézzük meg az összes olyan pontot Magyarországon, ami potenciális környezetvédelmi veszélyeket hordoz. Sajnos, a kormánytöbbség nem vette tárgysorozatba ezt a határozati javaslatot, és ez a munka így el sem indult. A látszat most sajnos az, hogy a kormánynak az emberéleteket is követelő kolontári tragédia nem volt elegendő ahhoz, hogy hozzányúljon az átpolitizált, folyamatos leépítésektől sújtott, szakmai súlyából hónapról hónapra veszítő hatósági rendszerhez, a működésképtelen szabályozáshoz és a környezethasználók felelőtlenségét díjazó joghézagokhoz. Ez lenne, azt gondolom, a közös dolgunk, hogy nekiálljunk a tanulságok alapján ezeket a hiátusokat megszüntetni. Mindenesetre a jelentés jól feltárja a katasztrófa okait, a katasztrófához vezető jelenségeket, és ezt a jelentést az LMP frakciója el fogja fogadni.
Rengeteg tanulsággal szolgál ez az egész ügy. Ez a baleset nyilvánvalóvá tette, hogy a térség települései túlságosan függenek a régió egyetlen jelentősebb ipari munkaadójától, a MAL Zrt.-től. Ebből látszik, hogy a helyi gazdaság szerkezete teljesen rossz, nem illeszkedik a helyi adottságokhoz, rengeteg olyan helyi adottság nincs kihasználva, amelyre alapozni lehetne - gondolok itt a helyi piacra történő élelmiszer-termelésre, az ökoturizmusra, a lovas és kerékpáros idegenforgalomra, a horgászatra és a többi. Azt gondolom, hogy ezeket a lehetőségeket ez a katasztrófa néhány évre tönkretette, de ez egyben egy kézenfekvő alkalom és egy nagy lehetőség is arra, hogy a helyi közösségeket újjáépítve, egy közös jövőkép megalkotásával a helyi gazdaságot újrastrukturáljuk és a piacokat újraszervezzük.
Rengeteg feladat adódik a későbbiekben. Nyilván meg kellene nézni a helyreállítás körülményeit, hiszen rengeteg kérdésünk van ezzel kapcsolatban, amelyekre soha nem kaptunk választ. A költségek pontos elszámolása sem történt meg; nem látjuk azt, hogy miért pont azokat a cégeket vonták be, és azok pontosan mit végeztek és mennyiért. Látjuk a kártalanításban történt anomáliákat, rengeteg jelzést kapunk ezzel kapcsolatban. Rengeteg kérdésünk van a közép- és hosszú távú egészségügyi hatásokról, és ezeket bizony monitorozni kellene, és fel kellene tárni. Az a kérdés, hogy mi lesz ezzel a technológiával, milyen módon fogják további változtatásokkal ezt megszelídíteni, hogyan lehet a tározókon a kínzó kiporzást megszüntetni, és így tovább - rengeteg kérdés adódik a jelentés nyomán.
Azt kérem önöktől, tisztelt parlamenti képviselők, hogy legyenek partnerek abban, hogy a közeljövőben erről még nagyon sok szó eshessék, és hogy közösen meg tudjuk oldani nemcsak a jogalkotási kérdéseket, hanem a helyiek közeli és távoli jövőjét érintő kérdéseket is.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
