SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Magyarország egészségügye a nagy vesztesek közé tartozik, és erről nekünk most már papírunk van: az európai egészségügyi fogyasztási index legújabb publikációja szerint drámaian visszaestünk, a 34 vizsgált európai ország rangsorolásában 2007-ben még viszonylag jó helyen, a 14. helyen álltunk, de idén visszaestünk a 27-28. helyre.
Annak idején a jobb helyezés egyik oka a javuló betegtájékoztatás bevezetése volt. Az akkori értékelés szerint a betegek jogainak kiemelt kezelése, a betegek jobb tájékoztatása és az internetes egészségügyi portálok alkalmazása jól tükrözték a rendszer modernizálására tett erőfeszítéseket. Ennek vége. Az Egészségbiztosítási Felügyelet és a BEGYKA megszüntetése óta nincs betegjogi intézményrendszer, nem csoda tehát, hogy nagyot csökkent az osztályzatunk nemzetközi tekintetben.
Tisztelt Miniszter Úr! Az a bizony EHCI-mutató az európai egészségügy folyamatos javulását tükrözi a vizsgált dimenziókban, a magyarországi helyzet viszont egyre aggasztóbb. Hadd idézzek ebből a riportból: “Magyarország jelenleg a balkáni új EU-tagok szintjét éri el. Az olyan alapvető szolgáltatások, mint például a gyermekek oltása, még működnek, ám az egyenlőség és a méltányosság terén már egyre inkább hiány mutatkozik. Az egészségügyi szolgáltatások színvonalának visszaesése riasztó, ami Brüsszelt igencsak aggasztja, hisz az EU az egészségügyi szakadékok csökkentésére törekszik.” Tisztelt Miniszter Úr! Az egészségügyi szakadékok Magyarországon nőnek.
Az e-egészségügy terén nem léptünk előrébb, még ma is elérhetetlen sok falusi háziorvos számára az interneten keresztül az, hogy megnézhesse saját betegeinek a laboreredményeit. Az úgynevezett kimenetek mutatják a legrémisztőbb képet, bár ez nem új jelenség, eddig is komoly fogyatékosságaink voltak az elvesztett életévek, a szívinfarktus-halálozás, a rák ötéves túlélése és a többi terén. A szolgáltatások skálája és elérhetősége sem javult, például a támogatott fogászati ellátás hozzáférhetősége, a mammográfiás ráta egyre rosszabb a mutatók szerint, a várakozási idő sok fontos beavatkozás tekintetében pedig nő.
Az informális kifizetések tekintetében a legrosszabb a helyzet Magyarországon a vizsgált országok közül. A gyógyszerellátás esetében tovább romlottak a mutatók az új rákgyógyszerek bevezetésének gyakoriságában, az új gyógyszerek hozzáférhetőségében, és még hosszasan sorolhatnám, és akkor a kassza megfelezésének hatásai még nem is mérhetőek ebben az új indexben. Ha az egészségügyi kiadásokkal korrigált, igazított pontszámokat nézzük, akkor elmondható, hogy viszonylag jól szerepeltünk az egészségügyi kiadásaink volumenéhez képest, de ez a kormányzat teljesítményét nem dicséri, inkább az ellátásban dolgozók lelkiismeretességét.
Az a kérdésem, hogy mit tesz a kormány annak érdekében, hogy ezek a negatív tendenciák megforduljanak. Kíváncsian várom a válaszát. (Taps az LMP padsoraiban.)
