NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mint azt már a kisebbségi vélemény ismertetésekor jeleztem, legfőképpen a kiegyensúlyozott tájékoztatás törvényi előírásának be nem teljesülése az, ami miatt a digitális átállást szorgalmazzuk, és ennél egy kicsit részletesebben kell ezt a kérdést elemeznem, boncolgatnom.
Sajnos alapvetően ma egyedül az internet az, ahol meg tud valósulni a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye, ezért is fájó számunkra, hogy a háztartások interneteléréssel való rendelkezése, ez a statisztikai adat, ennek a növekedése meglehetősen megtorpant. Míg az EU-átlag kétharmad felett van, addig Magyarországon bőven alatta, tehát az internettel rendelkező háztartások számának növekedési üteme a XXI. században némi megtorpanást mutat, és ezzel kapcsolatban bizony nem látunk a kormányzat részéről semmiféle olyan programot, ami ezt a növekedést próbálná fokozni.
A digitális írástudási készségek fejlesztésével foglalkozik a 12., 13. oldal. Hogy ezzel kapcsolatban egy pozitív dologgal kezdjem, az NMHH tavaly is adott ki egy prospektust, ami, azt gondolom, dicséretet érdemel, egészen jó lett, és az internethotline.hu honlapot hirdetik benne - ez, azt gondolom, pozitívum, és meg kell becsülni. Azonban a digitális átállással kapcsolatban, mint azt már többször kifogásként megfogalmaztuk, a 2010-es 700 millió forintos előirányzat nem került elköltésre, és félek, hogy 2011-ben a talán még nagyobb előirányzattal is ez történt. Majd ezt is meg fogjuk nyilvánvalóan vizsgálni, de ez sajnos folyton tolódik - hol arra hivatkoznak, hogy a társadalom nem felkészült rá, hol pont a felkészítésre szánt összegeket nem fordítják erre. Pedig itt a sokat emlegetett demokratikus társadalom számára a véleménymonopóliumok nélküli decentralizált médiastruktúra lenne hasznos, amit elősegítene a digitális átállás. Ráadásul általában csak a televíziós átállásról esik szó, pedig a rádióknál aztán végképp nagyon nagy falat lesz ez a digitális átállás. Papíron a céldátum ugyancsak 2014. december 31-e, de itt is jelen van az a 94 százalékos lefedettségi kitétel, ami még hosszú évekkel tolhatja ki, ha a jelenlegi ütemben folytatódik a hálózat kiépítése.
Arra, hogy miért tartjuk ennyire szükségesnek a digitális átállást, fel kell hoznom sajnos azt, amit korábban a Médiatanács 2010-es beszámolójának vitájában a tévéközvetítési időben nem tudtunk elmondani. Természetesen megértem, hogy rém kellemetlen a kormányzat számára, hogy van egy sokéves, a rendszerváltás óta, sőt tulajdonképpen még azt megelőzően is lefektetett alaptétel, a kiegyensúlyozott tájékoztatás előírása. Ez most a médiaalkotmányban is hatályosan benne van, ezen lehet vitatkozni, hogy helyes-e az, hogy nemcsak a közmédiumok, hanem a nagy kereskedelmi televíziók, sőt a kisebbek és a rádiók részére is előírjuk ezt a követelményt. Szerintem egyébként helyes, főleg akkor, amikor csak a Fidesz tagjaiból álló Médiatanács bírálja el, mondjuk, a frekvenciapályázatokat. De ha már van ez a törvényi előírás, akkor ennél nem szükséges leragadni, hogy ez jó-e vagy nem, hanem inkább arról kell beszélni, hogy miért nem teljesül, és miért tűri ezt a durva törvénytelenséget a Médiatanács is, amely pedig a médiatörvény 182. § c) pontja alapján felügyeli a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének betartását. Valahogy úgy felügyeli, hogy nem tesz ellene semmit, sőt még a jelentésében sem emel szót ez ellen, csak a sorok között olvasva deríthetünk fényt a demokratikus intézményrendszerünket megkérdőjelező durva törvénytelenségre. Mert amikor mi azt mondjuk, hogy ebben a liberális demokráciában nem hiszünk, akkor többek között erre is rá akarunk világítani, hogy nem működhet úgy a demokratikus társadalom, ha közben az információhoz nem lehet hozzáférni. Például azért nem, mert a 2010. évben, az országgyűlési választástól az egész éves adatot nézve, a Médiatanács adatait, tehát nehogy valami saját adattal, hamisítással vádoljanak meg, tehát a Médiatanács adatai szerint, miközben az MSZP 23 százaléknyi élőszóbeli megnyilvánulási lehetőséghez jutott a teljes médiaskálán, addig a Jobbik csak 5 százalékhoz. A pártok által kiadott 100 százalék úgy jön ki, hogy emellett az LMP 8, a KDNP pedig egyenesen 9 százaléknyi szerepléshez jutott. Ez az élőszóbeli megnyilvánulások aránya. Nem sokkal jobb a helyzet akkor, amikor azokat a statisztikákat nézzük, hogy mondjuk, mennyit beszélnek az adott pártokról - némileg többet beszélnek ennél az 5 százaléknál a Jobbikról, hiszen elég sokat szidnak minket, és ez is beletartozik természetesen ilyen értelemben ezekbe a statisztikákba.
Ha a konkrét adásokat nézzük, hogy milyen törvénysértések folyhatnak, akkor hadd emeljem ki a kedvencemet, az ATV-t, amely még mindig működhet, elképesztő törvénytelenségek ellenére is, hiszen ebben a vizsgált éves időszakban az ATV-ben 0,2 százalékot kapott a Jobbik, miközben az MSZP, amely elvileg hasonló társadalmi és választási támogatottsággal, eredménnyel bír, a jobbikos 0,2 százalék mellett 52,9 százalékot kapott. Vagy ha megnézzük az RTL Klubot, az 3,6 százalék megnyilatkozási lehetőséget - megint csak messze a 17 százalékos eredményünket alulmúlóan - biztosít a magunkfajtáknak, a nemzeti ellenzéknek, tehát a Jobbikot éri a legdurvább diszkrimináció, hiszen ahol - a legnagyobb magyarországi kereskedelmi televízióban - 3,6 százalék a Jobbik, ott például az LMP 14,3 százalék. Úgyhogy lehet válogatni, hogy őfelsége ellenzékének kit tekintünk, de hogy nem a Jobbikot, azt egészen biztosan megállapíthatjuk. És akkor persze még nem is említettem a Klubrádió durva törvénysértéseit, ahol a 2010-es adat nemes egyszerűséggel 0 százalék, akárcsak a Lánchíd Rádióé, tehát természetesen így tükörben működik a két nagy oldal, nemcsak a két nagy kereskedelmi rádiót nyúlta le és osztotta le maga között, hanem már a korábbi kisebb rádióik is így működhettek, sőt a televízióik is. Még az elvileg jobboldalinak betudott Hír TV-ben az nem meglepő, hogy 85 százalék a kormánypártok aránya, az azonban már igen, hogy míg az MSZP aránya 12 százalék, addig a Jobbik aránya csak 1,8 százalék, szintén az élőszóbeli megnyilatkozásokat tekintve. Tehát gyakorlatilag nagyságrenddel többel szerepel még a Hír TV-ben is az MSZP, és így működhet törvénytelenül a Hír TV és az ATV is, természetesen a Médiatanács tudtával, pedig a médiatörvény 182. § c) pontja szerint a Médiatanács kötelessége lenne felügyelni a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének betartását. De nem csoda, hogy a többi pártnak egyetlen panaszbeadványa sem volt ebben az időszakban. Egész Európát végigajvékolták, ennek ellenére a szocialisták szerint valójában, mint a panaszbeadványok hiánya is mutatja részükről, a tájékoztatás kiegyensúlyozott, legalábbis csak a Jobbik kárára történt az elképesztő kormányzati nyomulás. Mert nem érik be az 53 százalékos társadalmi támogatottság ellenére jelen lévő több mint 68 százalékos parlamenti túlsúlyukkal, amit a torz választási rendszerből vezettek le, a kormányoldal még többet szeretne, a médiában ennél a torz választási rendszer által biztosított kétharmados túlsúlynál is nagyobb arányban szeretnének megjelenni.
Amikor ezekre a törvénytelenségekre felhívjuk a figyelmet, az mindenféle visszhang nélkül marad. Navracsics Tibor például egyszerűen azt mondta egy azonnali kérdésemre adott válaszként, hogy fogadjam el, hogy a világ sokszínű. Ebben a sokszínűségben nem az a baj, hogy létezhet egy ATV-mondandójú televízió, hanem az, hogy egy ilyen szintű törvénytelenség megvalósulhat, ahol a Jobbik tulajdonképpen soha nem jelenhet meg. 2011-ben pedig tovább romlott az arány, 4,9 százalék, tehát már 5 százalékos párt szintjén sem kezelik a Jobbik Magyarországért Mozgalmat mint a Magyarországon legjobban diszkriminált, kirekesztett társadalmi erőt és társadalmi szervezetet, pártot természetesen.
(14.30)
Hogy ezt a 2011-es beszámolót valaha fogjuk-e tárgyalni, akár csak ugyanúgy késő éjszakai órában, tévéközvetítési időkön kívül, azt nem tudhatjuk, hiszen például a 2009-es beszámolót sem szavazta meg az Országgyűlés, nem fogadta el a 2010-essel szemben, nemes egyszerűséggel átlépték. Nem tudom, hogy a jövőben két- vagy háromévente tervezi-e a kormányoldal ezeket a beszámolókat tárgyalni, vagy egy újabb törvénytelenség tulajdonképpen, hogy ezeket nemes egyszerűséggel átugorjuk.
Most is egy olyan beszámolót tárgyalunk, amelyet már tavaly májusban benyújtottak az Országgyűlésnek, de ilyen cinikus indokolást hallunk most a kormányoldalról, hogy azért nem tárgyaltuk ezt tavaly, mert hagytak időt az elolvasására. Hát igen, meg az elavulására is természetesen, és nem tudunk szót emelni például a digitális átállás szükségességéről, pedig valóban indokolt lenne ez. Hiszen addig ma csak az interneten biztosítható a kiegyensúlyozott tájékoztatás, itt van tulajdonképpen sajtószabadság, ezért szükséges is arról beszélni, hogy az internet-hozzáféréssel rendelkezők arányát hogyan lehetne növelni.
Hadd idézzek egy kicsit Silhavy Máténak, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumának Jobbik által delegált vagy jelölt tagjának egy korábbi tanulmányából, amely fölhívja a figyelmet arra, hogy az információs szabadság nemcsak az információk hozzáférhetőségét jelenti, ami a baloldali médiatúlsúly következtében kialakult egyoldalú tájékoztatás miatt amúgy sincs meg, mondta ezt régen, azóta persze már egy kicsit változott a helyzet, a tanulmány írása óta, hiszen kormánypárti túlsúly tapasztalható. Tehát az információszabadsághoz szükséges az információk hozzáféréséhez szükséges médium is, tehát például a számítógéphez való hozzáférés lehetőségét is biztosítani kell. Erre szeretném fölhívni a figyelmet, hiszen a KSH-nak egy korábbi felmérése szerint az internettel nem rendelkezők több mint fele a magas díjak miatt, negyede pedig a szükséges ismeretek hiánya miatt nem használja az internetet. Az utóbbi akadályt kiküszöbölendő egyre több önkormányzat és civil szervezet szervez elsősorban idősek számára ingyenes informatikai kurzusokat, amelyek során a résztvevők megtanulhatják az internethasználat alapjait, azonban a magas díjakra ez idáig nem született igazi megoldás. Erről szeretnék még egy kicsit bővebben beszélni, mert ez egy nagy probléma Magyarországon.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom ugyanis a magyar társadalomban szeretné általánossá tenni az alapszintű internethasználatot, amely nem is kíván magas sávszélességet. Ehhez a legalacsonyabb, 512-1024 kbit sávszélességű hozzáférések kiválóan megfelelőek, azonban ezek az országnak csak 80-90 százalékában érhetők el még talán jelenleg is, pont az ország legelmaradottabb területein azonban nem. Hosszú távon megoldást nyújthat az egyre nagyobb lefedettséget nyújtó 3G-s és újabban már 4G-s technológia, hiszen ez mobilhozzáférést nyújt, ami egyre nagyobb részesedéssel bír szerencsére.
Nemrég bevezetésre került a 4G tehát, ami már a vezetékes hozzáférések többségét is megelőzi sávszélességben, ám ez még nagyon gyerekcipőben jár. Sőt a probléma még a 3G-vel is az, hogy éppen azokon a kistelepüléseken, tanyavidékeken nem került kiépítésre és vélhetően nem fog a jövőben sem kiépítésre kerülni, ahol az a vezetékes internetet helyettesíthetné. Ennek szorgalmazására, azt gondolom, kidolgozhatna valamit az NMHH, vagy épp az újdonsült állami vállalat terjeszkedhetne erre, hiszen azért nem épülnek ott ilyen hálózatok, mert veszteségesek lennének, azonban az ott élőknek ez jó lenne. Tehát az erős állam modellje, amit a Jobbik szorgalmaz és képvisel, tehát az alapján a profit kárára is kellene ezekben a térségekben fejleszteni a mobilinternes hozzáféréseket, akár pont most a posta által vezetett konzorciumnak.
2010 végére az 1,8 millió vezetékes internet-előfizetés mellé 1,3 millió mobilnet-előfizetés volt; most a 2010-es évről beszélünk, tehát könnyen lehet, hogy mára már be is előzte a kábeles interneteket. Ezért fontos, hogy a mobilnethálózat fejlesztése a ritkábban lakott, szegényebb területeken is menjen végbe, hiszen az internet és a számítógép elérhetősége kimutathatóan javítja még a gyermekek és fiatalok tanulmányi előmeneteli és ezzel tulajdonképpen felemelkedési lehetőségeit is.
Az internet fejlesztéséért alapítványt is ki kell emelnem, hiszen ez az alapítvány wifi-rendszerek kiépítésével kívánja a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben növelni az internet-hozzáféréssel rendelkező háztartások számát. Hiszen a 2010-es jelentést már tavaly benyújtotta a hivatal, ezért talán jobb, ha már csak most tárgyaljuk, inkább a KSH frissebb adatait idézném: 2011 végén a magyar háztartások 61 százaléka rendelkezett csak internet-hozzáféréssel, ami már egyébként lényegesen jobb arány, mint akár néhány évvel korábban, de még mindig elmarad az EU 67 százalékos átlagától, tehát nem is Nyugat-Európáról beszélünk csak, hanem uniós átlagról.
Nos, a Jobbik által javasolt program első lépéseként annak a körülbelül 450 ezer háztartásnak lehetne kedvezményes vagy ingyenes internet-hozzáférést biztosítani, amelyek számítógéppel rendelkeznek, de internet-előfizetéssel nem. Az 1 megabites hozzáférés hozzávetőleges éves költsége 35 ezer forint, így az éves költsége ennek a közel félmillió család számára ingyenes internetet biztosító programnak - a járulékos adminisztratív költségek nélkül - körülbelül 15 milliárd forint lenne. A programnak, hogy csak a valójában rászorulók részesüljenek belőle, a pályázati forma lenne talán a leginkább megfelelő, ezt szeretnénk a kormányzat figyelmébe ajánlani.
A számítógéppel rendelkező háztartások számára biztosítani kellene számítógépeket is, amik bár csak alapvető informatikai feladatot látnának el, költségük így is körülbelül azért 100 ezer forint lenne, ami összesítve körülbelül 200 milliárd forintos költség. Ez már valóban komolyabb, tehát ez semmiképp sem az első lépésben indokolt.
Azokban a kistérségekben, ahol alacsony a számítógéppel és internettel rendelkezők aránya, inkább olyan közösségi helyek létrehozását kellene tehát támogatni, ez olcsóbb volna és megvalósítható, amelyek internethasználati lehetőséget biztosítanak az ott élőknek, és ez nyilvánvalóan könnyebben végrehajtható.
Még egy kis európai kitekintés, mert önök nagyon szeretik az EU-s összehasonlításokat, ezért nézzük azért a díjakat, mert érdekes módon azok egyébként nem mondhatók magasnak természetesen, általában a díjakban, árakban felzárkóztunk az Unióhoz. Egyébként érdekes, hogy azért némileg minél keletebbre van egy állam, annál magasabb az előfizetési díj. De nem is ez a fő probléma, hanem hogyha a minimálbérhez viszonyítjuk, máris kiugró a különbség: Magyarországon a minimálbér 4 százaléka körül van egy 1 megabites internet-előfizetés, addig Belgiumban a minimálbér 2, Írországban pedig már egyenesen csak 1,6 százaléka. Tehát itt mutatkozik meg az igazi nagy különbség.
Tehát nagyon fontos volna egyébként, hogy magyar kézben legyenek ezek a vállalatok, mert így ez a pénz itthon maradna, nem kis pénzről beszélünk, és még olcsóbb is lenne. Ma például a Telekom Hungary a bevételeinek a jó részét ki kell hogy utalja Németországba, ezért magasabbak a díjak Magyarországon, mint például Németországban.
Beszélni kell még az előttünk fekvő jelentés kapcsán arról is, hogy a technológia-, illetve csomagváltás, szolgáltatóváltás aránya nagyon alacsony. Az anyag nagyon helyesen megjegyzi, hogy a fogyasztók is nagyon keveset tudnak a lehetőségekről, ám ezek a lehetőségek is szűkösek, mint azt már az 5. oldal alsó felében is kifejti a hatóság jelentése.
De azért van két egyéb indoka is. Bár az Európai Bizottság korlátozta két évben a hűségnyilatkozatokat, vagy ahogy itt a bizottsági ülésen kijavítottak, végül is valóban nem hűségnyilatkozatnak, hanem határozott idejű szerződésnek kell ma már ezt nevezni, de még mindig nem elegendő a rugalmas versenyhelyzethez. Szerény véleményem szerint meg kellene szüntetni ezeket a konyhanyelven mégiscsak hűségnyilatkozatnak nevezhető jogi formákat.
Fogyasztóvédelmi szempontból is fontos volna a tudatos tájékozódásra való szoktatás és a reklámozással kapcsolatos szabályozás szigorítása, gondolok itt például az apróbetűs részekre vagy akár a felügyeleti szankcióknak a szigorítására természetesen.
Továbbá az ország egyes területein - ez is egy nagyon nagy probléma - a televízió- és internetszolgáltatások tekintetében még mindig monopolhelyzetben vannak egyes szolgáltatók, elsősorban a Magyar Telekom és a UPC persze, de vidéken helyi kisszolgáltatók élveznek monopolhelyzetet, illetve az új építésű lakóparkokban is sok helyen csak egy szolgáltató van a házban. Szóval nehogy azt higgyék, hogy itt összeesküvés-elméletek szintjén mozgunk, és az új építésű lakóparkokat csak mint valami izraeli privilégiumot tekintjük. Nem, laknak ott magyar emberek is természetesen, még ha általában izraeli beruházásokról is van szó, és adott esetben fel is emeljük a szavunkat annak érdekében, hogy ne legyenek ezekben a lakóparkokban monopolhelyzetben kis, pici internetszolgáltatók például, hiszen ezek nyilvánvalóan versenytorzító hatással bírnak, és végeredményben az állampolgárok isszák meg a levét.
Kíváncsian várjuk természetesen, hogy az utóbbi években megmerevedett háromszereplős mobiltelefon-piac közelmúltbeli négyszereplőssé bővülése milyen versenyhelyzetet fokozó hatással bír, illetve ami a konkrét kérdésünk, hogy az ebből befolyó plusz tízmilliárd forintot az NMHH mire tervezi költeni. Az előttünk fekvő jelentés legnagyobb aktualitása éppen ez, hiszen pont a mai napon alakul meg a negyedik mobiltelefon-társaság, amely ugyebár állami tulajdonú lesz. Ez azt jelenti, hogy a teljes közszféra munkahelyi telefonjait át lehetne vinni ide, nem kevés pénzt megspórolva, tehát a Jobbik ezt javasolja.
Ha a konzorcium jól alakítja ki a tarifacsomagokat, akkor nemcsak az állami alkalmazottakat, hanem családtagjaikat is szolgáltatóváltásra lehetne ösztönözni. Az állami monopóliumok, amelyek alatt a nemzetgazdaságilag kiemelkedő fontosságú ágazatokat értem, illetve az aktív vállalkozó állam nagyon fontos lenne a gazdasági kitöréshez, és ezzel sem a nyugati tőkeerős vállalkozásokat támogatnánk addig sem. Ám minden ilyen esetben azért figyelni kell arra, hogy ne a korrupció és az illegális párttámogatások kifizetőhelyévé váljon, ezért a Jobbik a jövőben is kiemelt figyelmet fordít majd például ennek a konzorciumnak a működésére is, már csak azért is, mert korábban mindhárom tagjával, a Magyar Postával, a Magyar Fejlesztési Bankkal és a Magyar Villamos Művekkel szemben is felmerültek korrupciógyanús ügyletek.
(14.40)
A mobilinternet-piac lendületes bővülésével párhuzamosan jogalkotói lépéseket szeretnénk szorgalmazni a roamingdíjakkal kapcsolatban, hiszen a Jobbik szeretne most is rávilágítani, hogy azok szemtelenül magas árát olykor a határ mentén élő, elszakított honfitársaink isszák meg, bár az EU elvileg csökkentgeti, de még mindig borzasztóan drága a 100 forint feletti percdíj. Arról nem is beszélve, hogy a hívásfogadásért is fizetnünk kell például Felvidéken, Erdélyben vagy más elcsatolt területeinken.
A hírközlési szektor különböző szegmensei egy tulajdonosi körbe összpontosulnak, sőt már a tartalom-előállítás tekintetében is mutatkoznak azonosságok - ez ilyen értelemben hiányosság is -, ennek ellenére a jelentés 10-11. oldalán taglalt vertikális integráció veszélyeiről nem beszél az anyag, pedig idővel ennek is versenytorzító hatása lehet.
Ahogy már az NMHH Médiatanácsa 2010. évi jelentése kapcsán is rávilágítottam, sőt maga a jelentés is kitért arra a tulajdonosi szerkezetek elemzése során, hogy az RTL igazgatósági tagja lett az a Nyerges Zsolt, aki időközben az Advenio Zrt. többségi tulajdonosaként a Class FM frekvenciaszerzésével az egyik legnagyobb kereskedelmi rádiót is megszerezte.
Az köztudott, hogyan próbálta bevásárolni magát a Fidesz a legnagyobb magyar kereskedelmi televízióba az IKO Média Holding Zrt.-n keresztül, de egy valóban független médiahatóság, azt gondolom, a mélyére ásna annak a mindenki által, de valójában csak szóbeszédekből ismert médiabirodalomnak, ami Simicska Lajos és Nyerges Zsolt érdekeltségében tehát a Fidesz kezében összpontosul.
Elnök úr, a Házszabály szerint még egy perc türelmét kérném. (Az elnök jelzésére.) Köszönöm szépen a lehetőséget. Mert akkor megragadnám az alkalmat, hogy Szalai Annamária elnök asszonynak még egy kérdést feltegyek, hiszen a 25. oldalon a fogyasztók indokolatlan megkülönböztetésének tilalma fejezet utolsó bekezdésében a jelentés megemlíti, hogy a 2008. őszi állapothoz képest egyik szolgáltatónál sem történt jelentős változás a kivetett kötbér mértékére és számításának elvére vonatkozóan, sőt a Magyar Telekom által folytatott gyakorlat továbbra sem felel meg az előírtaknak.
Tehát érdeklődöm egyrészt, hogy pontosan mi ez a gyakorlat, ami tehát nem felel meg az előírtaknak, másrészt azóta változtatott-e esetleg a jelentés benyújtása óta a Telekom ezen a gyakorlaton. Végül pedig: milyen szankciókat alkalmaztak, vagy mit terveznek a jövőben, hogy valami érdemi változtatás történjen?
Ami pedig zárszóként, mégiscsak visszakanyarodva, a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének súlyos csorbulására és az azt esetlegesen orvosló digitális átállásra vonatkozik: az erre létrehozott országgyűlési eseti bizottságnak már az adatlapját sem lehet megtalálni egykönnyen, pedig elvileg működik, az Országgyűlés honlapján. Valójában az Országgyűlés alakulása után (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) megtartott első félórás ülés óta egyetlen ülést sem tartott, és nem csoda, hogy az ülésen most sem vesz részt Cser-Palkovics András bizottsági elnök, illetve az alelnöke, Baja Ferenc pedig ezt sem tette szóvá. Én azt gondolom, hogy ha az erre létrehozott (Az elnök újból csenget.) eseti bizottság sem működik, akkor nem várhatjuk azt, hogy a digitális átállás valaha is megvalósuljon Magyarországon.
Köszönöm a figyelmet és türelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
