DR. STEINER PÁL
DR. STEINER PÁL
DR. STEINER PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azzal szeretném kezdeni, hogy a kormány nevében előterjesztő Rétvári államtitkár úr nagyon helyesen indokolta azokat a szakmai szempontokat, amelyek alapján egy olyan törvényjavaslat került elénk, amelyből egyrészt kiolvasható az, hogy megfogadják néhány ügyvédkollégám tanácsát a minisztériumban, másrészt pedig kiolvasható az a szándék, hogy végre, amit elrontottak, azt kezdik kijavítani.
(10.50)
Ezt azért szerettem volna az elején leszögezni, mert az előterjesztésben foglalt ügyek támogatandók, valószínűleg a szakma teljes helyeslésével fog találkozni, és megkönnyítik a jogalkalmazók munkáját, hisz olyan ügyeket tettek rendbe, amelyek technikailag rendkívül megnehezítették elsősorban az ügyvédek életét.
Szeretnék azonban szólni először nagyon röviden a családjogi vonzatokról, hisz ezek perszonális viszonyok, amelyekhez hozzányúlni mindig nagy felelősséget jelent, hisz az embernek a személyi viszonyai a legszentebb jogai, amelyekben ha a törvényalkotó rosszul lép, akkor bizony nagy gondokat okozhat, különösen illeti ez a családjogi viszonyokban a rokoni kapcsolatokat, a szülő-gyerek kapcsolatát, és hogy úgy fogalmazzam, a római jog alapján az első parentélában szereplő személyek ügyeit.
Úgy vélem, hogy ez a szabályozás helyes szabályozás a tekintetben, hogy növeli annak lehetőségét, hogy az örökbefogadott, amikor elérkezik az életkorának abba a szakaszába, hogy fel tudja dolgozni és meg tudja érteni azt a családjogi viszonyt, ami az ő személye körül kialakult, akkor megteheti azokat a lépéseket, amelyek - valljuk be - minden olyan embernek, akit nem örökbe fogadtak, hanem családba rendesen született, szinte születéstől megadattak, hisz ismeri a szüleit, ismeri a testvéreit, az unokatestvéreit. Ez tehát egy humánus és jó lépés. Örülök annak, hogy az előkészítők az ügyvédi gyakorlatuk során helyesen érzékelték ezt a problémát, és fölhívták a minisztérium figyelmét arra, hogy itt kellene lépni.
Van egy másik kérdés, amelyben viszont az látszik, hisz az érintett törvények széles köre, sokasága mutatja, hogy lényegében most megpróbálnak erényt csinálni abból, amit elrontottak. A parlamenti ciklus elején az ellenzék számos képviselője hívta fel az önök figyelmét arra, hogy nem lehet ilyen kapkodó módon, egyéni képviselői indítványba rejtetten, salátatörvényekben különböző olyan intézményeket bevezetni, amelyeket nem gondoltak át, amelyeket nem előzött meg semmilyen hatásvizsgálat, amelyek tekintetében a szakmai szervezetekkel nem egyeztettek, nem tekintették át, hogy ha ez a jogintézmény bevezetésre kerül, és kényszerűen alkalmazzák a jogalkalmazók, akkor a jogalkalmazás rendszerében milyen problémákat okoz. Különösen súlyosan érintette ez a kapkodás az ügyvédek tevékenységét és az ügyvédek jogállását. Ezért magam is kollégaként, gyakorló ügyvédként helyeslem, hogy ebben előrelépnek.
Ez viszont azt mutatja, hogy a kormánynak fel kellene vállalnia végre azt a bátorságot, hogy leüljön egyeztetni a szakmai szervezetekkel, megkérdezze őket a joggyakorlatról és megtegye azokat a lépéseket, amelyek végre rendezik azt a zűrzavart, amelyet - hangsúlyozom - elsősorban a jogalkotás, másodsorban pedig a piaci élet szereplőinek joghézagokkal való visszaélése jelent ezekben a tárgykörökben.
Gondolok itt arra, hogy rendet kellene végre rakni a tekintetben, hogy mi a feladata egy ügyvédnek, mi a feladata egy közjegyzőnek, mi a feladata egy végrehajtónak. A szakmai szervezetekkel, kamarákkal egyeztetetten ezeket az anomáliákat végre rendbe kellene rakni, mert jelen pillanatban olyan aránytalanságok vannak, amelyeket nagyon nehéz kezelni.
Csak hogy egyet említsek: ma már főleg a banki gyakorlatban a közjegyzők lényegében ügyvédként fungálnak, lényegében minden szerződést közjegyzői okiratba foglalnak, miközben a közjegyző - mint az állam meghosszabbított keze - rendezi ezt az ügyet, tanúsítja az okiratba foglalt tényeket. Természetesen magával az okirattal összefüggésben van kioktatási kötelezettsége, de nincs arra lehetőség, mint egy ügyvéd tekintetében, aki széles körű jogi képviseletet ad, és adott esetben még a bankkal szemben, aki nagyon erős piaci szereplő, ellátja az ügyfelének szakszerű jogi képviseletét.
Csak hogy egy példát elmondjak: el tudja magyarázni az ügyfelének, hogy micsoda óriási különbség van a tekintetben, ha valaki a hitelszerződésben adóstárs, vagy pedig készfizető kezességet vállal. Hisz ez az egy szó egyébként azt jelentheti, hogy az adós vagyonát azonnal elviheti a bank az egyetemleges felelősség alapján, vagy pedig még van arra egy lehetőség, hogy a kezessége majd egy későbbi időszakban lép be mint hitelfedezeti biztosíték.
Ezt a példát azért mondtam el, mert számos esetben találkoztam saját praxisomban is, de biztos önök is voltak így ezzel, hogy idős asszonyoknak vitte el a házát a bank, mert nem tudta, hogy mi különbség van a két intézmény között. És nem sorolnám a példák sokaságát, hisz nem arról van szó, hogy most jogeseteket soroljunk, csak meg akartam világítani, hogy igenis a kormánynak végre meg kellene kezdeni ezt az egyeztetési folyamatot. Le kellene ülni az ügyvédi kamarákkal, a közjegyzői kamarákkal, a végrehajtói kamarákkal, és rendbe kellene tenni ezt az ügyet, nem pedig kapkodni, jogeseteket illetően értékelve azt, váratlan törvénymódosításokat behozni.
Ez a törvényjavaslat még egy szempontból előrelépés, hogy végre a kormány nyújtja be, és nem egyéni képviselői indítványként van álcázva, nevezetesen úgy, hogy sokszor az előterjesztő képviselőjének, aki megteszi az egyéni indítványt, az előterjesztéséből látszik, hogy fogalma sincs, hogy mit terjeszt elő, mert éppen öt perccel előtte írták alá. (Babák Mihály többször közbeszól.)
Ezt a példát csak azért említettem meg, mielőtt Babák képviselő úr rekedtre kiabálja magát (Az elnök csenget.), mert saját szememmel láttam ezt a történetet az egyik fideszes képviselő esetében, hogy ott nyomták a kezébe “írd alá, és mondjál valamit!” felkiáltással. Azt gondolom, hogy ez nem a jogbiztonságot szolgálja, nem a jogalkalmazók szakmai munkáját segíti, és nem halad a modern jogi képviselet teljes biztosítéka felé.
Ezért arra kérem tisztelettel, miközben bejelentem, hogy a szocialista frakció támogatni fogja ezt a törvényjavaslatot és megszavazza, arra kérem a kormány képviselőit, hogy első körben, ha már nem akarnak egyeztetni a szakmai szervezetekkel, legalább a soraikban ülő képviselőkkel egyeztessenek, akik ügyvédként praktizálnak, másrészt pedig szűrjenek, mert sokszor elég komolytalan dolgok is bekerülnek egyéni indítványként. Harmadrészt pedig szüntessék meg az olyan típusú büntetéseket, mint amit próbáltunk önálló indítvánnyal elrendezni, de nem kaptuk meg a támogatást, hogy például az ügyvédeket a saját lehetőségeiken túl 500 ezer forintos pénzbüntetésben részesíti a jelenlegi cégeljárás.
Tehát mindezeket az ügyeket összegezve azt javasoljuk, miközben ezt támogatjuk, hogy kezdje meg a kormány a konzultációt, és legyen meg egy rendes reform ebben a kérdésben.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
