DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat beszédes bizonyítéka annak, hogy Orbán Viktor kormánya nemcsak a gazdaságpolitika, hanem az államapparátus hatékony működtetésére is tökéletesen alkalmatlan. Még fél éve sincs, hogy leghangosabb tiltakozásunk ellenére a Fidesz-KDNP szavazataival az Országgyűlés elfogadta az új szabálysértési törvényt. Figyelmeztettük önöket, hogy a törvényjavaslat nem szakmai megfontolásokon, hanem néhány politikai vezető torz társadalomfilozófiai felfogásán alapul, így az ebben a formában nemhogy végszavazásra, de még általános vitára sem alkalmas. (Babák Mihály: Szanyi elvtárs!)
Nem tudhatjuk, valójában kik voltak az új szabálysértési törvény megszövegezői, kik az új rendelkezések megfogalmazói. Megkockáztatható azonban az a kijelentés, hogy a törvény szövege aligha ment keresztül az államapparátusban szokásos és elengedhetetlenül szükséges egyeztetéseken. Felkészült szakemberek, mint amilyennek a minisztériumokban dolgozó kormány-tisztviselői kar tagjait is tartjuk, ilyen összecsapott, kiforratlan, gyenge színvonalú munkát nem engednek munkát nem engednek ki a kezükből, ha hagyják őket tisztességesen dolgozni. Ezért feltételezhető, hogy az új szabálysértési törvény előkészítéséből nemcsak a szakmai műhelyeket, de még a kormányzati apparátust is jórészt kihagyták.
Ennek nyilvánvaló és elkeserítő következményeire figyelmeztettük kormánypárti képviselőtársainkat, de nem hallgattak ránk. Nem hallgattak ránk, és most szégyenkezhetnek. Szégyenkezhetnek, mert nevüket adták egy olyan törvényjavaslathoz, ami még hatálybalépése előtt megbukott. Szégyenkezhetnek, mert az a kormány, amelynek bizalmat szavaztak, amelyhez politikai jövőjüket kötötték, ismét látványosan kudarcot vallott. Kormánypárti képviselőként mélységesen elkeserítő lehet azzal szembesülni, hogy alig két év kormányzati szerencsétlenkedés mára akkora csődtömeget eredményezett, amit már a pártpropaganda eszközévé silányított közmédia sem tud kitakarni.
Az ordító sikerpropagandát egyre inkább a megtört, őszinte beismerések sora váltja fel. Magától Orbán Viktortól tudhatjuk, hogy a magyar gazdaságpolitikát nem lehet sikeresnek nevezni, a MÁV átalakításába beletört a kormány bicskája, külpolitikailag a kormány elszigetelődött, és még hosszan lehetne folytatni a sort.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat is egy ilyen fájdalmas beismerés, annak beismerése, hogy a kormány ma már egy nagyobb szabású jogalkotási munka hibátlan levezénylésére is képtelen. A kormány ebben az előterjesztésben az előző év decemberében elfogadott és még hatályba sem lépett szabálysértési törvény jelentős korrekcióját kéri a tisztelt Háztól, és a két hónapja hatályba lépett katasztrófavédelmi törvény módosítására is javaslatot tesz.
A törvényjavaslat nem tartalmaz olyan rendelkezést, amit megfelelő előkészítése esetén ne lehetett volna a szabálysértési kódexszel együtt a múlt évben megtárgyalni. A legbeszédesebb, ahogy az előterjesztő a tavaly szeptemberben elfogadott és január 1-jén hatályba lépett katasztrófavédelmi törvény módosítását próbálja igazolni a törvényjavaslat általános indoklásában: “Az alaptörvény azonos időpontban történt hatálybalépésére figyelemmel ezzel egy időben a jogrendszer egyéb elemei is nagy arányban cserélődtek ki, ezért a katasztrófavédelmi törvény rendelkezései jelentősen megváltozott szabályozási környezetben léptek hatályba.”
A kormány tehát azzal indokolja a szeptemberben elfogadott katasztrófavédelmi törvény módosítását, hogy az nem illeszkedik a fél évvel korábban, áprilisban elfogadott alaptörvénnyel megváltozott jogi környezetbe. Ez, tisztelt képviselőtársaim, a jelenlegi kormányzati struktúra totális csődjének a jele, ami megkérdőjelezi mind az ágazatot felügyelő Pintér Sándor, mind a jogalkotásért felelős Navracsics Tibor, mind a kormányzati munka egészéért az Országgyűlésnek felelős Orbán Viktor alkalmasságát.
Azt azért az előterjesztő érdemeként kell elismerni, hogy bár az utolsó pillanatban, sőt a katasztrófavédelmi törvény esetében az utolsó utáni pillanatban, de legalább kísérletet tesz a csúfosan elrontott törvények legalább technikai szempontú korrekciójára. Általánosságban elmondható, hogy a most benyújtott törvényjavaslat legalább jogtechnikai szempontból próbálja menteni a menthetőt.
Így a megfogalmazott rendelkezések egy jelentős részével egyet lehet érteni. Például kifejezetten támogatandónak tartjuk az áldozatvédelmi rendelkezések kiterjesztését a tulajdon elleni szabálysértések sértettjeire, és üdvözöljük a vagyonőri tevékenységet személyesen ellátó vállalkozókra kivethető felügyeleti bírság maximálására vonatkozó rendelkezését is. Egyetértünk a hatályos szabálysértési rendeletből az új kódexbe átemelt tényállások körével, és a szabálysértési jog hatálya alól kikerülő, társadalomra veszélyes magatartások közigazgatási bírsággal fenyegetettségét és a közigazgatási jog szankciórendszerének megerősítését is támogatjuk.
Sajnos azonban az új szabálysértési törvény legalapvetőbb hibáit, amik miatt a leghatározottabban tiltakoztunk annak elfogadása ellen, ez a törvényjavaslat sem orvosolja. Így a szabálysértési törvénnyel összefüggésben korábban megfogalmazott kritikáink e korrekciót követően sem veszítenek aktualitásukból. Ez azért is nagyon elszomorító, mert egyébként a szabálysértési jog megújítása valóban indokolt és fontos feladat, ami elől a Magyar Szocialista Párt sem zárkózott el, sőt az új szabálysértési törvény több fontos, koncepcionális újítását is támogatásáról biztosította.
Ilyen előremutató újításként értékeltük, hogy a jövőben csak törvény állapíthat meg szabálysértést, a szabálysértési jog pusztán kriminális cselekményekre szűkítését és a szabálysértési eljárás gyorsítását eredményező rendelkezéseket is. A szabálysértési jog megújításának felvázolt iránya tehát akár támogatható is lehetett volna. Azonban feltehetően a politikai vezetők társadalomszemléletén menthetetlenül elcsúszott ez a történet. Ismét csak megerősíteni tudom, hiszen ezen a most benyújtott módosítás sem változtat semmit, hogy az új szabálysértési törvény is csak egy láncszem azon törvények sorában, amelyek az orbáni gazdaságpolitika által kitermelődő, szélsőségesen egyenlőtlen társadalmi szerkezetet próbálják meg stabilizálni.
Ehhez a második világháború előtti módszereket elevenítik fel: az egyenlőtlenségekből, a szegénységből eredő feszültségeket nyers erő alkalmazásával, rendészeti eszközökkel próbálják elfojtani. Ezért érik egymást a büntető törvénykönyv és a szabálysértési törvény módosításai, ezért hat át minden jogszabályt a rendpártiság, a nyers erő, a szigorítás szelleme. A szabálysértési jog eredeti funkciója a kisebb súlyú jogellenes cselekmények szankcionálása. Azon cselekményeké, amelyek társadalmi veszélyessége nem éri el azt a szintet, hogy a büntetőjog eszközeivel kelljen közbelépni. A szabálysértések tehát viszonylag egyszerűbb megítélésű, kisebb szankcióval büntetendő cselekmények, ezért a büntetőeljárásnál egyszerűbb, kevesebb garanciával övezett eljárás keretében is elbírálhatók. Az új szabálysértési törvénnyel azonban a kormány kiforgatta a szabálysértési jog logikáját.
A szankciók tekintetében a büntetőjogra jellemző szigort vezetett be, miközben nemhogy megtartotta az egyszerűbb, kevesebb garanciát biztosító eljárást, hanem lényegesen ki is bővíti az eljáró hatóságok mozgásterét. Így a kormány lényegében visszaélt a szabálysértési jogban rejlő lehetőségekkel, és a büntetőeljárás garanciáinak mellőzésével teszi lehetővé állami hatóságai számára, hogy kényük-kedvük szerint a legkeményebb eszközökkel lépjenek fel akár a legkisebb jogsértésekkel szemben is.
A szabálysértési elzárás alkalmazásának kiterjesztése, a pénzbírságok összegének felemelése, a közérdekű munka büntetés bevezetése mind-mind a hatóságok mozgásterének radikális kibővítését szolgálja anélkül, hogy érdemi garanciát biztosítana a visszaélésszerű jogalkalmazással szemben.
(16.00)
Az általános szabálysértési hatósági jogkört ráadásul kiveszik a helyi társadalmi viszonyokat ismerő jegyző kezéből, és a jóval kevesebb ismerettel és ebből következően feltehetően jóval kevesebb empátiával rendelkező megyei kormányhivatalok hatáskörébe utalják.
A Fidesz-féle új rend ökle azokra is le fog sújtani, akik talán ma még nem is sejtik. A szabálysértési törvény általános vitájában is felhívtam a figyelmet arra, hogy még a legbecsületesebb emberekkel is megesik, hogy meggondolatlanságból időnként vétenek a szabályok ellen. Például akinek régóta van jogosítványa, a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése szabálysértés, nagy valószínűséggel jó néhány alkalommal elkövette már, hiszen ebbe a körbe tartozik a KRESZ bármely szabályának megsértése. Ennek szankciója ma még 30 ezer forint, azonban a kormány honlapján olvasható rendelettervezet szerint az új szabálysértési törvény szellemének megfelelően április közepétől a kötelezően kiszabandó bírság összege ennek több mint kétszerese, 70 ezer forint lesz.
A kiszabható helyszíni bírság összege is 50 százalékkal nő, az eddigi maximum 20 ezer forintról kötelezően kiszabandó 30 ezer forintra. Ráadásul, ha fél éven belül két alkalommal jogerősen elmarasztalták azért, mert például lakott területen kívül elfelejtette felkapcsolni autója világítását, akkor a következő alkalommal kötelező lesz a jogosítvány elvétele. Ráadásul úgy tűnik, hogy az ősszel törvénybe foglalt szigor már most sem tölti el elégedettséggel a kormányzatot, amely szemlátomást rákapott a bírságok útján történő pénzbehajtás ízére.
A most benyújtott módosítás szerint a hat hónapon belül elkövetett ismételt közlekedési szabályszegés esetén a bírság kétszeresét, azt követően pedig háromszorosát kell kötelezően kiszabni. Vajon kit fenyeget az a veszély, hogy kisebb súlyú közlekedési szabályszegésért hat hónapon belül többször elmarasztalják? Kisebb balszerencsével azok az alapvetően szabálykövető gépjárművezetők fognak így járni, akik munkájukból kifolyólag nap mint nap kénytelenek autóba ülni. Ha az ember napi több száz kilométert levezet, bizony kisebb szabálytalanságok elkövetésének eredményeként könnyen elveszítheti jogosítványát és ezzel megélhetését is. Az esztelen módon megnövelt bírságok eredményeként akár egyetlen szabálysértés elkövetése is hónapokra nyomorba dönthet egy átlagos jövedelmű családot. A szigorítási tendencia a most bevezetendő közigazgatási bírságoknál is egyértelműen tetten érhető.
Ismét szeretném leszögezni: mi is alapvető követelménynek tekintjük, hogy mindenkinek viselnie kell jogellenes magatartásának következményeit. Azonban egy jogállamban elvárás, hogy a szankció igazodjon a jogellenes cselekmény súlyához, és az eljárási szabályok ne adjanak módot önkényes jogalkalmazásra. Elfogadhatatlan, ha egy kisebb súlyú szabálysértés elkövetésének is olyan súlyos következménye lehet, ami a minimálbérből élő családok számára komoly egzisztenciális fenyegetést jelent. A jövedelmi és vagyoni viszonyok változása időről időre valóban indokolttá teheti a bírságtételek felülvizsgálatát. Erre legutóbb 2007-ben került sor. Azt hiszem, nem igényel hosszabb magyarázatot, hogy az elmúlt évek vagyoni és jövedelmi változásai aligha indokolják a bírságtételek drasztikus növelését.
Tisztelt Képviselőtársaim! A most előttünk fekvő törvényjavaslat ezeket a korábban felvetett aggályainkat nemhogy eloszlatná, hanem több tekintetben még súlyosabbá teszi. Határozott álláspontunk, hogy a tavaly elfogadott, a szabálysértésekről szóló 2012. évi II. törvény jelenlegi formájában javíthatatlan. Változatlan, illetve a kormány által most javasolt módosításokkal történő hatályba léptetés egyéni tragédiák sorát és óriási társadalmi feszültséget eredményezhet.
Ezért kérem tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat, hogy a javíthatatlan jogalkotási kontár munkához ne adják még egyszer a nevüket azzal, hogy megelégszenek a legnyilvánvalóbb jogtechnikai problémák elhárításával. Higgyék el, jobban járnak, újabb megaláztatástól kímélik meg magukat, ha megakadályozzák a szabálysértési kódex hatálybalépését, és elérik a kormány mellett tisztességesen előkészített, a szakemberek, szakmai szervezetek véleményét is tükröző új törvényjavaslat benyújtását. Ehhez kívánok önöknek bátorságot és kitartó, sikeres munkát. Mi biztosan nem elégszünk meg ennél kevesebbel, így a benyújtott törvényjavaslatot annak számos előremutató eleme ellenére sem tudjuk megszavazni. Azonban továbbra is nyitottak vagyunk egy új szabálysértési törvény előkészítésében való részvételre.
És hogy itt a tisztelt Ház előtt is meg tudjam mutatni, hogy milyen magas színvonalú kormányzati és parlamenti munka előzte meg ennek a törvénynek az elfogadását, a kezemben tartom a CompLex CD-Jogtárból kinyomtatott, most hivatalosan meglévő jogtárból a törvény egyes passzusait, ahol is a 6/A. §-ban, amint az látszik, egyébként érdemes megnézni a tisztelt képviselőtársainknak (Felmutat egy iratot.), kettő darab, egymással teljesen ellentétes (5) bekezdés szerepel az elfogadott törvényjavaslatban. Módosító javaslatot adtunk be erre is, mint láttuk, a törvényhozó maga is kívánja orvosolni ezt a részt.
Csak hogy értsék: az egyik megoldás szerint a Független Rendészeti Panasztestület tagjainak megbízatása megválasztásával keletkezik és hat évre szól, megszűnését követően nem választható újra, ez az egyik (5) bekezdés a hatályos vagy most hatályba lépő törvényszövegben; a másik (5) bekezdés pedig ugyanerről szól, csak azt mondja ezzel ellentétesen, hogy nem választható újra a testület tagja. Ilyen gyönyörű jogalkotási munkát, azt hiszem, az elmúlt húsz évben nem sok mindenkinek sikerült létrehoznia, nagyjából jellemzi azt, hogy milyen színvonalon folyt az elmúlt fél évben a jogalkotási munka.
Még egyszer kérjük, vonják vissza ezt a törvényjavaslatot, és társadalmi konszenzussal csináljunk egy új szabálysértési törvényt.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Józsa István tapsol. - Közbeszólás a Jobbik soraiból: Vastaps! - Dr. Józsa István: Egyhangú taps.)
