DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nyikos László képviselőtársam végszava tulajdonképpen lehetne akár egy végszó is, de én azt a dimenziót szeretném még elmondani, amit itt el kell mondani egy olyan párt frakciójában dolgozó képviselőként, amely fokozott és igen erőteljes érdeklődést mutat az iránt, hogy ebben a hazában, amelyet elődeink vérrel, verítékkel teremtettek meg itt sok-sok évszázaddal ezelőtt és őriztek meg, bár sajnos kicsit kisebb maradt jelenleg belőle, mint amilyennek kellene lennie, de mégis, azért egyáltalán nem tudunk elmenni szó nélkül amellett, hogy egy puszta nyelvtani váltásnak, egy technikai kérdésnek fogjuk fel, hogy a nemzeti erőforrás szóból emberi erőforrás szóra változik a minisztérium elnevezése.
Itt a szocialista képviselőtársak elmondták a saját, több esetben azért helyes szociális, kulturális, oktatási, egészségügyi, tehát mindazon hatásköri témák szempontjából jogos kritikájukat az eddigi minisztérium működésével kapcsolatban. Nekünk is van bőven ebből, ezt már elég sokszor elmondtuk, a mai napon is több interpelláció és felszólalásunk szólt erről. Ezt majd nyilván Balog Zoltán miniszteri meghallgatásán fogjuk majd azért még erőteljesebben napirendre hozni.
Én azt szeretném mindenképpen előrebocsátani, hogy számunkra egy nagyon aggályos, aggályt keltő, aggasztó az a váltás, ami gyakorlatilag most a nemzeti megjelölést, amelynek valóban nem tett jót finoman fogalmazva az elmúlt két év kormányzása, hiszen a tartalmi kitöltése ennek a nemzeti szónak, amelyet azért olyan jelek fémjeleznek elődpolitikusaink között, mint Kölcsey Ferenc, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Széchenyi István, és hosszan folytathatnák a sort, tehát ők nemzeti politikusok voltak, nemzeti politikát csináltak, de a két háború között Bethlen Istvánt ugyanúgy tudnám mondani és sok más politikust, vitéz nagybányai Horthy Miklósról nem is beszélve; de azt gondolom, hogy mindenképpen nekünk itt fel kell emelni a szavunkat azzal szemben, hogy igen, szabad akarata szerint alakítja a minisztérium a minisztérium elnevezését. Akár kinevezhetné azt is, hogy minden ember erőforrásának a minisztériuma vagy emberiségügyi minisztérium, vagy mindennek nevezhetné magát, de nekünk mindenképpen szót kell emelni ezzel szemben, és el kell mondani azt, hogy nekünk ez nem tetszik.
Tehát, ha már van egy nemzeti együttműködés programja, amit megszavazott a kormánytöbbség, ez a kormányprogram azt a koncepciót állította föl, hogy nemzeti talpra kell állítani az országot, munka, oktatás, rend s a többi, tudjuk a leckét; mi az, nem valósult meg, azt is tudjuk; ebből szinte semmi vagy nagyon kevés, a multik elleni fellépésben van egy-két részeredmény, és persze az összmagyarság tekintetében és állampolgárság, és sok mindenben azért történt, de a fő kérdés az, hogy az a 12 hatáskör, amit a minisztérium, a miniszter hatáskörébe telepít a kormányrendelet, a 212/2010-es kormányrendelet; az a 12 hatáskör, amelyben ott a sport is egyébként, és ott van nagyon sok minden más kérdés, civil szektor és egyáltalán a társadalomnak egy nagyon nagy szeletét érintő kérdéskör, ez nem írható le pusztán az emberi jelzővel.
Mi igenis, a nemzeti erőforrás szót azért nem tartottuk abból a szempontból rossznak, hogy azért ennek mindenképpen egy jelzőszerű, iránymutató elve volt az, hogy ez nem a bantu emberek erőforrásairól szól, nem a tuaregekről, nem az új-zélandiakról, semmilyen más népről, hanem egyszerűen a mi nemzetünkről. Ennek egy nagyon szép történelmi, fogalmi kitöltése jelent meg a magyar közpolitikában, a nemzeti fogalomnak. Ezt mi szeretnénk számon kérni, tehát mi szeretnénk meghagyni a logót is, de szeretnénk a tartalmi oldalról is számon kérni, hogy valóban nemzeti politika folyjon, és ezért mi nem támogatjuk azt - tulajdonképpen ez egy individualista megközelítés, azt lehet mondani, hogy jogvédőként egy olyan analógiát tudnék mondani, ami szerintem jól visszaadja a mi problémánkat. A nemzeti jogvédelem - amit, mondhatjuk azt, hogy megteremtettünk mint fogalom - arról szól, hogy az emberi jogvédelem individualista jogfelfogása helyett és mellett egy közösségi, nemzeti közösségi jogvédelemről beszél, és nemzeti érdekvédelemről beszél jogi eszközökkel. Ezzel szemben a klasszikus emberi jogi felfogás individualista jogértelmezést tartalmaz, el nem ítélhető módon bizonyos személyhez tapadó jogok érvényesítését tartja fontosnak.
(19.00)
De mi azt gondoljuk, hogy egy olyan minisztérium, amely az egészségügy, kultúra, oktatás, munkaügy, szociális ügyek, társadalmi fölzárkóztatástól kezdve a sporton át sok mindennel foglalkozik, ez a minisztérium igenis viselje a nemzeti jelzőt, és viselkedjen nemzetiként is a politikájában, mint ahogy eddig ez nem sikerült teljes mértékben, sőt nagyon csekély mértékben, hogy finoman fogalmazzunk.
Tehát éppen ezért számunkra, bevallom őszintén, még a felvilágosodás korának egy nagyon rossz entrée-ját, levegőjét hozza, ugye, a legfőbb lény az ember, de volt, hogy sajátos kultuszok voltak. A francia forradalom idején ilyen, szinte besorolhatatlan emberkultusz vette kezdetét, és ez volt az alapja annak a szabadkőműves törekvésnek, amely a mai napig átívelően lényegében egy olyan szupernácista rendszert alakít ki a világban és leginkább a hagyományos nemzeti közösségeket működtető országokban, amely valamilyen oknál fogva a nemzeti kereteket szeretné felvizezni, emberek közösségét szeretné emberek tömegeként látni, mindenfajta kulturális, tradicionális gyökerek nélkül.
Tehát nekünk egy ilyen üzenete van ennek a névváltásnak, tehát rendkívül szerencsétlen, tehát nem tudom, mi volt a célja. Lehet, hogy Balog Zoltán ezzel jót akar, ki tudja, bár így e szerencsétlen dologban nincs most itt, tehát miniszterjelöltként vagy miniszterként nem tudja ezt a minisztériumi névváltást megvédeni, pedig szerintem ez lenne a legszerencsésebb. Még ővele szemben sem tartom korrektnek egyébként, hiszen tulajdonképpen neki kellene a székfoglaló beszédében elmondania, hogy ő mint új miniszter, miért szeretne más elnevezésű minisztériumot maga alatt. Ezzel szemben most nekünk ez jutott, hogy az ő távollétében vitatkozunk erről a minisztériumi elnevezésről.
Summa summarum, röviden: nem támogatjuk ezt a névváltoztatást, bár, ugye, a fő szabály szerint a kormány szíve joga, de nekünk mégis jeleznünk kell egyfajta vészcsengőként, hogy a “nemzeti” jelző használatát megköveteljük, és a nemzeti tartalomszolgáltatást is megköveteljük mellé, amit eddig csak nagyon-nagyon szerényen teljesített a minisztérium és a kormány is.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
