GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Ne hagyják kétségek között vergődni fideszes képviselőtársainkat akkor, amikor ilyen módosítást tesznek, bár úgy, ahogy ön is fogalmazott, ez legyen a kormány hatásköre, hogy hogyan és miképpen nevezi el a minisztériumot.
A kétségek között való vergődés abból fogalmaztatódik, abból eredeztetődik, hogy mára, úgy néz ki, már semmi másra nem futja, csak arra, hogy névváltoztatást eszközöljenek, minisztériumi névváltoztatást eszközöljenek. Nem hiszem, hogy két évvel ezelőtt, a kormányváltást követő hetekre, hónapokra, tudja, még a fülkeforradalom, a szabadságharc időszakára visszaemlékezve, amikor a nemzeti, a nemzeti és a nemzeti volt mindenekfelett és mindenekelőtt, biztos emlékszik ön is arra, amikor nemcsak a minisztériumok nevei lettek nemzetiek, hanem mondjuk, különböző alapokat, például a Munkaerő-piaci Alapot változtatták meg Nemzeti Foglalkoztatási Alappá. És arra is emlékszik, hogyha egy kis figyelmet szentel rá, és az emlékképeiben is elkezd kutatni, hogy ennek az volt az eredménye, például a Munkaerő-piaci Alapnak Nemzeti Foglalkoztatási Alapra történő megváltoztatása kapcsán, hogy nagyjából 30-50 milliárd forint közötti mínuszt irányoztak elő az azt követő esztendőre abban az alapban, ahol egyébként a beszedett forrásokat a munkaadóktól meg a munkavállalóktól egy fillérrel sem csökkentették.
Akkor ezt jelentette a “nemzeti”, most meg a változások úgy néznek ki, hogy a “nemzetitől” elfordulva, az “emberi” irányba fordulnak. De ez a fordulás ugyanolyan tartalommal ruházkodik fel az én értékítéletem szerint, mint amilyen álságos és tartalmiatlan volt a “nemzeti” szó használata.
Nyilván itt nemcsak a Munkaerő-piaci Alapról érdemes itt beszélni, hanem ha már azt a felületet érintettem, akkor érdemes arról is szólni, hogy biztos emlékszik arra is, hogy ezen Nemzeti Foglalkoztatási Alap keretei között önök 180-190 milliárd forintos járulékot szedtek be a munkaadóktól és a munkavállalóktól, és a szolidaritás meg a biztonság jegyében ezen források felhasználásának az egyharmadát (A fideszes képviselők egy csoportja egymással beszélget. - Az elnök csenget.) fordították gyakorlatilag arra - köszönöm szépen, elnök úr -, hogy ezeket a befolyt pénzeket azoknak az érdekében használják fel, akik igazából rászorultak voltak a munkaerőpiacon. Még egyszer hangsúlyozom, a nemzeti keretek között ez a szolidaritás egyharmadára vagy még attól kisebb mértékre apadt. Önök ennek voltak a zászlóvivői.
De ha már nemzeti meg emberi, akkor másik példát mondok, ami megint a munka világához illeszthető, hogy egy hosszú, két évtizedes rendszer folyamatában, nyugodtan mondhatjuk, a maga hibáival együtt, de jó színvonalon működő munkaügyi központok hálózatát hogyan zilálják szét. Közben most emberi erőforrás minisztériumról beszélnek, miközben ennek a háttérintézmény-feltételrendszerét gyakorlatilag lenullázzák, olyaténképpen alakítják át, hogy ma már senki nem tudja, hogy mi az, ami a korábbiakban munkaügyi központként funkcionált.
Azt mondja az államtitkár úr, hogy a civil ügyek, a vallási ügyek és a társadalmi felzárkóztatási ügyek ennek a minisztériumnak a keretei közé kerülnek. Maga az államtitkár, a leendő miniszter is túlsúlyosnak érezte és tartotta ezt a történetet, nem is tudott igazából az első kérdések kapcsán még a bizottsági ülések vonatkozásában sem érdemben szólni arról, hogy hogyan és miképpen lehet majd megfelelni ezen elvárt feladatoknak.
De biztos ön is elgondolkodik azon, hogy ha a társadalmi felzárkóztatás kérdéskörét most ezen minisztérium keretei közé teszik, az önmagában hoz-e változást. Fog-e változást hozni, mondjuk, a tekintetben, ami az önök választási ígéretei kapcsán az elsők között volt, mondjuk, hogy két hét alatt rendet tesznek a közbiztonság tekintetében, nagyobb fokú biztonságot fognak teremteni?
Fog-e változást hozni, ha már a társadalmi felzárkóztatásról beszélünk, az elszegényedés kialakulása tekintetében? Ugye, emlékszik, tudja ön is, hogy nagyjából két, két és fél évvel ezelőtt ebben az országban közel 2,5-2,7 millió ember volt az, aki a létminimum alatt élte az életét, most meg megközelíti ezeknek az embereknek a száma a 4 milliót; 1,2 millióan pedig a szegénységi küszöb alatt élnek.
Azáltal, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium átalakul emberi erőforrás minisztériummá, ezek a kérdések, az elszegényedésbeli kérdések majd fékeződnek-e, kellő gátat tudnak-e szabni ezeknek a folyamatoknak? Azt gondolom, nem, ez megint csak játék a szavakkal, aminek a tartalma gyakorlatilag a nullával egyenértékű vagy inkább mínuszos.
De ugyanezt mondhatnánk akár az emberi erőforrás minisztérium keretei között kialakulandó majdani foglalkoztatáspolitikai kérdésekről is. Mindegy, hogy a munkanélküliség oldaláról vagy épp a foglalkoztatási oldalról nézzük. Látjuk, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium égisze alatt eredményeket csak mínuszosokat sikerült elérni (Halász János: Ne beszélj már összevissza!). Azt sikerült elérniük - igen, Halász államtitkár úr, igen -, hogy a pénzügyi-gazdasági világválságot megelőző pillanatokhoz képest (Halász János: A névről beszélj, légy szíves, az a téma!) nagyjából 110 ezerrel kevesebb a foglalkoztatottak száma, a munkanélküliek száma meg mintegy 170 ezerrel több. (Halász János: Miért mosolyogsz ezen? Ne viccelj! Nem igaz!) Ez az önök műve a Nemzeti Erőforrás Minisztérium keretei között. Most majd az emberi erőforrás keretei között meglátjuk, mennyivel fog ez pozitívabb változást hozni.
Azt gondolom, sokkal inkább a tartalmi ügyeket kellene mérlegelni és azokat a fókuszba helyezni, nem újabb adókat, sarcokat kivetni, olyanokat, amelyek a ma már egyébként (Halász János: Az a baj, hogy tönkretettetek mindent! Az a baj!) nehéz helyzetben lévő emberek sokaságát nehezíti el még inkább. Nem ettől lesz emberi a nemzeti.
Azt kellene végiggondolniuk, hogy olyan típusú változásokat, amelyeket az emberek ellenében tesznek, teljesen mindegy, milyen kérdéseket kezdünk el ecsetelni, az áfa 27 százalékos mértékét, az európai csúcsot, az egykulcsos 16 százalékos személyi jövedelemadón keresztül, vagy épp az adójóváírás kivezetésén át, ami messze az emberek döntő többségének, főleg és az átlag alatt kereső emberek messze döntő többségének negatív tartalmat hozott, elvett forintok sokaságát, 5-10-15 ezer forintos nagyságrendben havonta.
(18.40)
Vagy annak a család-gyermektámogatási rendszernek a fenntartását, ahol a tehetősek minden nevelt gyermekük után havonta több tízezer forint nettó pénzeszközhöz juthatnak hozzá, miközben azoknak, akik minimálbéren dolgoznak, vagy nem sokkal magasabb összegért, esélyük nincs arra, hogy ezekhez a forintokhoz hozzájussanak? Azt gondolják, hogy egy minisztérium átnevezésétől, a nemzetiből emberi erőforrás minisztériummá történő változástól meg fog változni ez a kép? Nem! Ehhez alapvető szabályozásokon kellene változtatni. Ehhez a szolidaritási viszonyulásokat kellene megváltoztatni. Ehhez olyan dolgokat kellene tenni, ami nem azt veti fel Orbán második csomagja kapcsán, hogy sárga csekk utáni adót vagy telekommunikációs, távközlési illetéket, adót vetnek ki. Szóval, azt gondolom, attól, hogy egy minisztérium neve nem nemzeti ma már, hanem emberi, ez a tartalom sajnos nem fog megváltozni. Azt gondolom, még egyszer jelezve, hogy a fülkeforradalmat vagy az önök által vélt szabadságharcot követően nem minisztériumi névváltoztatásokkal lehet eredményt elérni vagy kellene megpróbálni eredményt elérni, hanem tartalmi változásokat kellene hozni, amelyek segíthetnék ezeknek a folyamatoknak az alakulását.
Inkább azzal kellene foglalkozniuk, hogy az a fajta szegénység, ami ebben az országban egyre inkább és egyre mértékadóbb módon kezd burjánzani, szoruljon vissza. Azzal kellene foglalkozniuk, hogy azok az emberek, akik elvesztik a munkalehetőségüket - s hát ilyenek sajnos nagyon sokan vannak, a csúcsát járja ezen időszakban, az elmúlt húsz esztendő kapcsán a munkanélküliségi ráta és a számadatok mértéke -, ezeknek az embereknek az átmeneti időszakra szóló biztonságukat megadják, s ne elvegyék tőlük. Azon kellene gondolkodni, hogy azt, amit az előbb egy mondattal említettem, hogy beszedik a járulékokat, de nem fizetik ki a járadékokat, mert azt megharmadolják, sőt, még a mértékeket is csökkentik, az ellehetetlenült helyzetbe került emberek sokaságának nemhogy nem adnak, hanem tőlük elvesznek, azok akik a munkahelyüket veszítik el, három hónapra kapják meg a csökkent mértékű támogatásokat maximum, miközben 17-18 hónapos az átlagos munkanélküliség időtartama… - azon kellene gondolkodni tehát, hogy ezeket a torz helyzeteket hogyan és miképpen oldják fel. Azon kellene gondolkodni, hogy ne legyen olyan helyzet Magyarországon, hogy a munkaerőpiacot érintően a pályakezdő fiatalok 27-28 százaléka a regiszterekben kezdi az életét, nem azon, hogy a nemzetiből emberi erőforrás minisztériumot csinálnak. Azon kellene tehát gondolkodni, hogy a rászorult embereknek kezet nyújtsanak, és nem azon, hogy az ő kezüket hogyan és miképpen tolják el maguktól.
Éppen ezért az a fajta törvénymódosítási javaslat, ami előttünk szerepel, hogy egy minisztérium nevét nemzetiről emberi erőforrás minisztériumra gombolják át, írják át, meggyőződésem és hitem szerint semmit nem hoz az emberek számára, semmilyen pozitív elmozdulást nem eredményez. Önök már szégyellik a Nemzeti Erőforrás Minisztériumot? Miért szégyellik? Azért, mert a “nemzeti” szó mögé eddig csak negatív tartalmat illesztettek? Most le fogják járatni az “emberi” szó mögé illesztett tartalommal is majd, amit életre hívnak, az “emberi” szót is? Hány szót kell még önöknek kitalálni ahhoz, hogy meg tudjanak nevezni minisztériumokat az elkövetkezendő időszakban?
Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Még egyszer hangsúlyozom, sokkal inkább annak lenne értelme, hogy tartalmi kérdéseket kézbe véve olyan ügyeket és olyan ellehetetlenült helyzetek sokaságát kezdjék el kezelni, amivel két év leforgása alatt semmit nem csináltak. Igazából számomra dehonesztáló mindaz, amit ezen törvénytervezet tekintetében tesznek.
Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
