VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Külön köszönöm elnök úrnak, hogy elmondta a történetet. Igen, Varga, most már majdnem miniszter úr meghallgatásán voltunk, ahol volt is egy kérdésem, amelyre érdemi választ nem kaptam, de én úgy gondolom, hogy ez ennek, az adótörvények tárgyalásának a kulcskérdése.
Miért is kell most, így, május végén az adósalátával, az adótörvényekkel foglalkozni? Hiszen a parlamenti eljárás szokásos menetrendje, a nemzetközi sztenderdek mind azt mutatják, hogy mind adótörvényeket, mind költségvetést ősszel szoktak elfogadni a parlamentek, nyáron szokták ezt beterjeszteni a kormányok. Mégis most egy koraszülött költségvetéssel állunk szemben, amelyhez koraszülött adótörvények párosulnak, és annak a vitáján vagyunk itt.
Ennek az oka és célja az, hogy a kormány kikerüljön, illetve így Magyarország is kikerüljön a túlzottdeficit-eljárás alól, amely túlzottdeficit-eljárás alól való kikerülésnek véleményünk szerint nem garanciája az, hogyha van egy olyan költségvetés, amelyen módosítani kell majd utána. Hiszen miért ne kellene módosítani egy olyan költségvetésen, és miért ne kellene módosítani ezen költségvetéshez kapcsolódó adótörvényeken, amelyek kapcsán maguk az alapszámok hibásak és fölültervezettek?
Ha megnézzük az OECD ma napvilágot látott jelentését, akkor 1,5 százalékos recesszióval számol sajnos Magyarország esetében, míg a kormányzat ennél jóval optimistább, és az OECD-jelentés a 2013-as esztendőre is jóval pesszimistább, mint a magyar kormány.
Ehhez kapcsolódnak az adótörvények, amely adótörvényekkel most már tényleg ott tartunk, hogy kéthetente jön újabb és újabb adótörvény-módosítás. Ez az, ami a jogbiztonságot ássa alá, ez az, ami kiszámíthatatlanná teszi ma Magyarországon bármilyen gazdasági szereplőnek a működését. Ez a kiszámíthatatlanság pedig megjelenik a bizalom hiányában, a bizalom elvesztésében. Nagyon alacsony a bizalom, nemcsak nemzetközi szinten, hanem hazai szinten is a szereplők között, ez kimutatható. Ami probléma, hogy ezt a bizalmatlanságot milliárdokban, sőt százmilliárdokban kell megfizetni az államadósság finanszírozásán keresztül.
Itt már kétperces vitában az államadósság finanszírozása kapcsán nagyon sok fölszólaló volt mindkét oldalról. Én úgy gondolom, hogy egyetlenegy kiút ebből a lefelé tartó adósságspirálból a bizalom helyreállítása és a kiszámíthatóság helyreállítása. Önök bármilyen módon is ragaszkodnak a hiánycélhoz, és bármilyen módon is megszorításokkal vagy különböző adóemelésekkel próbálják ezt a hiánycélt tartani, amennyiben bizalmatlanok a piaci szereplők… - és nem a külső piaci szereplőkről beszélek, nehogy Babák úr véletlenül a multinacionális vállalatok érdekérvényesítésével vádoljon meg jogtalanul engem (Babák Mihály: Ti vagytok a multik.), hanem a magyar piaci szereplők is ugyanúgy bizalmatlanok a kormányzat gazdaságpolitikájával szemben. Nem gondolja azt ma egy magyar vállalkozó, hogy ha most ez az adótörvény vonatkozik rá, akkor nem lehet-e az, hogy egy hónapon belül a kormányzat megváltoztatja ezt az adótörvényt?
Sajnos, az elmúlt két esztendő példát mutat arra nem egy esetben, hogy ugyanazon szektorhoz több módon is nyúltak hozzá, például itt, ezen törvény kapcsán is a szerencsejátékok szabályozásának egy sokadik lépcsőjénél járunk, nem tudni azt, hogy most akkor ez az elmozdulás - ami véleményünk szerint jó irányba való elmozdulás is lehet, hiszen itt a monopolhelyzetet akarja megszüntetni - nem csak egy időleges elmozdulás, hiszen bármikor változhat a jogi környezet, ahogy éppen a kormányzat aktuális érdeke azt kívánja, vagy a kormányzat mögött álló gazdasági szereplők érdeke.
Úgy gondolom, az adótörvények céljának és így az adósalátának is kiszámíthatóság kellene legyen a fő pontja, de ezt nem éri el ez az adósaláta, hiszen itt most olyan törvény módosítására is sor kerül, ami még hatályba sem lépett. Önök hozták ezt a törvényt, de már rögtön módosítani kell, hiszen egyszerűen nem tudják követni azt a rohamtempót, amit maguknak diktálnak. Nem a megfontoltság, a kiszámíthatóság és a bizalom erősítése a cél, hanem az, hogy azokat a hibákat valahogy helyrehozzák, amelyeket a múlt héten elkövettek, viszont ebben a kapkodásban olyan hibák jönnek, amelyeket majd a jövő héten kell javítani. És így folyamatosan nő a jogbizonytalanság, folyamatosan erodálódik a piaci bizalom, amit - ismétlem - milliárdokban kell fizetni az adófizetőknek, hiszen ezt a bizalmatlanságot az államadósság finanszírozásán keresztül mindenki érzi.
(13.20)
Ilyen magas kamatokkal, ilyen magas CDS-felárral régen találkoztunk, és mindehhez párosul az, hogy ma Magyarországon gazdasági visszaesés tapasztalható. Hiszen oly sokan mondták azt, és azért Cséfalvay államtitkár úr is mondta itt másfél évvel ezelőtt, hogy majd kinőjük ezt az adósságot. Sajnos, ez a kinövekedés nem érkezett el.
Bizonyos szakértői becslések szerint ahhoz, hogy egy fenntartható, tehát egy finanszírozható államadóssághoz jussunk el, ahhoz kellene mondjuk, egy 5 százalékos kamatláb, ahhoz viszont párosulnia kellene egy 3 százalékos növekedésnek. Ma Magyarországon 8 százalékos kamatlábbal találkozunk és mínusz 1,5 százalékos növekedéssel, tehát visszaeséssel. A jelenlegi pálya fenntarthatatlan, szerintem ebben konszenzus van itt a parlamentben, csak az a kérdés, hogy hogyan tudunk innen elmozdulni.
Az elmozdulás kapcsán az LMP nem azt gondolja, hogy folyamatosan kisebb adótörvény-módosításokkal, kisebb dolgok bevezetésével lehetne kijutni ebből a válságból. Itt radikális gazdaságpolitikai fordulatra volna szükség. Egyrészt a fejlesztéspolitika kapcsán jó volna végre nem azt az utat követni, amit eddig követtek, hogy egy cég nyeri szinte az összes fejlesztési megbízást az infrastruktúrák kapcsán. Jó volna azt követni, hogy lenne olyan stratégiai ágazat, amely valóban értékteremtő, valóban munkahelyteremtő jelleggel bír. A sportágazat nem ez úgy általában. Hiába építünk stadionokat, ha ugyanazok a cégek nyerik az építését, akkor attól az építőipar továbbra is válságban van. Hiába építünk stadionokat, ha nincs, aki… - vagy csak kétballábasok tudnak benne focizni.
Azt gondolom, hogy végre el kellene dönteni a kormánynak, hogy merre is van az előre. Hiszen itt azért tapasztalható az is, hogy folyamatosan változik a gazdasági kormányzás elsődleges célja. Hiszen itt találkozhattunk azzal, hogy a munkahelyteremtés a fő cél. Amennyiben valóban életbe lépnek azok a csoportos elbocsátások, amit most például a Nokia bejelentett, akkor nulla az egyenlege ennek az elmúlt két évnek a munkahelyteremtés szempontjából, ha levonjuk a közmunkásokat.
Azt gondolom, hogy valóban a munkahelyteremtés felé kellene ellépni, és ehhez a legjobb út az volna, ha a munkát terhelő járulékokat csökkentené a kormány, de itt az adótörvények kapcsán nem találkozunk ezzel. Az adótörvények kapcsán az adósalátában azzal találkozunk csupán, hogy különböző kisebb módosításokat hajtanak végre, de ami itt már fölmerült, azért az adósalátában egy nagyobb adó is elrejtésre került, ez pedig az úgynevezett rezsiadó. Itt Dancsó úrral azért vitám van, a lokális monopóliumok, amely oly sokszor, például szeretett szülővárosom, Kecskemét kapcsán, helyi önkormányzati kézben lévő cégekre vonatkozik… - valahogyan ezt ki kell gazdálkodni.
Ha ezek az önkormányzati tulajdonú cégek nem az áremelés kapcsán hárítják át a fogyasztókra ezeket a terheket, akkor valahogy az önkormányzatnak kell ezt kigazdálkodnia, hiszen az önkormányzat a tulajdonosa ezeknek a vállalatoknak. Az önkormányzat pedig szintén adófizetői pénzből él, így a kígyó a farkába harap, előbb-utóbb az adófizetőknek, illetve az egyszerű fogyasztóknak kell ezt kifizetnie. Itt most nem lehet szépíteni, nem lehet ezt elmismásolni. Valóban vannak nagy multinacionális vállalatok, amelyek ezeken a piacokon szerepelnek, de nagyon sokszor ezek önkormányzati tulajdonú, helyi monopóliummal rendelkező kis nonprofit kft.-k vagy kis zárt részvénytársaságok.
Úgy gondolom, és az LMP is úgy gondolja, hogy a rezsiadó emelkedése és a fogyasztók további sarcolása helyett energiahatékonysági beruházásokra volna szükség, amely föllendítené az építőipart, munkát tudna adni képzetlen rétegeknek. Ehelyett azzal találkozunk, hogy habár Matolcsy miniszter úr még a választások előtt 500 milliárd forintot ígért energiahatékonysági beruházásokra - panelfelújítások, szigetelőanyagok beépítése, ablakcsere s a többi -, ebből 8 milliárd forint van előirányozva. Ez 1,6 százaléka, amit önök megvalósítanak az ígéreteiknek. Miközben egész Európában az a trend az építőipar kapcsán, hogy hogyan lehet, ha nincsen növekedés, nem épülnek új épületek, akkor meglévő épületeket renováljuk, így energiával lehet spórolni. Magyarországon nem ez a trend működik. Magyarországon az működik, hogy ha nincsen pénz új épületek építésére, akkor stadionokat építünk.
Úgy gondolom, hogy azokat a célokat, amelyeket az LMP követ, be lehetne építeni a magyar gazdaságpolitikába, és ez nem volna teljesen szembemenő azokkal a célokkal, amelyeket önök lefektettek a kormányprogramban. Itt az igazi probléma az, hogy önök nem hajtják végre a kormányprogramot.
A mútkoriban, közel három hete volt az adminisztrációs terhek kapcsán egy kérdésem a miniszterelnökhöz, és a miniszterelnök úr is elismerte azt, hogy nem csökkennek valójában akkora mértékben az adminisztrációs terhek, mint azt önök vállalták. Sajnos, itt az adótörvények kapcsán sem találkozhatunk egyszerűsödéssel, hanem inkább a bonyolítással. Az adminisztrációs terhek nemhogy csökkennének a hazai kis- és középvállalkozásokon, hanem tovább nőnek, ezáltal további versenyhátrányba kerülnek a multinacionális vállalatokkal, és ahelyett, hogy föl tudnának fürtösödni, hozzá tudnának kapcsolódni ahhoz a globális versenyhez, amelyben az itt lévő nemzetközi vállalatok is részt vesznek, és a magyar foglalkoztatás sarokkövét adó kis- és középvállalkozások csatlakozni tudnának, még tovább lemaradnak, és még tovább nyílik a szakadék ebben a kettős gazdaságban, ami kialakult az elmúlt évtizedekben.
Azt gondolom, mindenki számára az volna a cél, hogy egy olyan adótörvény szülessen, amit nem rángatunk jobbra-balra. A sajtóban Cséfalvay államtitkár úr tett egy ígéretet, hogy nem lesz több adóemelés. Meddig nem lesz több adóemelés, tisztelt államtitkár úr? Az idei esztendőben nem lesz több adóemelés? Vagy ezen adótörvények elfogadásáig nem lesz több adóemelés? Vagy a kormányzati ciklus végéig nem lesz több adóemelés? Tehát valójában a kérdés az: nem is csupán az adóemelés és az adószint mértékének a meghatározása, hanem az, hogy milyen módon változnak az adószabályok. Mert habár lehet, hogy az egyik zsebéből a kormány átpakolja a másik zsebébe ezeket az adóbevételeket, és most az energiacégek különadójából lesz ez az úgynevezett rezsiadó; habár most e kapcsán van 15 milliárdos plusz, ami az államkasszába kerül, de valójában az érdemi kérdés az, hogy maguk a szolgáltatók nem tudnak fölkészülni arra a kiszámíthatatlan helyzetre, amit a gazdasági kormányzás az adótörvények folyamatos változásával hoz.
Itt ennek kellene megálljt parancsolni. Annak kellene megálljt parancsolni, hogy állandó ötletszerű módosításokkal próbál a kormányzat operálni, miközben nagy átalakítások is folynak, amely nagy átalakításokról azért vegyes a vélemény, de a legnagyobb átalakítás, az adórendszer átalakítása folyamatos, mintegy permanens adóforradalom zajlik a fülkeforradalom kapcsán, és nincsen érdemi megnyugvás.
Államtitkár úr, ha már arra tett ígéretet, hogy nem lesz adóemelés, nem lesz új adó, akkor arra is lehessen ígéretet elvárni öntől, hogy az adórendszer legalább az év végéig nem fog változni. Hiszen itt azért tapasztaltuk a 2012-es költségvetés kapcsán, hogy már két költségvetés-módosítás is bejött. Nem tudja senki, hogy hány költségvetés-módosítás vár még az idei esztendőben az idei költségvetés kapcsán, és ha valóban ilyen koraszülött a költségvetés, azt sem lehet számon követni, hogy hányszor kell még módosítani az idén az elfogadott 2013-as költségvetés keretszámait és az ehhez kapcsolódó adótörvényeket.
Köszönöm szépen a türelmet. Köszönöm szépen a figyelmet.
