TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Azért kértem szót, mert magam is szeretném elkerülni azt a szituációt, hogy a sportszeretők és nem sportszeretők csatájává váljon ez a napirend. Azért nem erről van szó, mert - bizonyára nem veszik szerénytelenségnek - az én sportszeretetemet sem lehet megkérdőjelezni. Hosszú évekig elnököltem városomnak azt a sikeres csapatát, amely hatszoros magyar bajnokként és hatszoros kupagyőztesként volt szívet melengető élmény. Ősz hajszálaim többségét is nekik köszönhetem.
Ugyanakkor azt gondolom, hogy nem lenne jó, ha ez a vita arról szólna, hogy aki kételyeket fogalmaz meg, az nem szereti a sportot. Mindenki szereti, legalábbis én reménykem ebben. Mindenki dühös akkor, amikor hazánk sikeres női kézilabda-csapata helyet keres a kupadöntőjéhez. Ez egy megalázó szituáció, mindannyian tudjuk. Ugyanakkor azokat a mérlegeléseket, amelyek arra vonatkoznak, hogy vajon költségvetési értelemben most van-e az ideje, azt én helyénvalónak tartom. Ezek a mérlegelések valójában itt, a parlamentben helyénvalóak.
Annál is inkább - hogy én is egy adalékkal szolgáljak ehhez -, mert hosszú csatákat vívtam azokkal az egészségügyben érintett és érdekelt képviselőtársaimmal, akik késhegyig menő vitákban állították, hogy 30 milliárd bruttó forintnál nincs több az egészségügyi dolgozók bérkiegészítésére. Ha nagyságrendeket vetünk össze, bár tudom, hogy a bér egy folyamatos kiadás, a beruházás meg egyszeri, akkor is azt gondolom, hogy ezek a nagyságrendek azért árulkodóak. Tehát, akik megfogalmaznak ilyen típusú kételyeket, azok véleményem szerint jogosan teszik.
Azt azonban, hogy sportszeretők vagy sem ülnek itt, azt úgy fordítanám le, hogy sportszeretők, az előterjesztés tekintetében pedig jogszeretők és jogkövetők ülnek itt.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
