DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Megmondom őszintén, Hofi Géza óta ritkán vagy régen hallottam ilyen szórakoztató felszólalást, mint amit most Steiner Pál ezen határozati javaslat részletes vitájában megengedett magának. De aminek legjobban örültem egyébként, az, hogy tulajdonképpen azt olvastam ki, hogy Zagyva Gyula képviselőtársammal közösen benyújtott javaslatunkat ő támogatja. Elmondom, hogy miért. Majd remélem, hogy szó szerint a jegyzőkönyvből ezt vissza is tudjuk olvasni, ugyanis a következőt mondta: a mi javaslatunk olyan elemeket tüntet fel, amelyekkel szemben fel kell lépni. Pontosan így van, pontosan erről van szó.
Mi ellen szeretnénk föllépni, ha már egyáltalán fel kell lépni bármi ellen? Akkor úgy gondoljuk, hogy a magyargyűlölet ellen kell fellépni, azon nézetekkel szemben, azon embertelen, istentagadó nézetrendszerekkel szemben és azon romboló, közönségellenes devianciákat reklámozó nézetekkel szemben, amelyek az utóbbi időben, az utóbbi két évtizedben elharapóztak a Magyar Országgyűlésben sajnálatos módon; nagyon nagy részt vezettek oda, hogy jelenleg, 22 évvel az állítólagos rendszerváltás után annyi eredményt értünk egyedül, hogy a legnagyobb vesztese ennek az egész átmenetnek maga a magyar nemzet, akik igazából a vállukon viszik ezt az országot már évszázadok óta, és azok az emberek, akik már annyiszor felkeltek az elnyomókkal szemben.
Mi ellen kell még fellépni? Olvassuk akkor végig ezt a módosító javaslatunkat, ez az ajánlásban 4. számon szereplő javaslatunk, ehhez szólnék hozzá, hogy akkor házszabályszerűen pontosan megjelöljem. Tehát fel kell szerintünk lépni az elmúlt 22 év politikusbűnözését tagadókkal szemben. Ez egy nagyon egészségtelen és nagyon romboló, a társadalom egészséges szöveteit súlyosan károsító magatartás, hogy bagatellizáljuk akár az olyan típusú oligarchabűnözést, amelyre az utóbbi időben egyre több fény derül, vagy az olyan típusú oligarchabűnözést, amelyet a szocialisták időszakában tapasztaltunk, vagy olyan típusú bűnözést, amelynek során már a rablóprivatizációval a magyar nemzeti vagyon döntő, legértékesebb elemeit fillérekért elkótyavetyélték külföldieknek; vagy pedig hogy a saját területemet mondjam, szabadságjogi, emberi jogi területet, alapvető szabadságjogi jogsértéseket folyamatosan bagatellizálnak és tagadnak.
Legutóbb ennek egy nagyon szomorú példája volt, a Balsai-jelentés országgyűlési vitája. Az általános vitában Harangozó Tamás képviselőtársunk gyakorlatilag azt állította a felszólalásában - sokak felháborodását kiváltva, velem együtt felháborodtunk azon -, gyakorlatilag 2006 őszén valójában randalírozó csőcselék tombolt az utcákon, akiket a rendőrség nagyon helyesen megrendszabályozott. De kár, hogy még nem erőteljesebben tette, és egyébként sem történt semmi olyan, ami miatt itt egyáltalán vizsgálódni kellene, amely miatt egyébként álláspontom szerint a szemkilövőknek már réges-rég börtönben kellene ülni, és amely miatt olyan emberek, mint például Pusztai Csaba rendőr őrnagy nem állhatna ott a Fidesz-székház előtt az őrző-védő parancsnokok vezetőjeként. Mint ahogy most szombaton a Jobbik-tüntetésnél azzal kellett szembesüljek, hogy olyan ember vezeti a Fidesz-székházat védő rendőri különítményt, aki annak idején rám és Morvai Krisztinára 2009. március 15-én ránk vezényelte a rendőri alakulatokat, hogy lefújjanak minket, és jogellenes rendőri intézkedés alá vonjanak.
Tehát ezek ellen kell fellépni. Úgyhogy, ha egyáltalán bármilyen káros folyamat megfigyelhető ebben az Országházban, akkor sajnos ez ez. Meg egyébként sajnos nemcsak az Országházban bukkan fel ez a jelenség, hanem az ország médiacsatornáit is eltömíti, sok esetben nézhetetlenné, hallgathatatlanná, olvashatatlanná téve ezeket a sajtószerveket. Egyébként hozzá kell tegyem, hogy Zagyva Gyula képviselőtársammal azért nyúltunk ehhez az eszközhöz, mert két dolgot lehetett volna tenni. Vagy azt mondjuk, hogy ez a javaslat önmagában annyira komolytalan, súlytalan… - nem tudom, ilyesmit mondott Steiner Pál képviselőtársunk, hogy korunk legnagyobb, egyik legjelentősebb problémája a rasszizmus. Én azt tudom ehhez hozzátenni, hogy korunk legnagyobb problémája az a fajta gyarmati sors, amelyet el kell szenvednie jelenleg Magyarországnak, a magyar embereknek, és az az életpálya, amit nekünk szánt a világ, hogy másodrendű uniós tagállami polgárként, kifosztva, megalázva, bérrabszolgaként, megfosztva az életlehetőségeinktől, akár még földünktől is, ha nem akadályozzuk meg, legyünk egy lehajtott fejű, behódoló tagja Európának.
A magyar nemzetnek nem ez a hivatása, ezt nem engedjük, hogy így legyen, és éppen ezért… - bár én egyébként el kell mondjam, az amerikai alkotmány első kiegészítésének a híve vagyok, tehát a lehető legszélesebb véleménynyilvánítási szabadság talaján állok. Ezért is ellenzem azt, nagyon sokan ellenezzük azt, hogy a büntető törvénykönyvben - amelynek, az új büntető törvénykönyvnek holnap lesz a vitája - még mindig benne szerepel egyes véleményeket büntető tényállás, például a nemzeti szocialista vagy pedig a kommunista rendszer bűneinek tagadása.
(16.50)
Ezek vélemények. Ugyanúgy vélemények, mint ahogy azok vélemények, amikor rámutatnak hazájukért aggódó emberek arra, hogy például hogyan lehet az, hogy zsidó honfitársaink négy különböző jogcímen kapnak kártérítést, kárpótlást a mai napig, és felvidéki magyar honfitársaink, akiket 1947-ben elűztek szülőföldjükről, százezer embert kiűztek Magyarországra, ötvenezer embert Morvaországba, ezek az emberek a mai napig nem kaptak egy fillér kártalanítást, kárpótlást sem. Azért engedtessék már meg, hogy felemeljük a szavunkat ezzel szemben, és bizony, ezeket a bélyegeket, a rasszista bélyeget, az antiszemita bélyeget, az idegenellenes bélyeget… (Mirkóczki Ádám: Iszlamofób bélyeget.), bár iszlamofób bélyeget még nem sikerült ránk sütniük, ahogy rámutatott Mirkóczki Ádám képviselőtársam a múltkori ülésen. Nem tudom ezt a heves fellépést az iszlamofóbia ellen, Magyarországon én nem tapasztalok végképp ilyet, de a többit se nagyon tapasztalom, hiszen mondjuk, ha azt mondom, hogy idegenellenes, időzzünk el ezen a fordulaton egy pillanatra: mi az, hogy idegenellenes? Nem szereti valaki az idegeneket. Mondjuk, valaki a magyar bort szereti, a magyar pálinkát szereti, a magyar tájakat szereti, a magyar nőket szereti, de nem szereti az idegeneket, ebből fakadóan idegenellenes. Bocsánat, nézzük már meg, hogy mi baja lehet ezzel bárkinek; azon túl, hogy Steiner Pálnak lehet, hogy átlagon felüli az érzékenysége, nem tudom, hogy az idegengyűlölettel miért keveri ezt össze. Az idegengyűlölet egy másik dolog, az egy aktív, gyűlöletre uszító magatartás, amellyel azt mondom, hogy aki idegen, azt űzzük ki innét, üssük-vágjuk, nem szeretjük őket. De az, hogy pusztán nem szeretem - ugyanez vonatkozik bármilyen nemzetiséghez tartozó emberre -, én azt gondolom, az önmagában nem lehet elmarasztalható sem etikailag, sem jogilag.
Plusz, ha hozzáteszem ezt, hogy bírálatot fogalmaz meg valaki egy olyan társadalmi csoporttal vagy etnikai csoporttal szemben, akik jellemzően elkövetői bizonyos típusú bűncselekményeknek, erre utalt Steiner Pál sokadszorra, alaptalanul és tudatosan alaptalanul vádolva minket rasszizmussal, amikor a cigánybűnözésről beszélünk. Kérdezze már meg Gönczöl Katalint, hogy annak idején miért írta le ezeket a szakirodalmi hivatkozásait, vagy Korinek Lászlót kriminológiai tankönyvekben, vagy Garamvölgyi Lászlót, hogy miért beszéltek ők annak idején, a Kádár-kor utolsó éveiben cigánybűnözésről, miért vettek föl külön nyilvántartásokat, miért vezettek föl nyilvántartásokat etnikai alapon.
Az Amerikai Egyesült Államokban, amelyet néha szeretünk, néha bírálunk, a faj, a bőrszín megjelölése is része a bűnügyi nyilvántartásnak, és bizony az elkövetőkkel kapcsolatban ezt kőkeményen nyilvánosságra is hozzák, még a gyanúsítottakkal kapcsolatban is. Ez egyébként a hatékony bűnüldözést, a hatékony bűnmegelőzést is szolgálná, ezt egyébként Githu Muigai úr, az ENSZ rasszizmusügyi különmegbízottja a velem folytatott megbeszélés során helyesnek is tartotta, ő maga is osztotta ezt a véleményt, hogy bizony helyes alapvetően ilyen típusú statisztikák vezetése. Tehát, hogy ebből levezetni azt és néhány kiragadott elemből, hogy… Nem nekem tisztem minősíteni most ezt az egri esetet, de egyszerűen én ezt felháborítónak érzem, hogy vannak ilyen, a jéghegy csúcsaként beállított esetek, és akkor ezt úgy tüntetik fel, minthogyha itt az egész társadalom szövetei alatt egy mély, zsigeri gyűlölethullám terjengene, különösen zsidó honfitársainkkal szemben. Nem is értem ezt egyébként, hogy mi alapon mernek önök diszkriminálni, és mi alapon merik önök kivenni csak, mondjuk, zsidó honfitársainkat vagy bármely zsidó embert ebből a körből, miért nem érzik fontosnak, mondjuk, a más típusú nemzetiséghez tartozó emberek elleni gyűlölet vagy velük szembeni kirekesztés elleni fellépést.
De ilyen nincs is. A magyar szent koronás gondolkodás alapvetően nem ezen a talajon áll, mi ezt képviseljük. Mi azt képviseljük, hogy a Szent Korona tagja minden olyan ember, aki elfogadja az egyetemes magyarság értékeit, vallja közös kultúrkincseinket, szeretne alkotó részese lenni hazánknak. De egyet ne tegyen senki, ahogy Prohászka Ottokár is mondta: senki ne próbáljon a magyarság fölé kerekedni a saját hazájában. Ezt ugyanúgy megkapja mindenki, aki megpróbálja az olaszokkal szemben Olaszországban megtenni, aki a franciákkal szemben Franciaországban próbálja ezt megtenni, és hosszan folytathatnám a sort.
Arra szeretnék még utalni, hogy az Európa tanácsi határozatot most úgy állítják be Steiner Pálék, mintha egy valami olyan megkerülhetetlen jogi kötelezettséget jelentene, amelyet senki, soha, semmilyen körülmények között nem negligálhatna, nem bújhatna ki alóla, és nekünk most azonnal végre kéne hajtani ezt a határozatot. Én is tagja vagyok az Európa tanácsi magyar delegációnak, és nagyon sokat veszünk részt ott vitákban, ismerjük a jogi helyzetét az ilyen határozatoknak. Ezek úgynevezett soft law kategóriába tartoznak, úgynevezett javasoltan elfogadandó vagy alkalmazandó szabályok, de nem olyan értelemben kötelező szabályok, hogy azt egy nemzetközi szervezet ki tudja kényszeríteni.
Nyilván jó és helyes, hogyha az ember vagy az adott állam alapvetően követi tagállamként az Európa Tanács határozatait, de az Európa Tanácsnak sok olyan meglehetősen furcsa, kétes határozata is van, például a leszbikus-, biszexuális-társadalommal kapcsolatban, amely nagyon furcsa előnyben részesítést és egy irreális piedesztálra emelést tartalmaz, ami aránytévesztés. Ugyanúgy aránytévesztés az Európa Tanácsban az, hogy a legnagyobb téma az LGBT téma mellett gyakorlatilag az, hogy az idegenellenesség hogyan fenyegeti Európát és az Európában élő bevándorlókat. Én azt gondolom, az Európa Tanácsban az Európában élő őshonos nemzetek kérdése kell az elsődleges legyen, ez nem jelenti azt, hogy másnak kevesebb joga legyen, de nem jelenti azt, hogy másnak több joga legyen, mint az Európában élő őshonos nemzetek tagjainak.
Tehát mi ennek szellemében… Egyébként 20 különböző intézkedést tartalmaz az Európa tanácsi határozat, ebből önök kettőt emeltek ki, azt mondva, hogy ezt most azonnal végre kell hajtani. Én azt mondom, hogy nézzük meg a többit, nézzük meg azt, hogy azt javasolja például a határozat, az 1750. határozat, hogy vizsgáljuk meg az okait az olyan típusú beszédeknek vagy olyan típusú véleményeknek, amelyek nagyon határozottan kritikákat fogalmaznak meg egyes társadalmi csoportokkal, nemzetiségi csoportokkal szemben, menjünk bele, nézzük meg az okait. Adott esetben egy bűnözésről szóló közbeszédnél nézzük meg, hogy miért vannak ezek a bűncselekmények, hogy keletkeznek, mik az összetevői, mik az összetevői annak, hogy vannak olyan emberek, akik, mondom, tényleg kifogásokat fogalmaznak meg olyan közösségekkel szemben, akik megpróbálnak fölékerekedni a másik közösségnek, és nem az együttélést, nem az egyenjogú egymás mellett élés szabályait tartják tiszteletben.
Végül, de nem utolsósorban, ezt megtettem a bizottsági üléseken is, és ismétlés a tudás anyukája jelszóval, Steiner Pál már kétszer hallotta ezt az idézetet Szabó Dezsőtől, amit most szeretnék idézni 1935-ből “Mit izent Kossuth Lajos?” című írásából. Azt gondolom, hogy ez a mai napig egy olyan érvényes állítása Szabó Dezsőnek, amit érdemes magunk elé vennünk, amikor ilyen és ehhez hasonló javaslatokat hallunk a Házban. A következőt mondja: “De ez az antiszemitizmus tabu, ügyes kis szellemi terrorista eszköz. Ha ők végiggázolnak múltunkon, lekicsinylik, kigúnyolják, megrágalmazzák a keresztény vallások történelmi és társadalmi jelentőségét, ha lebecsülik és megcsúfolják fajunk mély tradícióit, ősi lelki kincseit, az szabadgondolkodás, az felvilágosultság, az XX. századi intellektuális díszfelvonulás. Ha mi a legkíméletesebb megjegyzést teszünk ötezrével előtti rögzött képzeteikre, Széder-estéikre, a Talmud sötét, nem emberi szellemére, ima-tornáik exotikus őskori anakronizmusára, az elfogultság, középkori sötétség, gyűlölet: antiszemitizmus.”
Ezek a mércék, amelyeket folyamatosan megpróbálnak ráolvasni hazájukért aggódó olyan emberekre, akik úgy gondolják, hogy a magyar nemzetnek nem szabad saját hazájában elnyomott, kisebbségi helyzetben élnie, és egyenjogú életteret, életfeltételeket szeretnének biztosítani mindazoknak, akik a Szent Korona értékrendjét elfogadva, ennek az országnak a felemelésén dolgoznak. De akik folyamatosan, megélhetési rettegőként, a holokausztipar végrehajtó menedzsereiként folyamatosan újratermelik ezeket a rettegéseket, aggódásokat, műproblémákat, azok egyáltalán nem azt a célt szolgálják, amit ők valójában megfogalmaznak, hogy igenis legyen nyugalom, társadalmi béke; ugyanúgy gerjesztői lesznek folyamatosan azoknak a hangoknak, amelyekkel szemben ők most úgymond felemelik hangjukat.
Tehát ennek fényében azt tudom mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy a mi módosító javaslataink Zagyva Gyula képviselőtársammal egy jó, alkalmas eszköz arra, hogy végre véget vessünk a magyargyűlöletnek, és végre visszavegyük hazánkat itt, az Országházban is.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
