Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Két éve majdnem ugyanezen a helyen jeleztük, és azóta is többször jelezzük, hogy nem igazán elfogadható Magyarországon az a gyakorlat, hogy ha valaki betér egy bevásárlóközpontba - szerencsésebb esetben egy kisboltba, kisközértbe -, akkor bizony olyan magyar terméknek álcázott produktumokkal találkozik, amelyeknek nemhogy Magyarországhoz nincs közük, de sokszor az élelmiszerhez sem, tehát Európa szemétlerakóját csinálták Magyarországból, tisztelet a kivételnek, hiszen vannak tisztességes gazdálkodó egységek is. De látható az, hogy tarthatatlan, hogy marokkói paprika, egyiptomi fűszerek és egyéb más termékek magyar termék logó alatt, piros-fehér-zöld fejléccel kerüljenek a polcokra.
(15.10)
Jeleztük, hogy tarthatatlannak érezzük ezt, kértük a kormányt, követeltük, hogy tegyen valamit. A helyzet az, hogy a kétharmad senkire nem kenheti a felelősséget a tekintetben, hogy két év kevésnek bizonyult ahhoz, hogy rendet vágjon ebben a dzsungelben.
Miért mondhatom ezt? A Jobbik élelmiszer-kommandója az utóbbi két-három hétben számtalan razziaszerű vizsgálatot végzett a különböző műintézményekben, plazákban, bevásárlóközpontokban, és továbbra is azt látjuk, hogy mintegy 33-34-féle védjegy létezik, ami vagy magyar termékre, vagy magyar eredetre utal, vagy akár egy piros-fehér-zöld trikolór, egy “hungarikum” felirat szerepel rajta. Ezeknek többsége viszont csalárd, egyszerű hamisítvány, köze nincsen Magyarországhoz, hiszen példának okáért a “magyar termék” védjegy esetében nem alapfeltétel, hogy az érintett termék alapanyaga Magyarországon készüljön, tehát ezt meg lehet ma csinálni Magyarországon.
Mit lépett a kormány? Kiküldött Brüsszelbe egy közepesen gyenge megoldási javaslatot, amely ugye kategorizálná a termékeket magyar termék, hazai termék vagy itteni feldolgozású termék szerint - tehát már megengedőbb egy kicsit, mint a jobbikos javaslat lett volna -, ugyanakkor ezen védjegytörvény visszásságaihoz nem nyúl.
Itt lelhető fel a különbség önök között és közöttünk: mi rendeztük volna a problémát, kitiltottuk volna a bizonytalan, kétes eredetű szemetet a polcokról, utána mentünk volna Brüsszelnek esetleg szólni, hogy mit tettünk és mit nem; önök kiküldték Brüsszelbe a javaslatukat, majd két év eltelt a kormányzásukból, most pedig Brüsszel visszadobta ezt, mert közölte, hogy nem lehet megcsinálni még azt sem, amit önök akarnak, mert Brüsszel aggódik, hogy a magyar fogyasztók meg tudják-e különböztetni a fogalmakat. Brüsszel azt mondja, hogy önök ezzel a tervükkel túlságosan befolyásolnák a vásárlót az élelmiszerek magyar eredetre való jelzésével, tehát egyértelműen fellelhető az, hogy a gyarmatosítók nem adják fel a piacszerzési törekvéseiket.
Ezzel szemben ellenerőt kell támasztani. Egy tisztességes kormányzat magától átvinné és keresztülvinné azt a szabályozást, ami Brüsszel számára lehetetlenné tenné azt, hogy Magyarországot erőforrás-lelőhelyként kezelje és szemétlerakóként kezelje, hiszen egyidejűleg ez áll fenn jelen pillanatban Magyarországon. Az is fellelhető, hogyha ez ellen nem teszünk semmit, akkor tovább fokozódik ez a folyamat, és végül nem kerülhet biztonságos étel, élelmiszer az asztalra.
Adódik tehát a kérdés: a Jobbik bozótvágóval tenne rendet ebben a dzsungelben. Önök mikor teszik? Milyen módon kívánják ezt megtenni? És meddig húznák még az időt? (Taps a Jobbik soraiban.)
