DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Országgyűlés! Sajátos velejárója immár a pedagógusnapnak, hogy vezető vagy kevésbé vezető szakszervezetek identitásnövelő, valójában népszerűségnövelő nagygyűléssel próbálják felhívni magukra a figyelmet a pedagógusnapon. Teszik ezt akkor, amikor mi az oktatásügyet törvényekkel, rendeletekkel, kellő előkészítés után, nyilvánosan szabályoztuk és szabályozzuk éppen azért, hogy azt a káoszt, amelyet önök előidéztek 2002-től kezdve, végre rendezni tudjuk. Különösen szomorú, hogy önök keltik a bizonytalanságot pedagógusnapon, pont annál a rétegnél, amely az átlaghoz képest érzékenyebben reagál szükségszerűen mindarra a nagy változtatásra, amely az oktatásügy és a nagy ellátórendszerek átalakításával természetesen együtt jár. Káoszt vizionálnak ott, ahol rendezett munka folyik, magam is hétről hétre ezt tapasztalom, bárhol járok az iskolában.
(12.00)
Aggodalmat, félelmet vizionálnak ott, ahol esetleg csak bizonytalanság van, hiszen az átalakítás természete természetesen együtt jár ezzel. A tízezres létszámra bejelentett tüntetésen egy-két ezren vettek részt. Erre azt mondták a szakszervezeti vezetők, hogy félelemből maradtak otthon a kollégák. Kérdezem én, hogy kitől félnek egy napsütéses kora nyári napon, ahová felszállítják őket vidékről, ahol síppal, dobbal, nádi hegedűvel, egymás kezét fogva, összekapaszkodva énekelnek. Ki bántott ebben az országban egyetlen pedagógust azért, mert a véleményét kimondta egy demokratikus társadalomban?
Mindez tehát olyan demagógia, amelynek ön, képviselő úr, itt hangot ad a parlamentben, és ezzel fokozza azt a bizonytalanságérzetet, amely kétségtelenül megvan a kollégákban. Aki viszont most ezt az adást hallgatja vagy később meghallgatja, meggyőződhet arról, hogy erre az égvilágon semmi ok. Az ellenzék bizony mindent elkövet annak érdekében, hogy annak a törvénynek, amelyet hosszú előkészítés után a parlament nagy többséggel megszavazott, a bevezetését elhalasszuk. Ez okozna valójában káoszt, mert olyan átmeneti helyzetben vagyunk, hogy a régi törvényre vonatkozó szabályok erre már nem lesznek érvényesek.
Reklamálja ön, hogy miből fogják az önkormányzatok a működtetést fenntartani. Ön elég régóta képviselő ahhoz, hogy tudja, a következő évre szóló költségvetés az őszi hónapokban készül el, és abból fogják tudni kiolvasni a választ.
Furcsállom azt is, hogy a szakszervezetek, amelyeknek történeti-történelmi hivatásuk az volna - hiszen ezért jöttek létre -, hogy az adott munkavállalói réteg életviszonyainak javításáért fáradoznak, most egy olyan törvény elhalasztásáért hívják utcára az embereket, amely lényegesen jobb életkörülményeket ígér számukra, hatvan év óta először rendezve a helyzetüket.
A tényleges káoszt önök keverik a következőkkel: az ellenzéki törekvések kétségbeesetten arra irányulnak és azt kommunikálják, hogy halasszuk el a törvény bevezetését és a benne foglalt garantált fizetések mielőbbi bevezetését, illetőleg olyan béremelésért tüntetnek, amely lényegesen alacsonyabb annál, mint amit a decemberben jóváhagyott törvény pedagógus-életpályamodellje előrevetít. De hogy az ellentmondásokat fokozzam, tegnap az egyik szónok arról fanyalgott nagy búsan fent az emelvényén, hogy vajon miből lesz pénz a pedagógus-béremelésre, nem is lesz erre pénz, mondta, de e mellett mind a 150 ezer pedagógusnak 20 százalékos béremelést követelnek januártól.
Elnézést kérek, az a gondolathalmaz, amit ők megfogalmaztak és amelynek ön itt hangot adott, az igazi káosz, ez az, ami elbizonytalanítja, mi több, elkeseríti a gondolkodó embert. Arra kérem a kedves pedagóguskollégákat, hogy gondolkozzanak el, és ők maguk találják meg az igazságot. (Taps a kormánypártok soraiban.)
