PÁL BÉLA
PÁL BÉLA
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem használom ki a 15 perces keretet, hiszen a sport- és turisztikai bizottságban is elmondtuk, mint ahogyan itt is a Magyar Szocialista Párt képviselői, hogy támogatjuk a törvényjavaslatot. Van azonban néhány dolog, amelyekre szeretném én is felhívni a figyelmet.
Az első mindenképpen az, és ez a vita is azt bizonyítja, hogy bár az általános indokolás azzal kezdődik, hogy a látvány-csapatsport támogatását lehetővé tevő támogatási konstrukció első támogatási időszakában felmerülő jogalkalmazási gyakorlati tapasztalatok szükségessé teszik, hogy néhány ponton módosításra kerüljön a támogatási rendszer. Ez abszolút rendben van, és így helyes, de ez a vita is azt bizonyítja, hogy előjön az a hiány, hogy valójában egy átfogó értékelést nem nagyon kaptunk az elmúlt időszakról. Nem azt mondom, hogy itt a parlamentben lenne helye ennek első körben, de az elnök úrnak, a törvényjavaslat egyik kidolgozójának mindenképpen javasolnám, hogy a bizottsági ülésen foglalkozzunk ezzel a kérdéssel alaposabban, részletesebben, mert akkor nagyon sok félreértést vagy félreértelmezést is el lehetne kerülni.
(19.20)
Hiszen ezt a tapasztalatmegvonást, ezt a beszámolót nem helyettesítő, bár kétségtelenül érdekfeszítő Kovács Ferenc képviselőtársunk folytatásos kétperces hozzászólása, amelyben elmondja az eddigi eredményeket, de hát ez átfogóbb tapasztalatot, beszámolót nem helyettesíthet minden törekvése ellenére sem, amely ugyanúgy fontos a kormánypártiaknak, mint ahogy az ellenzékieknek.
Csak címszavakban felsorolva, mind a három ponttal egyetértünk. Egyetértünk azzal, hogy köztartozásmentes legyen mind az adózó, mind a támogatásban részesülő, abban is, hogy a kétéves működési fő szabály alól legyen meghatározott kivételek alkalmazásával lehetőség, és abban is, hogy az 500 millió forintos támogatási határ csökkenjen 300 millió forintra.
Az itt a képviselőtársaim által elmondott tapasztalatok alapján hadd hívjam fel a figyelmet egynéhány pontra, amelyet ha nem is ebben a törvénytervezetben és nem is most, de a későbbiek során mindenképpen célszerű lenne az általános vita lefolytatása után vagy a részletes vitánál, vagy egy újabb alkalommal áttekinteni. Én magam is nagyon fontosnak tartom, hogy arányosak legyenek a fejlesztések, arányos legyen a pénzek odaítélése, arányos legyen akkor is, ha stadionokról van szó, akkor is, ha kisebb létesítményről van szó, és akkor is arányos legyen, ha különféle klubokról van szó, mert tényleg, ha 13,8 milliárd forintból 3 milliárd forint a felcsúti akadémiának jutott, amelyet a miniszterelnök úr neve fémjelez, azt gondolom, a többiekkel szemben ez aránytalanságot jelent mindenképpen.
Tehát célszerű lenne ennek valami olyan rendszerét kidolgozni, amely mindenki számára hasznos és mindenkinek jó, a kormánypártnak és az ellenzéknek is. De nem is csak nekünk, mert nem mi vagyunk ebben a legfontosabbak, hanem a legfontosabb az a fiatal vagy az a versenyző, aki sportol, azok az emberek, akik részt vesznek a diáksportban, a felnőttsportban, a középiskolás sportban és akik mind-mind hozzájárulnak az egészségük megőrzéséhez is azáltal, hogy sportolnak. Természetesen ez egy jó imázst jelent az országnak is, mindazok a sportolóink, akik jó hírnevet szereznek a hazának külföldön és belföldön egyaránt. De pont azért, hogy ez teljesen rendben legyen, ezeket az aránytalanságokat érdemes lenne valamilyen módon kiküszöbölni. Lehet, hogy ennek az a változata a jó - ez egy régióközpontos változat -, amelyet Varga László képviselőtársam mondott, de mindenképpen gondolkodni kellene egy ilyen javaslaton.
A másik ehhez tartozó dolog, hogy ha már megvannak a tapasztalatok, nem mondanék le arról - tudom, hogy költségvetési helyzet függvénye -, hogy ki lehet-e terjeszteni a látványcsapatsportágak körét vagy sem. Lehet, hogy most nem, majd később igen, de ezt sem kellene kidobni az ablakon.
A harmadik az adókedvezmény. Tényleg nagyon kedvező, nagyon jó a sportnak, érdemes elgondolkodni azon, amit az LMP-s képviselőtársam mondott, hogy lehetne-e hasonlót esetleg a civil szférában, a kultúrában is pont a sportban megszerzett tapasztalatok alapján kialakítani.
A negyedik pedig, amit az államtitkár úr mondott, és nagyon megjegyeztem, azért is jegyeztem meg, mert annak idején, amikor az alaptörvényről beszéltünk, akkor nagyon sokan és sokat szóltunk arról, hogy milyen fontos a diáksport, milyen fontos az utánpótlás-nevelés, milyen fontos az egyetemi sport, a főiskolai sport, mert enélkül nincs versenysport sem. Most az államtitkár úr is arról szólt, hogy igen, jó, hogy erre is jutott forrás, de még több juthatott volna, nem beszélve a településsportról akkor, ha esetleg jobban tudják mindazok az adózók vagy azok a kedvezményezettek, akik ezt igénybe vehetnék, hogy használhatják ezt a lehetőséget.
Azt gondolom, nem e törvénytervezethez tartozik, de kell beszélni arról, hogy mindenképpen meg kellene találni annak a rendszerét is, hogy hogyan lehet jobban segíteni a diáksportot, a tömegsportot, az egyetemi sportot és a főiskolai sportot abban, hogy több forrás jusson nekik is, mert ha nem kapnak több forrást, nem kap több forrást a tömegsport, akkor nyilván nem lesz olyan sikeres a versenysport sem.
Végezetül engedjék meg, hogy mivel azzal kezdtem, hogy támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, ezzel is fejezném be, hogy támogatjuk, azok az észrevételeink, amelyek pedig a rendszer finomítására vonatkoznak, sem a nemzeti közmegegyezést nem óhajtják felrúgni, sem pedig a sport területén a támogatási rendszerben megvalósuló közmegegyezést közöttünk, hiszen mi is fontosnak tartjuk, de mondom, azzal tartjuk fontosnak, hogy ne legyenek benne aránytalanságok, hogy arányosság legyen a stadionépítésben, a létesítményfejlesztésben, a versenysportban, a diáksportban, a tömegsportban egyaránt, mert akkor fogjuk elérni mi is azt a célt, amelyet az előterjesztők is szeretnének elérni ezzel a módosítással.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
