DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előttünk fekszik a szövetkezetekről, illetékekről és a közfoglalkoztatásról szóló jogszabályokat módosító törvényjavaslat. Ahogy mi látjuk, a kormány célja egy új szövetkezeti forma létrehozásán és elterjesztésén keresztül a munkaerő-piaci helyzet javítása, közelebbről pedig a vidéki foglalkoztatás felpörgetése.
Kissé csodálkozva állunk ez előtt a javaslat előtt, hiszen a kormány szándékai szerint hamarosan, bár pontos időpontot nem tudunk, egy teljesen új szövetkezeti törvényt terjeszt be a Házhoz. De már most fontosnak tartják a jelenlegi jogszabály megváltoztatását, egy új szociális szövetkezeti forma megalkotását. Kérdés azonban, hogy megéri-e ez a kapkodás, hiszen sok előzményét vagy előkészületét most se láthattuk a javaslatnak. Sajnos megszokhattuk már mi is és az érintettek is, jelen esetben pedig a szociális szövetkezetek, hogy kihagyják őket az érdemi egyeztetésekből. Gondoljunk csak a Szociális Szövetkezetek Országos Szövetségének mai állásfoglalására, amely az itt napirenden lévő javaslat szinte minden lényeges pontját kritikával illeti.
Abban egyetértünk, hogy valóban szükség van a foglalkoztatási helyzet javítására, hiszen mára már teljesen nyilvánvaló - és erre már többször felhívtuk a figyelmet -, hogy elbukott a kormány munkanélküliség ellen indított háborúja. A KSH február végi adatai szerint már egy éve nem csökken érdemben az állás nélküliek száma. Tartósan csaknem félmillió dolgozni akaró embernek nincs munkája ebben az országban. Hiába ígértek tíz év alatt egymillió új munkahelyet, folyamatosan 11 százalék felett van a munkanélküliség.
Persze tudjuk, hogy mindez egyenes következménye a kormány elhibázott gazdaságpolitikájának, amelyhez továbbra is rögeszmésen ragaszkodik a kabinet, hiába nem produkál pozitív eredményeket. Ugyanis a pozitív eredményekhez valódi gazdasági és foglalkoztatáspolitikai fordulatra lenne szükség, amelynél bár a szociális szövetkezetek megfelelő szabályozás esetén segítségünkre lehetnek, önmagukban biztosan nem lesznek elegendőek, hiába tekint most a kormány egyfajta csodafegyverként az új szociális szövetkezeti formára. A foglalkoztatási célok elérését természetesen támogatjuk, de számunkra kérdés, hogy a megfelelő eszközt választja-e a kormány ezek eléréséhez az új ötletével, az új szövetkezetek ebben a formában hozzák-e majd a várt foglalkoztatási hatást.
Tisztelt Ház! Az eredményes, az embereket az inaktivitásból kiemelő, a munkanélkülieknek valódi megélhetést biztosító foglalkoztatáshoz más eszközök is kellenek. Gondolok itt többek között az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökre, a különböző képzési programokra, a kis- és középvállalkozások valós támogatására vagy a minél inkább személyre szabott munkaerő-piaci szolgáltatásokra. Ezek erősítése helyett azonban az idei költségvetés szerint csökkennek az e célokra fordítható kiadások. Mindez a szintén súlyos megszorításokat elszenvedő szociálpolitikával együtt azt eredményezi, hogy többek között a vidéki, leszakadó térségekre egyre súlyosabb teher nehezedik. Az LMP költségvetési koncepciójában mi egy átgondolt javaslatot tettünk ezeknek az aktív eszközöknek a megerősítésére, nélkülük nem látjuk a foglalkoztatási fellendülés valódi esélyét. Joggal gondoljuk, hogy jelen helyzetben egy új szövetkezeti forma egyedül nem fog csodát tenni.
Ráadásul a jelenlegi törvényjavaslattal több problémánk is van. Tartunk attól, hogy nem a jelenlegi szövetkezeti formát tervezik életképesebbé tenni, annak lényegi elemeinek megtartásával, hanem a gyakorlatban egy szinte működésképtelen új formát kívánnak létrehozni.
Egyszerűen nem értjük, hogy az új foglalkoztatási szövetkezeti forma létrehozásánál miért alapfeltétel a minimum 500 fős taglétszám. Úgy gondoljuk, hogy az 500 szövetkezeti tag bevonása nem indokolt, 500 tagot eleve lehetetlen bevonni a kisebb településeken. De ha létre is jönnek ezek az új szövetkezetek ekkora taglétszámmal, szerintünk ez komoly működési problémákat generálhat. Hiába akar a kormány minden jel szerint minél nagyobb és központosítottabb szervezeteket létrehozni, nem biztos, hogy pusztán méretgazdaságossági megfontolásokkal ez alátámasztható. Ekkora taglétszám sok esetben már kezelhetetlennek számít. A helyi tapasztalatok szerint egy 100 fős szövetkezet még ideális lehet, de ennek ötszöröse túlságosan megerőltető a szervezet működése szempontjából. Arról nem is beszélve, hogy milyen külső feltételekre van szükség ahhoz, hogy ezt a mostaniakhoz képest óriás szervezetet ki lehessen szolgálni. Gondolok itt például a logisztikai, beszállítási feltételekre. Félő, hogy ez a kritérium ellehetetleníti a szövetkezetek belső önfenntartását, a fenntartható hosszú távú működést.
El kell mondanom még, hogy a foglalkoztatási szövetkezetre vonatkozó rendelkezések egyéb részeit is fenntartásokkal szemléljük. Gondolok itt a szövetkezet létrehozásának további feltételeire. Számomra evidencia, hogy olyan szövetkezeti formát kell létrehozni, amelyből senki sem szorulhat ki a törvényi előírások miatt, hiszen a cél pont a foglalkoztatás segítése, a vidéki mélyszegénység enyhítése. Ebből a szempontból nagyon fontos a romák bevonása, csak kérdés, hogy ez milyen módon, milyen formában történik.
Nem szeretnénk, ha helyben olyan szövetkezeti felállások, szituációk fordulnának elő, miszerint az új szövetkezetek nem teljes mértékben a helyi érdekeket szolgálják. Mi azt szeretnénk, ha a létrejövő szövetkezetekben mindenki egyforma eséllyel vehetne részt.
A javaslat szerint szociális szövetkezetnek ezentúl nemcsak természetes személyek lehetnek tagjai, hanem helyi vagy nemzetiségi önkormányzatok, illetve ezek társulásai is. A hatályos szabályozás szerint a nem szociális szövetkezetekben tag lehet gazdasági társaság is. A szociális szövetkezet volt eddig a kivétel azzal, hogy csak természetes személy tagja lehetett.
Az LMP egyetért azzal, hogy a szociális szövetkezetek elterjedése és életképességének erősítése érdekében a helyi kezdeményezésen túl szükség van a helyi önkormányzatok segítségére is. Egyetértünk az előterjesztővel abban, hogy az önkormányzatoknál rendelkezésre álló szakmai tapasztalat, szervezési képesség, más munkáltatókkal és a potenciális felvevőpiaccal kiépített kapcsolati rendszer, valamint az önkormányzat saját vagy pályázatból származó pénzügyi és eszközök formájában megjelenő forrásai jelentősen hozzájárulhatnak a szociális szövetkezetek működőképességének növeléséhez, a szükséges humán erőforrás és anyagi bázis biztosításához, valamint önmagához a munka megszervezéséhez.
(21.00)
Mindez azzal együtt így van, hogy már eddig is lehetősége volt a helyi polgármesternek részt vennie olyan szociális szövetkezetek létrehozásában és működtetésében, amelyek a helyi munkanélküliség csökkentését és a helyi önfenntartás növelését célozták.
Számos jó példa mutatja, hogy az önkormányzatok formális szövetkezeti tagsága nélkül is vezető szerepet játszhattak a polgármesterek a szociális kezdeményezések elindításában. A javaslatot ezért inkább úgy értelmezzük, hogy az lehetőséget ad a szociális szövetkezetek elterjedésére, az önkormányzatok stabilizáló részvétele mellett. Ennek eddig jelentős akadálya volt, hogy hiányzott az ilyen szervezet alapításához és vezetéséhez szükséges kompetencia, amelyet az önkormányzatok most bevihetnek a szövetkezetekbe. Emellett nincs mindenhol annyi önszerveződés, alulról jövő kezdeményezés, ami külső segítség nélkül létrehoz és működtet ilyen önsegítő szövetkezeteket.
Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy a szövetkezetekre vonatkozó általános rendelkezések - például, hogy minden tagnak egy szavazata van, illetve a befektető tagok aránya nem haladhatja meg a szövetkezeti tagok 10 százalékát - kellő biztosítékot nyújtanak arra, hogy azt ne lehessen az egyéb tagok érdekeivel ellentétesen működtetni.
Nagyon fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a szövetkezetiség egyik alapelve az egyenlő döntési jogok és sikerek megosztása, aminek az önkormányzatok belépése után is érvényesülnie kell. Az önkormányzat mint tag is egyenlő, nem több és nem kevesebb jogot kell hogy gyakoroljon. Nem indíthatja el olyan alkuk sorozatát, hogy kikényszeríti a saját érdekeivel ellentétes működést a tagok érdekeivel szemben.
A kormány elképzelése szerint az önkormányzatok szövetkezeti tagsága mellett szól, hogy az önkormányzat ezzel a hagyományos közfoglalkoztatási tevékenységek mellett számos egyéb területre is bevezeti a programban részt vevőket. Ezt azonban mi nem tartjuk nyomós indoknak az önkormányzatok szövetkezeti tagsága mellett. A közfoglalkoztatásról szóló törvény szerint közfoglalkoztatási jogviszony alapvetően olyan munkára létesíthető, amely az önkormányzati törvényben meghatározott kötelező vagy önként vállalt feladat, illetve a közhasznú szervezetekről szóló törvényben meghatározott közhasznú tevékenység körébe tartozó feladat ellátására irányul, és annak ellátására törvény nem ír elő közalkalmazotti, közszolgálati vagy kormány-tisztviselői jogviszonyt.
A törvény szerint közfoglalkoztató lehet a szociális szövetkezet is, amennyiben a közmunka közhasznú tevékenység végzésére irányul. Azaz jelenleg sincs semmi akadálya annak, hogy a szociális szövetkezet közfoglalkoztatást végezzen, és ehhez az önkormányzathoz hasonlóan megkapja a 70-100 százalékig terjedő állami bér- és járuléktámogatást. A szociális szövetkezetek ezen túlmenően feladatellátási, szolgáltatási szerződést köthetnek az önkormányzattal kötelező helyi feladatok ellátására. Ez esetben a szövetkezet részt vehet a helyi közfeladatok ellátásában, segítésében, az önkormányzat pedig forrást adhat neki ehhez.
Problémát jelenthet a helyi önkormányzatokról szóló törvénnyel és a nemzeti vagyonról szóló törvénnyel való összhang is. A módosítás 12. §-a lehetőséget ad arra, hogy a magyar állam vagy az önkormányzat tárgyi eszközöket, ingatlanokat, épületet, termőföldet adjon ingyenesen a szociális szövetkezetek használatába. A nemzeti vagyonról szóló törvény szerint a nemzeti vagyon ingyenesen kizárólag közfeladat ellátása céljából adható használatba, a közfeladat ellátásához szükséges mértékben. A szociális szövetkezetek márpedig nem közfeladatot látnak el elsősorban, hanem gazdasági tevékenységet folytatnak.
Az LMP szerint ugyanakkor támogatható az ingyenes használatba adás lehetősége a köz számára hasznos, saját önellátást célzó agrártevékenység céljára, azonban ehhez meg kell teremteni a törvényi összhangot. Emellett az állami vagyon védelme érdekében olyan garanciális szabályokat kell alkotni, amelyek kellő biztosítékot jelentenek az ingó, illetve ingatlan vagyonelemek rendeltetésszerű használatára.
Problematikus ugyanakkor, hogy az önkormányzatok már most is eszközhiányosak és nem rendelkeznek földtulajdonnal. Ha a közfoglalkoztatás során használt eszközeiket átadják a szociális szövetkezeteknek, akkor félő, hogy nem lesz lehetőségük további résztvevőket bevonni a foglalkoztatásba, illetve alacsonyabb állami eszköztámogatás esetén felhasználni azokat az eszközöket, amikhez korábban jutottak hozzá.
Összességében tehát üdvözöljük azt, hogy a kormány végre segíteni kíván a mélyszegénységben élők foglalkoztatási helyzetén, ugyanakkor a fenti kritikáink megfontolását elengedhetetlennek tartjuk ahhoz, hogy ez a cél ne csak ábránd maradjon, továbbá érdeklődéssel várjuk a megvalósítás konkrét lépéseit, például a pályázat részleteit.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.
