DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Miután az MSZP részéről fogalmaztuk meg aggályainkat a bizottsági vitában az imént elmondott témakörben, ezt szeretném egy nagyon rövid hozzászólásban - nem kihasználva az időkeretet - ismertetni.
Miután nem állt és nem áll rendelkezésünkre teljes körű elszámolás ezzel a bizonyos első éves felhasználással kapcsolatban, ezért azokat a számokat szeretném csak itt ismertetni, amely számok a bizottsági ülésen is elhangzottak, illetve amit a sajtóból megismerhettünk. E számok alapján azt mondta az előterjesztő a bizottságban, hogy 1599 benyújtott pályázatból 1550 pályázat nyert, ami jó arányt jelent, és ezzel nem volt vitánk. Azt mondta az előterjesztő megint csak a bizottsági vitában, hogy közel 20 milliárd lesz; 18,3 milliárd forintra prognosztizálta államtitkár úr a bizottsági vitában a felhasználás, mármint az adóátengedés értékét az első éves pályázatok alapján. A mi ismereteink arról szólnak, hogy az imént általam említett felcsúti utánpótlásért alapítvány több mint 3 milliárd forintos támogatásban részesülhet ezen forrásmegosztáson belül, amit mi kifejezetten aránytalan és szerencsétlen, a sporton belüli esélyegyenlőséget nem szolgáló aránynak tartunk.
Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy azok a tapasztalatok, amelyek e tekintetben is felmerültek ebben az évben, szükségessé teszik, hogy az érvényes törvény ne csak azon három ponton módosuljon, ami szerepel a benyújtott indítványban. E három pontban egyébként nincs nagy vita egymás között, azt gondolom, mert mind abban, hogy adótartozással, köztartozással ne rendelkezzen a pályázó szervezet, egyetértünk, mind a két év így és úgy és amúgy értelmezhető kérdésével egyetértünk, mind abban is egyet lehet érteni, hogy az 500 millió forintos korlát 300 millió forintra módosuljon abban a kérdésben, hogy a kormányzati egyetértés mely pályázatokhoz szükséges. Tehát hangsúlyozom, ezekben a kérdésekben szakmai alapon egyetértésre lehet jutnunk egymással; ezt a bizonyos hiányzó pontot ugyanakkor mi szükségesnek tartjuk a törvénybe beépíteni.
Azért tartjuk szükségesnek, mert nem gondoljuk, hogy ilyen módon célszerű és érdemes lenne - továbbra is fenntartva ezt a bizonyos aránytalanságot - azt a gyakorlatot követni, amely gyakorlat Magyarországon ma is érvényesül már, hiszen láthatóan a miniszterelnök kedvenc labdarúgóklubjának a szponzorai között megjelennek olyan nagy társaságok Magyarországon, amelyek eddig nem annak a klubnak, hanem egészen más klubnak a támogatói voltak. Megjelenik ebből következően egy olyan támogatói koncentráció - ha úgy tetszik, most ebben az esetben közpénz átengedésében megnyilvánuló támogatói koncentráció is -, amelyet nem célszerű fenntartani, nem célszerű erősíteni, és éppen ezért valamilyen korlátot célszerű beépíteni a törvénybe annak érdekében, hogy ez a fajta aránytalanság ne ismétlődjön, ne gyarapodjon.
Én Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei példákat tudok mondani, mind a megyeszékhely támogatási pályázat benyújtására jogosult egyesületeinél, mind az egyéb települések ilyen egyesületeinél azt a néhány tízmillió forintot is nagyon nehezen tudják összeszedni adóalanyok adófizetési kötelezettségének átengedéséből a pályázatot benyújtó egyesületek vezetői, ami ahhoz szükséges, hogy adott esetben egy kosárlabda-, egy labdarúgó-egyesület utánpótlásának a neveléséhez legyen valami forráskiegészítés, vagy adott esetben ezeknél bizonyos intézményfejlesztés megvalósulhasson. Magam is szereplője voltam ilyen jellegű támogatásokról szóló tárgyalások létrehozásának, annak érdekében, hogy ezen egyesületi vezetők módot tudjanak találni arra, hogy kapcsolatba kerülhessenek, tárgyalhassanak vállalkozók, komoly adófizetési kötelezettséggel bíró adóalanyok képviselőivel, vezetőivel, tulajdonosaival. Azt tapasztaltam, hogy míg számukra ez egy keserves, rendkívül nehéz, nagyon hosszadalmas, rengeteg utánjárással járó feladat, addig láthatóan más esetben, ahol a háttérszereplő, a név és a rang egészen másképp jelenik meg, adott esetben százmillió forintok is könnyen adományozásra kerülnek nagy adóalanyok részéről, akik a költségvetésbe több milliárd forintot, több tízmilliárd forintos kötelezettséget kell hogy teljesítsenek, és annak egy, adott esetben több száz millió forintos részéről is könnyen mondanak le, még egyszer mondom, megfelelő háttérszereplők támogatásának céljából.
Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy szükséges a benyújtott indítványt ezzel a ponttal kiegészíteni. Az ennek megfelelő módosító indítványt elkészítettük, be is nyújtottuk, hiszen a költségvetési bizottság ülésén ezzel kapcsolatban, ha nem is biztatás, de mindenképpen abban az egyetértés elhangzott, hogy az ellenzéki képviselők részéről megvan a módosító indítvány benyújtásának a lehetősége. Meg is tettük ezt, és miután az általam elmondott érvekkel a bizottsági vitában sem az előterjesztő, sem államtitkár úr érdemben e tekintetben nem vitatkoztak, ezért az a kérésem, hogy fontolják meg ezeket a gondolatokat, és a későbbiek során támogassák a most meglévő törvény ilyen értelmű módosítását is.
Ez nem igényli új paragrafus beépítését, hiszen a meglévő, a Bánki Erikék által benyújtott törvénymódosítás kiegészítéseként megoldható ennek a problémának a kezelése. Azt remélem, hogy egy igazságosabb törvény fog születni ennek figyelembevételével és elfogadásával, figyelembe véve azt is, hogy persze, amit már most megítéltek a szakszövetségekkel együtt, az nyilvánvalóan vissza nem vonható, de hogy a jövőben ne duplázódhasson, adott esetben rá egy évre ne triplázódhasson ez a fajta aránytalanság, megítélésünk szerint ez is hozzátartozik ahhoz, hogy az országban a kiegyensúlyozottság és a felzárkózás érvényesülhessen, ne pedig valamely térségek adott esetben indokolatlan személyi háttér miatti privilegizálása és elhúzása az ország többi térségeitől.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
