DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy kis pótcselekvést folytatunk itt ezzel a törvényjavaslattal. Úgy érzem, hogy nincs igazán akkora hordereje ennek a névváltoztatásnak, hogy itt a parlament önálló napirendi pontban foglalkozzék vele. Végül is ízlésbeli dolog ez, de az az ízlés, ami ezt a módosítást diktálta, az én ízlésemmel nem egyezik meg, persze ízlésekről fölösleges vitatkozni: de gustibus non est disputandum - mondta a latin.
De én a leendő miniszter úr helyében nem nyúltam volna a változtatáshoz, mert rossz üzenet ez. Azt gondolom, hogy rögtön ezzel kezdeni egy tárcának a vezetését, nem hiszem, hogy szerencsés, és jó benyomásokat kelt az érdeklődőkben. Az előző név sem tetszett nekem, ez az emberi erőforrás. Ez egy mechanikus fordítása az angol human resourcesnak. Ez az anglománia, ami sok területen jellemzi a közéletünket, nekem nem tetszett. Az ember sokkal több mint erőforrás. Az ember nemcsak kenyéren él, mint tudjuk, az ember érzelmi, emocionális lény, és nemcsak erőforrás. Akár nemzeti erőforrás, akár emberi erőforrás, az ember több mint erőforrás. Ezért nekem ez a HR, meg ez a human resource mechanikus fordítása semmilyen szinten nem tetszik, a vállalkozások szintjén sem tetszik, meg a törvénykezésben sem tetszik természetesen.
Én most nem akarok improvizálni és tippet adni, hogy minek kellene nevezni ezt a hatalmas minisztériumot, de ötletem éppen lenne arra, hogy például most, amikor a magyarérettségi folyik éppen, miért ne írhatott volna ki az illetékes kormányszerv egy pályázatot érettségiző diákoknak arra, hogy hogyan neveznék ezt a hatalmas nagy intézményt. Biztos, hogy a gyerekek fantáziáját megmozgatta volna, és biztos találtak volna egy olyan nevet, ami méltó lenne ennek a hatalmas területnek a megnevezésére.
Én sem a nemzeti erőforrás megnevezéssel nem értettem egyet, mert a nemzeti jelzőt meg annyira elkoptatta ez a két esztendő. Itt minden nemzeti, az adóhivataltól kezdve a Nemzeti Bankon át a Nemzetgazdasági Minisztériumig. Amit különösen fájlalok, hogy miért nem volt jó ennek a kormánynak, ha Kossuthnak jó volt a Pénzügyminisztérium, és 160 évig ezen a néven betöltötte a funkcióját, akkor miért kellett ezt megváltoztatni. Követhetetlen ez a struktúra, mindig átnevezik. Persze, azt mondja Vitányi képviselőtársam, hogy minden kormánynak szíve joga. Persze, de ne ezzel mutassa meg a fantáziáját és a vezetőkészségét, hogy újrakereszteli a minisztériumait. Ez egy szerencsétlen dolog.
A másik gondolatom pedig a költségek kérdése. Szóval, ez pénzbe kerül ám, tisztelt képviselőtársaim. Egyetlen szó az indokolásban arról nincs, hogy bárki megnézte volna, hogy ez mennyibe fog kerülni. Réztábláktól kezdve a névjegykártyákig, a levélpapíroktól a levélborítékig és pecsétnyomókig, a pecsétekig et cetera. Valahol biztos, hogy legalább 10 milliós nagyságrend ez az ötlet, hogy most legyen a nemzetiből emberi, miközben az értelmét meg sehol sem lehet érzékelni.
Én tehát azt gondolom, hogy értelmetlen ezt a névváltoztatást csinálni, és tisztelettel javaslom, hogy vegyék ezt le napirendről, mert teljesen fölöslegesen töltjük ezzel az időt. Nem érdemes, a parlament drága idejét és az államigazgatás egészét ilyen ügyekkel terhelni teljesen fölösleges. Ez egy pótcselekvés, ezt nyugodtan vissza lehetne vonni, és lépjünk tovább, elnök úr, egy fontosabb kérdéscsoportra.
Köszönöm szépen. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Úgy van! - Taps a Jobbik soraiban.)
