DR. NAVRACSICS TIBOR
DR. NAVRACSICS TIBOR
DR. NAVRACSICS TIBOR miniszterelnök-helyettes: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A ciklus félidejéhez érve természetes, ha az ember számvetést készít, összeveti a korábbi terveit az elvégzett munkával, illetve előretekint, hogy a ciklus hátralévő részében az előre eltervezett dolgok közül várhatóan mire lesz még ideje. Éppen ezért nagyon időszerű és helyénvaló, hogy ma az Országgyűlés többórás időkeretben megvitatja a 2010 május-júniusában hivatalba lépett kormány teljesítményét, az eddig elvégzett munkát, illetve azt, hogy Magyarország milyen irányba halad, milyen irányba halad ma, illetve milyen körvonalai rajzolódnak ki a jövőképnek, milyen cél jelenik meg a horizonton, amelyet követni kívánunk a jövőben.
Ha megengedik, akkor a rendelkezésemre álló időben erre teszek kísérletet. Természetesen nem lesz teljes körű a beszámoló, sem az időkeret, sem pedig az emberi gyarlóság nyilvánvalóan nem teszi teljes körűvé, és nyilvánvalóan nem lesz teljes egészében mélyreható sem, hiszen amit én itt jelezni kívánok a hozzászólásomban, az inkább egyfajta helyzetelemzés vagy erővonalak felvázolása, és aztán a frakciók nyilvánvalóan ennek kapcsán megvitatják majd az elmúlt két év teljesítményét, az elmúlt két év eredményeit, illetve kudarcait.
Ha megengedik, akkor onnan indítanám a gondolatmenetet, hogy ahhoz, hogy egy kormány kétéves tevékenységének a mérlegét megvonjuk, a kiindulópontot kell talán elemezni. Milyen helyzetben volt Magyarország 2010 tavaszán, amikor a választásokat tartották, és a Fidesz-KDNP-pártszövetség egy, addig még a magyar demokratikus politikatörténetben soha nem látott választási győzelmet aratva kétharmados parlamenti többséget tudott szerezni, és így tudott kormányt alakítani?
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, 2010 tavaszán - noha különböző pártokat, különböző világnézetet, különböző érzelmű és kötődésű választópolgárokat képviseltünk, illetve az ő bizalmukért indultunk a választási kampány során a vitákba és a küzdelembe - egyvalamiben egyetértettünk: úgy nem mehetett tovább semmi sem, ahogy 2010-ben állt. 2010 tavaszán általános volt az érzés, hogy egy út végére értünk, az 1989-90-ben kidolgozott kompromisszumok rendszere 2010 tavaszára működésképtelennek bizonyult.
Ha megengedik, akkor három szempontra hívnám fel a figyelmet. Egyrészt működésképtelennek bizonyult a gazdasági válság miatt. 2002-t követően a magyar gazdaság 2004-ig még jó növekedési adatokat produkált, 2004-től a növekedés üteme megtorpant, és ez 2006-tól fokozatosan recesszióba fordult át. Nyilvánvaló volt, hogy a magyar gazdaság tartalékai kifulladóban voltak, és az is nyilvánvaló volt, hogy az akkori kormányzati politika nem tudott segíteni, nem tudott segítő lökést adni a gazdaságnak, nem tudta ismét növekedési pályára állítani a magyar gazdaságot. Hangsúlyozom, ez 2006-tól érvényes a magyar gazdaságra, úgy, hogy az európai gazdasági válság csak 2008 nyarán-őszén robbant ki.
Magyarországon két évvel korábban kezdődött a gazdasági válság, mint Európa más országaiban, és mivel korábban kezdődött, ezért jobban le is gyengítette a gazdaságot, és mivel jobban legyengítette a gazdaságot, ezért sokkal mélyebben is érintett minket, mint más európai országokat. Mindannyian tudjuk, hogy Magyarország 2006-ban kis híján költségvetési világrekordot döntött.
(13.20)
Azt is tudjuk, hogy 2007-ben még mindig az Európai Unióban a legmagasabb költségvetési hiány Magyarországon volt. Ezt követően kezdődött csak a költségvetési hiánynak az a csökkenése, amely - és a mostani kormány erőfeszítéseinek köszönhetően elmondhatjuk - 2004. május 1-je, európai uniós tagságunk kezdete óta most először teszi lehetővé, hogy az Európai Unióval szemben vállalt kötelezettségünket teljesítve idén 3 százalék alatt lesz.
De nemcsak gazdasági válság sújtotta az országot 2010 tavaszán, hanem egy elhúzódó belpolitikai, pártpolitikai, bizalmi válság is. A magyar választópolgároknak - és nem elsősorban a jobboldali érzelmű vagy a 2006-os választásokon is a jobboldali pártokra szavazó választópolgárokra gondolok, hanem azon baloldali választópolgárokra, akik bíztak a Magyar Szocialista Párt vezetőiben - azt kellett megélniük, hogy nem csupán a 2006-os választási kampányt végighazudták nekik, de ezt követően meglehetősen cinikus módon, zárt ajtók mögött ezt a miniszterelnök bevallotta, aztán 3 hónapon keresztül próbálják eltussolni, míg végül óriási morális felháborodást kiváltva nyilvánosságra került az ügy. Olyan rombolást, olyan léket ütött ez a közbizalmon, amelyet nagyon nehéz helyreállítani. A közbizalmat nagyon könnyű egyetlen pillanat alatt romba dönteni. De hosszú évek munkája kell ahhoz, hogy a magyar választópolgárok ismét higgyenek a politikusoknak. És tekintettel arra, hogy az őszödi beszéd hatása - nem a felelőssége, de a hatása - fertőző volt, így ma nincs olyan magyar politikus, akinek ne kellene a magyar választópolgárok előtt különös felelősséget viselnie a saját szavaiért, saját terveinek megvalósításáért.
Ebből adódóan 2010 tavaszára - és ezt jól mutatták a 2010-es választási eredmények is - a magyar választópolgárok, a magyar választóközönség nem bízott a magyar politikában. Nem bízott abban, hogy a politikusok, illetve általában a magyar politika és a politikai vita az ő életüknek jobbra fordulását akarná segíteni. Nem bíztak abban, hogy a magyar politika a közjóért van. Nem bíztak abban, hogy a politikai vitákból valamilyen magasabb rendű, összetettebb, bonyolultabb, de mégiscsak nemesebb igazság kristályosodik ki a jövő nemzedékei számára. Ezzel a bizalmi válsággal kellett 2010 tavaszán megküzdeniük a választásokon indulóknak, illetve aztán a választásokon győzteseknek.
De nem elég a gazdasági válság és a belpolitikai, pártpolitikai, bizalmi-morális válság, mindezt sújtotta még egy egészen súlyos és mély intézményi válság is. Magyarországon, noha 2006-ban a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége nyerte meg a választásokat és alakítottak koalíciós kormányt, 2008 tavaszán, a szociális népszavazást követően ez a koalíció felbomlott. A Szabad Demokraták Szövetsége egy kicsit ki is jött a koalícióból, meg egy kicsit bent is maradt, de lényegét tekintve kisebbségi kormány folytatta a működését, amely a politika stabilitását, illetve biztonságát ásta alá.
Onnantól kezdve, 2008 tavaszától a Magyar Szocialista Párt számára a parlamenti többség biztosítása szavazásról szavazásra nehéz feladat volt. Mindez értelemszerűen maga után vonta a hosszú távú és a középtávú gondolkodás eltűnését, megsemmisülését és az egyik napról a másikra élés mindennapi praktikává válását. Az előrehozott választások 2008-tól kezdve állandóan napirenden voltak. Gyakorlatilag pár szavazaton múlott, a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége támogatásán múlott, hogy megbukik-e a kisebbségi kormány, vagy nem.
És 2009 tavaszán, súlyosbítva ezt a kormányzati válságot, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök valóban megbukott, és ezt követően némi intermezzo után Bajnai Gordon miniszterelnökként kisebbségi kormány élén folytatta a 2010-es választásokig.
Hármas válság sújtotta tehát Magyarországot 2010 tavaszán. Hármas válság, amely felőrölte a gazdasági erejét és tartalékait, amely felőrölte és megsemmisítette a magyar politika bizalmi tőkéjét, és amely felőrölte az intézményi stabilitást. Ennek következtében 2010 tavaszán mindenki számára világos volt, hogy egy új fejezetet kell nyitni a magyar politikatörténetben. Az 1989-90-es kompromisszum - bármily jól is szolgált 20 éven keresztül - egész egyszerűen felélte a tartalékait.
Az általános bizalmatlanságban, a morális hitelvesztésben, abban az ellenségeskedésben, amely 2010 tavaszán már általánosan jellemző volt a magyar politikára, teljesen nyilvánvaló volt, hogy nem lehet folytatni az 1989-90-ben kiindult intézményrendszer hagyományait. Ezért mondtuk mi a 2010-es választásokon, hogy azért kérünk nagy erejű mandátumot, nagy többséget, mert minél erősebb a mandátum, annál nagyobb a változás.
Ugyanis pontosan tudtuk, hogy 2010 tavaszán nemcsak arról van szó, hogy egy új kormánynak kell hivatalba lépnie, hanem arról is szó van, hogy a felhatalmazás nagyságától függően új utat kell nyitnunk. Azért gondolom, hogy a felhatalmazás nagyságától függően, mert nyilvánvaló volt, hogy a kétharmados többség nemcsak a lehetőségét, de a kötelességét is megteremtette számunkra az új közjogi struktúra kialakításának.
Nézzük, mit tettünk a 2010-es tavaszi választások után megalakuló kormány tevékenysége során a gazdasági válság kezelésére. A gazdasági válság megoldását súlyosbította az, hogy mint említettem, 2008 őszétől kezdve európai válság is van. Úgy van európai válság, hogy miközben a legtöbb ország egy konjunkturális időszak után lépett az európai válság időszakába, addig Magyarország akkor már két éve válságban volt.
Nyilvánvaló volt, hogy elfogytak a tartalékaink, nyilvánvaló volt, hogy az államadósság szempontjából az egyik legeladósodottabb nemzete vagyunk Európának, vagyis innen sem meríthetünk tartalékot, és nyilvánvaló volt az is, hogy tekintettel arra, hogy folyamatosan megszegtük az Európai Unió költségvetési hiányra vonatkozó előírásait, nem tudtuk megteremteni a költségvetési stabilitást, így ebből a szempontból is versenyhátrányban indulunk.
Mi történt mégis a gazdasági válság megoldása vagy legalábbis kezelése területén? Először is megteremtettük a költségvetési stabilitást. 2012-ben a magyar költségvetési hiány 3 százalék alatt lesz. Ez európai viszonylatban is figyelemre méltó. Hosszú évek után a magyar költségvetési politika az európai liga élvonalában van. Ezt közel tíz éve nem mondhattuk el magunkról. Óriási munka volt, óriási munka volt, amelyet ráadásul úgy kellett megtennünk, hogy közben a válságkezelés, a gazdaságiválság-kezelés és a szociálisválság-kezelés területén sem vallhattunk kudarcot, hiszen akárhogy is csűrjük-csavarjuk a szót, Magyarország, a magyar emberek szegény emberek.
Amikor európai pénznemben kifejezve a magyar átlagfizetés 700-800 euró körül mozog, ez döbbenetet kelt mindenhol Nyugat-Európában. Éppen ezért, amikor az előző kormányok újra és újra a lakosságra terhelve megszorító intézkedéseket vezettek be, akkor előre lehetett tudni, hogy itt már nem takarékosabb költségvetési politikáról van szó, hanem olyan öncélú sanyargatásról, amely csak a szociális válságot növeli. Éppen ezért a költségvetés stabilitása számunkra nemcsak annak a lehetőségét teremti meg, hogy Európában végre most már ismét hitellel bíró, hitelességgel bíró partnerek leszünk, hanem a költségvetési stabilitásra támaszkodva a szociális válság kezelését is megkezdhetjük.
A gazdasági válság közepén is az eltelt két évben versenyképességet erősítő reformokat vezettünk be. Hadd idézzek erre néhány adatot! Az OECD adatai szerint 2011-ben a gyerekes családok átlagos adóterhe 3,9 százalékkal csökkent. Magyarországon kívül összesen 5 OECD-tagállam mondhatja magáénak még azt, hogy az átlagos adóterhelése csökkent, és ezekben az esetekben ennél az 5 országnál is 0,1-0,2-0,3 százalékos adóteher-csökkenésről volt szó. Magyarországon 3,9 százalékkal csökkent a gyermekes családok adóterhelése. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Bátrabban tapsoljatok!)
Az arányos személyi jövedelemadó összességében 385 milliárd forintot hagyott ott a lakosságnál. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: De hol?)
(13.30)
Ott hagyta - nem vonta el - azoknál az embereknél, akik megtermelték a jövedelmet. Ez a 385 milliárd forint jelenik meg a végtörlesztésekben, ez jelenik meg a devizahitelesek számára, akik ki tudnak szabadulni a devizahitelek csapdájából, mert ezeket a problémákat is megoldottuk, ellentétben az előző kormányokkal, amelyek csak súlyosbítani tudták ezt a válságot; illetve amikor mi 2004-2005 körül figyelmeztettük az akkori kormányt a túlzott devizaadósság és devizahitelek elterjedésének következményeire, akkor általában fölényeskedő kioktatást kaptunk.
A külföldi működőtőke, úgy látszik, honorálja ezeket a reformokat, ugyanis míg 2009-ben 414 milliárd forint érkezett Magyarországra, 2010-ben 472 milliárd forint, 2011-ben 951 milliárd forint. (Dr. Harangozó Tamás: Árfolyam!) Tudjuk, tudjuk, ez egyszeri nagyberuházásnak köszönhető, de azt is tudjuk, hogy ha önökön múlott volna, akkor lehet, hogy az sem lenne most itt. (Közbeszólások, moraj az MSZP soraiban.)
Mit tettünk még a gazdasági válság kezelése érdekében az elmúlt két évben? Talán már említettem, hogy a gazdasági válság kezelésében az egyik legnagyobb versenyhátrányt számunkra az államadósság okozza. Az Európai Unióban csak két olyan ország van, ahol 2010-ben és 2011-ben is egyaránt csökkent a GDP-arányos államadósság mértéke; ez a két ország Svédország és Magyarország. Az Európai Unióban ott vagyunk az államadósság csökkentése tekintetében is az élbolyban, még így is az egyik legeladósodottabb ország vagyunk, az egyik legeladósodottabb gazdaság vagyunk, de sajnos ezt az adósságot nem mi halmoztuk fel, viszont nekünk kell törleszteni.
Mindennek eredményeként nézzük meg, hogy a gazdasági válság kezelése terén tett eddigi lépéseinket hogyan honorálják a külföldi gazdasági megfigyelők. A svájci IMD versenyképességi rangsorában, amely nemzetközileg az egyik leginkább elfogadott versenyképességi rangsor, Magyarország versenyképessége javult a legnagyobb mértékben régiónkban; a régiókon a visegrádi négyek csoportját értve. Összességében két hellyel tudtunk javítani azon a versenyképességi rangsoron, ahol az azt megelőző években folyamatosan csak lefelé haladtunk. A gazdasági teljesítményt tekintve 9 helyet léptünk előre.
Nézzük meg, hogyan próbáltuk a belpolitikai, pártpolitikai morális válságot kezelni. Azt mondhatnánk, és könnyű lenne azt a választ adni, hogy önmagában a választási eredmény kezelte ezt a morális válságot, a kétharmados többség az Országgyűlésben megszüntette ezt a válságot. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van. A választók által adott felhatalmazás előleg, amelyet meg kell szolgálnunk, olyan előleg, olyan megbízatás, amely tartalma pontosan arról szólt, hogy a választópolgárok nem akarták, hogy úgy menjenek tovább a dolgok, ahogyan 2010 tavaszán álltak, nem akarták, hogy ugyanazon az úton járjon Magyarország, ahol 2002 és 2010 között járt. Éppen ezért nekünk ezzel a bizalmi előleggel élve építenünk kell, stabillá kell tennünk ezt a bizalmat, ezért döntött úgy a kormány, hogy minden lényeges kérdésben nemzeti konzultációt tartunk. Nem elégszünk meg csak a parlamenti képviselők észrevételeivel, noha azt is rendkívül fontosnak tartjuk, akár ellenzéki, akár kormánypárti képviselőről van szó, de amikor csak lehetőségünk van, és stratégiai kérdésekben kell dönteni, akkor közvetlenül a választópolgárokhoz fordulunk, érezzék a választópolgárok, hogy a magyar politika ma valóban az ő ügyeiket, az ő gondjaikat és az ő nézeteiket akarja képviselni.
Hogyan kezeltük a harmadik, az intézményi, kormányzati politikai válságot? Egyrészt a jogszabályalkotás területén, másrészt az intézményalkotás területén. A jogszabályalkotás területén Magyarországnak új alaptörvénye van, az első olyan írott alaptörvénye, amelyet demokratikus körülmények között (Dr. Józsa István felnevet.), szabadon választott, többpárti parlament fogadott el, még ha az ellenzéki pártok egy része nem is akart részt venni ennek megalkotásában, és inkább a durcás kivonulást választották, mintsem az értelmes vitát. Az alaptörvényre épülve sarkalatos törvények egész sora született meg, és ezekkel a sarkalatos törvényekkel lassan kirajzolódik az az új közjogi szerkezet, amely az elkövetkező években az ezredforduló kihívásainak és megoldásainak megfelelően kirajzolja a magyar politika, a magyar közélet kontúrjait.
Az intézményépítés területén új kormányzati szerkezettel új kormányzati logikát hoztunk létre, amelynek lényege, hogy ne az ágazati érdekek, ne az ágazati lobbiharcok határozzák meg a kormányzati politikát, hanem az összkormányzati politika legyen az az egységes, koherens összkormányzati politika, amely a tárcák számára, illetve az ágazatok számára is feladatot, illetve mozgásteret ad. Ehhez az új kormányzati szerkezethez új területi államigazgatás is tartozik. Az új területi államigazgatási szervek először egy intézményi rehabilitációval léptek ismét be a magyar közjogba, amikor a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetségének koalíciója által megszüntetett közigazgatási hivatalok, amelyek az önkormányzatok törvényességi ellenőrzését végezték, ismét létrejöttek megyei szinten. Majd 2011. január 1-jétől megalakultak a megyei kormányhivatalok, amelyeknek feladata a kormányzati politika, illetve a hatósági tevékenység összehangolása megyei szinten.
Miközben futólag felvázolom a jogszabályalkotás és az intézményépítés legfontosabb mozzanatait, ne feledkezzünk el valamiről, ami pontosan egy évvel ezelőtt, 2011 első félévében adott óriási munkát a magyar államigazgatásnak. Az európai uniós elnökségi időszakról van szó, arról a hat hónapról, amikor egy alig fél éve hivatalba lépett kormány teljesen előkészítetlen európai uniós elnökségi időszakkal találta magát szemben, sem a helyszín nem volt meghatározva, sem az alapvető prioritások, tárgyalási keretek nem voltak meghatározva. Hiába kezdeményeztük még ellenzéki korunkban, hogy összpárti egyeztetések legyenek az európai uniós elnökségre való felkészülésben, ezek jobbára a látszategyeztetésekben kimerültek. Ezt követően a 2010 májusában hivatalba lépett kormány 2011. január 1-jétől 2011. június 30-áig rendkívül sikeres európai uniós elnökséget tudott lebonyolítani, olyan sikeres európai uniós elnökséget, amelyet még egyébként a velünk nem szimpatizáló politikusok is kénytelenek voltak elismerni.
Hadd tegyem hozzá, köszönöm az ellenzéknek is, hogy segítettek az európai uniós elnökség lebonyolításában, hiszen a magyar belpolitikában meg tudtuk mutatni, hogy vannak nemzeti ügyek, ilyen az európai uniós elnökség sikere. Tekintsünk el attól az egy-egy képviselőtől - legyen szó akár európai parlamenti, akár országgyűlési képviselőről -, aki megpróbálta elrontani ezt az ünnepet; az ellenzéki képviselők túlnyomó többsége rendkívül konstruktívan segített nekünk abban, hogy elérjük a magyar európai uniós elnökség célkitűzéseit. Köszönet érte. És köszönet a magyar államigazgatásnak, a magyar közigazgatásnak, azoknak a kormánytisztviselőknek és köztisztviselőknek, akik akár itt Budapesten, akár az ország más városában, akár Brüsszelben sikerre vitték a magyar európai uniós elnökségi célkitűzéseket, hiszen tudjuk, hogy ez alapvetően nem a magyar politika, hanem a magyar közigazgatás, a magyar állam és a magyar államapparátus sikere volt.
Önmagában talán ezek az eredmények mint abszolút számok nem mondanak sokat, az ember ilyenkor ösztönösen is keres valami összehasonlítási alapot, amivel talán össze lehet vetni az elmúlt két év tevékenységét. Önként adódik a második Gyurcsány-kormány mint összehasonlítási alap, hiszen a 2006-2008 közötti időszak ugyanúgy két év volt, mint a 2010-2012 közötti időszak. Ha a gazdasági válság szempontjából nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy 2006-2008 között ebben az időszakban 50 ezerrel nőtt az álláskeresők száma Magyarországon, 2010-2012 között 68 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma az országban. A 25 év alattiak tekintetében ez a szám 2006-2008 között 7 ezer fővel nőtt, azaz 7 ezer fővel több 25 évnél fiatalabb veszítette el az állását, miközben most, 2010-2012 között 15 ezerrel kevesebb 25 évnél fiatalabb munkanélküli van.
(13.40)
És nézzük meg még egyszer az államadósságot: 2006-2008 között 7 százalékkal nőtt - 7 százalékkal! - az államadósság; 2010-2012 között 3 százalékkal csökkent. És ehhez tegyük még hozzá, hogy 2006-2008 között, ahogyan mondtam, a költségvetési hiány nagysága tekintetében ott voltunk Európa szégyenpadján, most pedig, a 2010-2012-es időszak végén jó esélyünk van arra, hogy 3 százalék alatti költségvetési hiánnyal az egyik legjobban teljesítő európai uniós tagállam legyünk a költségvetési politika tekintetében.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem állítom azt, hogy a kormány tökéletes munkát végzett. Én úgy gondolom, hogy nagyon sok hibát vétettünk, természetesen. Nagyon sok hibát vétettünk, mert nagyon sok munkát akartunk elvégezni.
Bizonyára sokan felróják nekünk, hogy nem fordítottunk elég időt az egyeztetésre; nem voltunk elég rugalmasak a tárgyalásoknál; nem voltunk elég körültekintőek a törvényhozásnál vagy esetleg az egyes intézkedések bevezetésénél. Rendkívüli állapotban éltünk 2010-2012 között. Az az ország, amely 2010 tavaszán a gazdasági, pártpolitikai és intézményi válságtól elgyötörten várta a választásokat, sokkal inkább úgy tűnt, hogy Görögország, Spanyolország, Olaszország és Portugália sorsával fog osztozni, mint azon stabil európai gazdaságokéval, ahová most tartozunk a költségvetési hiányunkból adódóan. Ez óriási munkát jelentett, amelynek során természetesen vétettünk hibákat. De én úgy gondolom, hogy azok a célok, amelyeket 2010 tavaszán kitűztünk magunk elé, közelebb kerültek.
Ha megengedik, akkor összegezném röviden ezeket a célokat. A gazdaság tekintetében, a gazdasági válság kezelése tekintetében az volt a célunk, hogy Magyarország versenyképesség tekintetében lépjen előre. Ma Európa válságban van. Nekünk - mint kicsi és nyitott gazdaságnak - nyilvánvalóan meg kell várnunk, amíg Európában is elkövetkezik a konjunktúra időszaka. Arra kell törekednünk, hogy mire ez a konjunkturális időszak beköszönt és a vonat elindul, mi ne maradjunk le róla. Ne az legyen a helyzet, hogy egymás után indulnak el a nagy európai gazdaságok a stabil gazdasági növekedés útján, mi pedig itt maradunk, és a saját konfliktusainkba bonyolódva lemaradunk az európai gazdasági növekedés vonatáról.
Talán még emlékeznek rá, hozzászólásom elején néhány példával illusztráltam, hogy versenyképesség területén jelentősen léptünk előre. Még korántsem lehetünk elégedettek a teljesítménnyel, de én úgy gondolom, hogy jó okkal reménykedhetünk abban, hogy ha a kormány ennek szellemében folytatja a munkáját, akkor 2014-re, amikor ismét a választópolgárok elé kell járulnunk, akkor Magyarország gazdaságilag is erősebb és versenyképesebb lesz, mint 2010-ben volt, partnere lehet majd a nagy nyugat-európai gazdaságoknak.
Morális, belpolitikai, pártpolitikai válság tekintetében természetesen a gyógyulás, mint említettem, sokkal hosszabb és sokkal nehezebb, mintsem hogy egyik évről a másikra eredményt lehetne elérni. Magyarországon az a fajta erkölcsi válság, meggyőződésbeli válság, amely az utóbbi években elharapódzott, alapvetően és döntően annak köszönhető, hogy elszakadt egymástól a munka, a munkajövedelem, az érdemalapú előrejutás, a boldogulás, a szabálytisztelet, a jogszabályok tisztelete. Éppen ezért úgy gondolom, hogy nagyon fontosak azok a lépések, azok a kormányzati lépések, amelyek összességében ismét egy munkaalapú gazdaság megteremtését célozzák meg.
Néha kritika tárgyává teszik azt a 2010-es célkitűzésünket, hogy 10 éven belül 1 millió munkahelyet kell létrehozni. Úgy gondolják, hogy ez számunkra csak valami demagóg szófacsarás, ezzel próbáljuk a választópolgárokat elszédíteni. Nem! Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy nem fogjuk tudni létrehozni 10 éven belül az 1 millió munkahelyet, de akkor lemaradunk az európai gazdasági növekedésben. Az a helyzet, hogy én azt szeretném, hogyha ez a 10 éven belül 1 millió munkahely létrehozása az önök számára is cél lenne, és nem gúnyolódás tárgya. Dolgozzunk ebben együtt, mert Magyarországnak sikeresnek kell lennie ezen a területen is.
Az intézményi válság megoldása területén, én úgy gondolom, még ha sok konfliktussal is járt az új intézményrendszer kiépítése, de jó úton járunk. Van egy új, jól működő intézményrendszerünk. Az elmúlt két év intenzív politikai vitái közepette is lehetett látni, hogy kiépült egy olyan intézményrendszer, amely a kölcsönös felelősség, az együttműködés alapján talán a jövőben hatékonyabban fogja tudni szolgálni részben a kormányzati politika célkitűzéseinek megvalósítását, részben pedig az állampolgárok, a nemzet mint politikai közösség érdekeinek a kifejeződését.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amiben mi hiszünk, szeretném azt hinni, hogy az Országgyűlés minden oldalán és minden pártjában, az az erős Magyarország, a versenyképes Magyarország. Mint láthatjuk, nagyon-nagyon hosszú, intenzív, eseménydús évek állnak mögöttünk. Egy súlyos válságból kell kiverekednie magát az országnak.
Ahogyan Kósa Lajos egyszer, még a választási kampány idején találóan megfogalmazta, az erdőbe befelé vezető út pontosan ugyanolyan hosszú, mint a kifelé vezető út. (Moraj az MSZP padsoraiból.) És mi éveken keresztül mentünk befelé a válságba. Szocialista képviselőtársaimnak mondom még egyszer: mi éveken keresztül mentünk befelé a válságba. Mi soha nem ígértünk könnyű pénzt a választópolgároknak. (Derültség és hangok az MSZP padsoraiból: Haha! - Jaj! - Az elnök csenget.) Mi soha nem ígértünk 50 százalékos béremelést a választópolgároknak. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: 400 százalékosat! - 14. havi bért! Mi mindig azt (Dr. Ujhelyi István: Ki az a mi?) ígértük, hogy kemény… - A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt, Ujhelyi Istvánnak akkor egy kis magyar párttörténetet majd tartok itt a felszólalásom után. (Derültség és taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Dr. Ujhelyi István: Kihozom az indexemet is, tanár úr, kérem.) Mi mindig azt mondtuk, mi mindig azt mondtuk, hogy nagyon kemény munka vár ránk ahhoz, hogy a válságból kivezető utat megtaláljuk, és ezt végig is járhassuk. (Lukács Zoltán: 400 százalékos…)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nyilvánvalóan most több órán keresztül élénk, intenzív, helyenként szenvedélyes, néha talán durva vita is következik. (Simon Gábor: Úristen! Erre készüljünk? Mi nem erre készültünk.) Én azt szeretném kérni mindenkitől, mert én azt tételezem fel a vitanap kezdeményezőiről is, hogy az ország sorsa iránti aggódás fogalmazza meg a gondolataikat. Azt kérem, hogy bármilyen éles vitában is vagyunk, egyvalamit ne felejtsünk el: azt a feltételezést, azt a hitet egymás iránt és egymásban, hogy mi mindannyian jót akarunk ennek az országnak (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Te nekünk!): szocialisták, jobbikosok, LMP-sek, fideszesek, KDNP-sek. Néhány szocialista képviselő emiatt tiltakozik, én mégis azt tételezem fel, hogy ők is jót akarnak ennek az országnak.
Éppen ezért azt kérem (Zaj az MSZP padsoraiból.) a vita figyelőitől is és résztvevőitől is, hogy a kölcsönös jóindulatot tételezzük fel egymásról, amikor a véleményünket megfogalmazzuk. (Hangok az MSZP padsoraiból, többek között: Ó!) Nem fogunk egyetérteni, de nem is kell, hogy egyetértsünk, hiszen az igazság csak az ilyen vitákon kristályosodik ki. Innen tudja a választópolgár, a vitát figyelő, illetve a vitában részt vevő polgár, képviselő eldönteni, hogy melyik út a helyes, milyen irányba kell továbbmennünk az elkövetkező két évben.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)
