MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Akkor így teszek, és folytatom, tényleg csak röviden. Itt a mellékleteket szeretném bővíteni. Sokszor elmondtuk, hogy elég hiányosak ezek a mellékletek, amit már csak azért sem értek, mert az eredeti törvény elfogadása óta azért jó néhány hónap eltelt, így a kormánynak lett volna lehetősége egy tisztességes leltárt csinálni, és ha már újra a Ház elé kerül ez a javaslat, akkor egy bővített, jóval-jóval bővített mellékletet is megkaphattunk volna. Ezért én Győr-Moson-Sopron megyéből néhány ingatlant, csak amire az idő szűkében most lehetőségem volt, szeretnék beemelni a mellékletekbe, és ezek mellett szeretnék néhány szót elmondani.
Mosonmagyaróvár, Deák Ferenc tér, Magyar utca, főhercegi malom és Sörgyár együttes épülete, szerintem ez is méltó lenne arra, hogy a nemzeti vagyon része legyen. Már a XIII. század közepén a Lajta-parton működtek malmok. Az egykori főhercegi malom épületegyüttese a XVII. században épült. 1607-ben átépítették és korszerű berendezésekkel látták el a Lajta két partján álló uradalmi malmot. A mai formáját az 1900-as években nyerte el. Sajnos, 1992-ben az akkori fideszes városvezetés potom pénzért nem volt hajlandó megvásárolni az állami gabonaipari vállalattól, egyébként a városnak elővásárlási joga volt, ezért egy magánszemély vette meg. Az épület állapota azóta csak romlik, és mivel a tulajdonosa semmit nem tesz, még csak az állagmegóvás érdekében sem, ezért a jelenlegi városképnek az egyik igazán elcsúfító területe lett ez a malom. Tényleg a város közepén van, és borzasztó látványt nyújt.
De hosszasan lehetne érvelni még a győri Vaskakas taverna mellett, vagy szintén Győrben a Kastély-bástya és a Püspökvár, vagy éppen Győrben a Duna-bástya, ami nagy konfliktusokat és nagyon komoly ellenérzéseket váltott ki a győriek szemében, hogy a győri városvezetés a teljes reneszánsz bástyaegyüttest, ami jelenleg a föld alatt található, le akarta rombolni, és mélygarázst akart építeni a helyén. Ezekről a szándékokról még most sem tettek le, de a civil szervezetek és a Jobbik összefogása akkora galibát és felháborodást okozott a városban, hogy az emberek többségét magunk mellé tudtuk állítani. Talán ennek is köszönhető, hogy most a régészeti feltárások megindulhattak, és így talán nem lesz lerombolva Győr legrégebbi és legpompásabb reneszánsz műemléke, aminek helyére, még egyszer mondom, egy luxus mélygarázst kívántak, parkolóhelyenként 15 millió forintért létesíteni a városvezetők. Úgy gondolom, a Duna-bástya és tartozékai is egy méltó helyet foglalhatnának el a nemzeti vagyon sorában, és akkor talán nem történhetnének meg ilyen problémák. És ha nem vagyunk elég szemfülesek, vagy ha más településeken nincs elég lokálpatrióta, nemzeti érzelmű ember, aki felfigyel erre a történetre, akkor megtörténhetett volna az, hogy mire észbe kapunk, már tényleg csak egy betonteknő van a reneszánsz műemlék helyén.
Vagy szintén Győrben a Brády-ház vagy a Dönci-ház. Ezek mellett se kívánok most hosszabban érvelni, hiszen a történetüket mindenki megismerheti, aki ennek egy kicsit hajlandó utánanézni. Vagy a Teleki utcai bástyarész, szintén Győrben, vagy Mosonmagyaróvárott a Szent Flórián Hotel, ami szintén a város egyik meghatározó és legrégibb épülete. A Fekete Sas Szállót is említhetném, akár a Korona Szállót is - ezek mind-mind olyan értékek, amik bőven beleférnének abba a kategóriába, amit önök nemzeti vagyonnak meghatároztak, de mégsem tartalmazzák a mellékletek. És itt még nagyon hosszasan lehetne sorolni.
És még egyszer szeretném megkérni önöket, tudom, hogy kodifikációs szempontból nem egy egyszerű dolog, de valahogy meg kellene azt oldanunk, hogy ezeket a mellékleteket 50 százalékkal, 50 százalékos többséggel fel lehessen tölteni, viszont ebből kivenni, a nemzeti vagyonból kivenni csak kétharmados felhatalmazással lehessen. Tudom, hogy a magyar jogrendszerben ez még egy idegen, nem elfogadott dolog, de ismerünk nemzetközi példákat, ahol ez működik, és ennél a törvénynél ez megfelelő lenne.
Az a fajta automatizmus, amit beépítettek néhány dolognál, tavak, vasúti vonalak és a többi, helyes, nyilván támogatjuk, de rengeteg olyan épület vagy akármilyen egyéb dolog létezik, ami a nemzeti vagyon körébe kell hogy tartozzon, de ez az automatizmus nem alkalmas arra, hogy ezeket is megvédje. Így viszont az állhat elő, hogy nem védjük meg kellőképpen az értékeinket, és nem készítünk így egy teljes nemzeti vagyonról szóló leltárt.
A másik pedig az, hogy azt sem értem igazán, hogy ezek az automatizmusok azt is fogják okozni, hogy én létesítek egy új tavat vagy vasúti szárnyat, ami ugyan automatikusan a nemzeti vagyon részévé válik a törvény alapján, de a mellékletben nem fog szerepelni. Azért ez a kettősség szerintem így nem jó, jogi szempontból sem, és előbb-utóbb ez nagy keszekuszasághoz fog vezetni, úgyhogy jó lenne ezt is orvosolni.
Én nem tartom életszerűnek azt, hogy minden egyes nemzeti vagyon körébe tartozó tárgyról majd itt a parlamentben fogunk szavazni. És főleg azt nem tartom életszerűnek, hogy ha a kormányváltás után majd a kétharmada meglesz, a közeljövőben erre közös akarat egyáltalán létesülhetne. Kérem, ezeket fontolják meg és gondolják át.
Fontos, hogy legyen egy nemzeti vagyonról szóló törvényünk, de az is fontos, hogy ez valóban a nemzeti vagyonról szóljon, és az is, hogy a gyakorlatban egy működő, életképes javaslat legyen. Röviden ennyit akartam, köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
