DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. (Zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Országgyűlés! Valóban úgy van, hogy általában a kormányzati struktúra, illetve az egyes minisztériumok elnevezése a mindenkori kormány felségterülete, ezért általában ellenzéki oldalról nem szokás az ilyen jellegű előterjesztéseket bírálni. Mi sem tettük ezt egyébként 2010 májusában. Ez a szabály igaz is akkor, amikor egy új kormány kívánna beköszönni, tehát teszem azt, ha Orbán Viktor levonta volna az elmúlt két év katasztrofális kormányzásának a mérlegét, benyújtotta volna a lemondását, és a Fidesz most egy új kormányt állítana (Dr. Vitányi István felé:), pontosan, ahogyan Vitányi képviselőtársam is követeli, megszüntetné az egykulcsos adórendszert, akkor ebben az esetben vélhetően az LMP, bármilyen furcsa névjavaslatokkal áll elő a kormánytöbbség, nem kritizálná a törvényjavaslatot. Viszont az a helyzet, hogy itt egyszerűen csak egy személycseréről van szó, egy eléggé furcsa, eddig is furcsa nevű és furcsa hatáskörű minisztérium élén.
Én nagyon kíváncsi lennék arra, hogy Halász államtitkár úr, aki itt ingatja a fejét, mennyire van képben a tárca teljes portfólióját illetően, például van-e fogalma arról Halász államtitkár úrnak, hogy mondjuk, a sport területén vagy a felsőoktatás területén jelenleg mi folyik. Szerintem nem sok (Halász János: Köszönöm szépen!), de szerintem ez valószínűleg egy másik napirendre tartozik.
Az a helyzet, hogy önök egy egyszerű belső hatáskör-átrendezés és személycsere miatt kívánnak nevet változtatni, és önmagában ebben a tekintetben tulajdonképpen nem is kellene mást tennem, mint csatlakozni ellenzéki képviselőtársaimhoz. Ez egy nevetséges pótcselekvés. Az, hogy önök lopják a parlament idejét, azért, mert át akarnak keresztelni minimális hatáskör-átrendezés miatt egy minisztériumot, az, hogy önök azzal fárasztják itt a parlamentet, hogy különböző átnevezési javaslatokat terjesztenek elő, amelyek természetesen jelenleg is még megbecsületlen anyagi erőforrás-felhasználást fognak jelenteni, hiszen ne legyen kétség, nyilvánvaló, hogy minden egyes ilyen minisztériumátnevezés csomó egyéb átkereszteléssel, adminisztratív, illetve ebből fakadó anyagi terhekkel jár; éppen ezért önmagában a törvényjavaslatot nem önmagában az ellenzéknek, hanem minden felelős képviselőnek felháborodottan vissza kell utasítania. A kormányzat ne játsszon a parlamenttel! Ha a minisztériumcsere mögött nincsen egy új kormány, nincsen egy új kormányprogram, és nincs egy alapvető kormányzati struktúraátalakítás, akkor ilyenekkel szórakozni, azt gondolom, teljesen felesleges és szégyenletes.
Ráadásul elég furcsa helyzetben vagyunk, mert miközben a Fidesz-KDNP az elmúlt két évben is jeleskedett a “nemzeti” jelző teljesen indokolatlan túlhasználatával, leginkább akkor, amikor a nemzeti együttműködésről szokott beszélni, most abban a helyzetben vagyunk, hogy nekünk kell feltenni a kérdést, hogy miközben a “nemzeti erőforrás” szóösszetételhez még talán valami tartalmat tudott is az ember társítani, az “emberi erőforrás” szóösszetételhez leginkább egy multinacionális cég árnya sejlik fel. Human resources részleget nem egy kormányban, főleg nem egy nemzeti kormányban szoktak fenntartani, tisztelt Halász államtitkár úr, hanem egy multinacionális cégnél. Ebből nem tudok másra következtetni, mint arra, hogy a fideszes kaszárnyakapitalizmushoz nem egy társadalompolitika illik, hiszen önök úgy gondolkodnak kultúráról, oktatásról, szociális ügyekről (Zaj a kormánypártok soraiban. - Halász János: Ez a te véleményed!) - nem hallom Babák képviselőtársam bekiabálását -, egészségügyről, sportról és felsőoktatásról, ahogyan egy multinacionális cégnél gazdálkodnak a kiszolgáltatott, kizsákmányolt munkaerővel. Ez az önök Magyarország-képe, ez az önök társadalomképe.
Az emberi erőforrás minisztérium nem jelent egyebet, kedves Babák képviselőtársam (Zaj a kormánypártok soraiban.), mint hogy a fideszes kaszárnyakapitalizmusban önök pontosan úgy kívánják rabszolgaként felhasználni az embereket, ahogyan egyébként kiszolgáltatottan rakosgatják őket egy multinacionális cégnél. Erről szól ez a névcsere. Egyébként meg nem lehet, ha már önök ideterjesztették, idehozták ezt a névjavaslatot, nem lehet azt sem elhallgatni, hogy a Fidesz-kormány egyik legnagyobb kudarca, legalábbis ami a kormányzati működést illeti, Halász államtitkár úr, az pontosan az ön tárcájához kapcsolódik. Az, amit itt önök műveltek a kormányalakításkor és azóta is a Nefmi címén, egész egyszerűen meghazudtolása a kormányzásnak.
Én csak arra szeretnék utalni - nem tudom, hogy Halász államtitkár úr végzett-e már számítást -, hogy az önök igencsak nagy portfóliójában hány olyan törvényjavaslat született, amit nem önök állítottak elő. Nem tudom, miért kell egyáltalán fenntartani a nemzeti együttműködés rendszerében a minisztériumokat, amikor önök képviselői önálló indítványokkal kormányoznak. Másrészt, Halász államtitkár úr, teljesen példátlan, akár kicsi, akár nagyobb országokat nézünk, hogy ilyen hatalmas portfólióval működtetnek egy minisztériumot. Egyetlen tárca mögött a sport, a kultúra, az oktatás, a felsőoktatás, a tudománypolitika, illetve a szociálpolitika ügyeit egyszerre intézni (Halász János: Az egészségügyet kihagytad!), ez nem lehetséges, Halász államtitkár úr. Ilyen csak egy olyan kormány részéről lehetséges, amelyiknek nincsen társadalompolitikája. Ez a helyzet!
(19.10)
Ha nincs egy kormánynak társadalompolitikája, mint ahogy a nemzeti cinizmus rendszerében társadalompolitika nincsen, csak szegényellenes politika, ott teljesen mindegy, hogy egyébként ezeket a közpolitikai területeket hogyan tolják össze. Önök úgy tekintenek erre az egész szektorra, egyáltalán a jóléti szektorra, azokra a közpolitikai területekre, amelyek a jelenlegi Nemzeti Erőforrás Minisztérium mögött vannak, mint ezek azok a területek, amelyeket korlátlanul ki lehet véreztetni, az önök megszorító politikája pontosan ezeket a területeket sújtja.
Ezt a nagyon színes, nagyon eklektikus porfóliót, amit a Nefmi birtokol, egyetlen dolog kapcsolja össze a nemzeti cinizmus rendszerében: ők szenvedik el a megszorítást. A kultúra, a tudománypolitika, a közművelődés, a sport, az egészségügy, a szociálpolitika, most meg fogják kapni a társadalmi felzárkóztatást (Halász János: Ez nem így van!), ami meglehetősen furcsa egy olyan kormányzat részéről, amelyik nem társadalmi felzárkóztatást folytatott az elmúlt két évben, legfeljebb társadalmi szétszakítást.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)
