GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Így a vita vége felé egyrészt megküzdünk azzal a gonddal, hogy sok minden elhangzott, de azt gondolom, hogy ha néhány pontot mégiscsak érintünk, talán elhiszi az államtitkár úr, hogy fontos dolognak tartjuk, és mondhatnám azt a fél mondatot, amit ön is elmondott és mondott Farkas Flórián is, hogy a foglalkoztatás rendkívül fontos; és nem ragozom tovább.
De! Az, ami itt van… És azt mondom - engedje meg, Farkas Flórián képviselőtársam -, önnek az az irdatlan nagy szerencséje van, hogy a romatársadalom nagyobbik fele, a döntő hányada nem tud mit kezdeni a keretmegállapodással. Körülbelül ezt az egy szót tudja, hogy keretmegállapodás, de hogy abban mi van, amikor ön azt mondja, hogy gazdasági-társadalmi felemelkedés…! Amiért én ezt megengedem magamnak: büszkén vállalom, hogy roma testvéreimmel több mint húsz éve küzdünk a képzésért, általános iskolában, középiskolában, szakmunkásképzésben, és az elhelyezkedésért. És én erre mondom azt, hogy hol jelent a megállapodás szó tartalmat: ott, amikor beiratkozott a szakmunkásképzőbe, és volt egy vállalkozó, aki azt mondta, hogy ha befejezed a tanulmányaidat, akkor én alkalmazlak.
Tehát ettől kezdve, tisztelt államtitkár úr, itt kanyarodok vissza, hogy a foglalkoztatási szövetkezet számomra tényleg nem más, mint pénzlenyúlás egy megadott szűk körnek, mert nem derül ki, hogy kik azok, akik ezt megtehetik, és ez egy modern rabszolgatartás.
Aztán játsszunk a gondolattal, mert azért mégiscsak lehet befektető tag is. Ön beszélt a részjegyről. Nem hiszem, hogy ezek az emberek akár 100 forintos részjegyet is tudnának betenni netán azért, hogy 2+2 évre, vagy ha mezőgazdasági dologról van szó, egy-egy évről legyen szó.
Szeretném elmondani a tapasztalatomat, és ebben erősítem azt, amiről Gőgös Zoltán és más képviselők is, talán, azt hiszem, Sneider Tamás beszélt sokat. A térségünkben volt olyan önkormányzat, amely tett kísérletet mezőgazdaságra, akár állattartásra, akár növénytermesztésre.
Nem megy szakemberek nélkül. Az én gyerekeim tőlem tanulják, hogy mikor kell fölásni a kertet - a tízéves unokám -, hogy mikor ültetünk spenótot, és mikor ültetünk, mondjuk, epret majd ősszel, de ők nem tanulták meg. Ehhez pedig agrárszakember kell, és lehetőleg abból a körből, akitől ők elfogadják ezt a véleményt. De visszatérek a szociális szövetkezetre, és ebben Varga Gézának volt igaza, aki nagyon látványosan szétválasztotta a szociális szövetkezetet és a foglalkoztatásit.
Mert polgármester asszonynak a következőt mondanám. A mi falunkban hárman foglalkoznak baromfitenyésztéssel. Ebből az egyik már a nagyüzemi vágóhídra kell hogy vigye a terméket, mert a falu meg a szomszéd falu sem tudja fölvenni. Én megkérdezem öntől: végiggondolták-e azt, hogy a faluban majd ősszel is akarnak - vagy télen, januárban - sárgarépát, zöldséget. Ehhez kell a hűtőház, az eszköz, a beruházás. Tehát ezeket kéne végiggondolni, és én azt hiszem, hogy azok a képviselőtársaim, akik aggályokat fogalmaztak meg, ezt keresték.
Amiről beszélt Gőgös Zoltán, hogy az előző kormányzati ciklusban is, amikor elindítottuk, azok az önkormányzatok… - itt valaki mondta, hogy a polgármester előtt söpörtek. Én ebből pozitív példát tudok mutatni, de azért pozitív a példa, mert több település polgármestere hozott létre brigádot, az önkormányzat megfizetett egy embert, aki a munkát felügyelte, és hasznos munkával töltötték az idejüket, mindenki megelégedésére. De azt gondolom, hogy ez jelenleg hiányzik, és nem látok túl sok esélyt arra, mert ahogy polgármester asszony - engedje meg, hogy így szólítsam a képviselő asszony helyett - szintén beszélt arról, hogy a szomszéd falut el akarja látni. És a szomszéd falu akkor mit csinál? Összehúzódik? És ez a gondom azzal, amiről az államtitkár úr csak nagyon szőrmentén beszélt. Szóval a felzárkóztatás csodálatos dolog, de piac kell, munkahely kell. Anélkül nem megy.
Külön foglalkoznak a mezőgazdasági kérdéssel, csak erősítem azt, amit Gőgös képviselő úr elmondott.
Babák képviselő úr már elment. Sajnos Magyarországon a szövetkezésre, ugyanolyan felelőtlenül, mint ahogy a képviselő úr is tette, ráhúzták a kolhozt, és szétverték.
(22.20)
De ha ma megnézzük - és itt többen hivatkoztak a Nyugat-Dunántúlra -, Nyugat-Dunántúlon van néhány nagy gazdaság, ami jól működik sok száz hektáron az erdőtől az állattartásig, de egyiknek sem kell 300-nál több munkaerő, mert van modernizáció és gépek. Ma már gépeket alkalmaznak a szőlőszedésre, nem kézi munkaerőt. Tehát visszafelé nem forgathatjuk az idő kerekét.
Ön beszélt a fodrászról. Én elmondom, mert mi az integrált közösségi házban reménykedtünk, hogy ezt meg tudjuk csinálni. Három falu nem tudja kitölteni a fodrász munkaidejét, ő meg azt mondta, hogy a gyerekeknek azért kell ősszel tankönyv meg télire cipő meg kabát, akkor köszönöm szépen, viszontlátásra. És ez a baj. Szóval, ön azt mondja, hogy az önkormányzat rendel. Nálunk, Zala megyében a 300 fős meg annál kisebb településeken az önkormányzat nem tud mit rendelni, mert nincs semmije. Nincs óvodája, nincs iskolája, nincs egyetlen intézménye. A polgármesteri hivatalnak van egy alkalmazottja. Tehát ott nincs mit közbeszerezni, és nincs piac, ahol el tudnák adni a terméket. Ahhoz, hogy a városba menjenek, ahhoz viszont hihetetlenül nagy tömegű termék kell, jó minőségű termék, és ezt folyamatosan kell tudni biztosítani, nemcsak ősszel, amikor kiszedjük, hanem januárban, márciusban, amikor tél vége van.
Azt hiszem, és kormánypárti képviselőtársam többször beszélt az elején, sajnos az, hogy a szövetkezeti mozgalmat szétverték - tudok önöknek mesélni. A térségünkben alakult egy szövetkezet hetven-egynéhány taggal. Nyolc hónapon keresztül készítették elő, mire meg tudtak állapodni minden feltételben, holott minden szereplő tudta, hogy együtt könnyebb lesz a piacon megmaradni, és a nagy cégekkel szemben föllépni, de mire megállapodtak, egy évet vesztettek. Azt hiszem, hogy ugyanez a szociális szövetkezeteknél is igaz. Tehát akkor, amikor azt mondja az államtitkár úr, hogy le kell szűrnünk a tapasztalatokat, mert - bocsánat, nem mondta szó szerint, de hadd mondjam így -ez nem megy, nem megy úgy, ahogy kellene, ahogy szeretnék; de akkor ott kellenek rásegítő mozzanatok.
Visszatérve, befejező gondolataim - nem használom ki az időt -: még egyszer azt mondom, tisztelt Farkas Flórián képviselő úr, kérem önt, gondolja végig, a modern rabszolgaság egyik legborzalmasabb formája lesz ez a foglalkoztatásinak nevezett szociális szövetkezet, ahova be lehet lépni tőkéstársként is, hasznot lehet szedni. De hova? Az 500 ember hova tud elmenni? Hova fogják közvetíteni? Valamilyen budapesti építkezésre? Ott az építési vállalkozó azt fogja mondani: tudsz vakolni, tudsz festeni, tudsz betonozni, ácsmunkához értesz? Nem ért. Ezért merem azt állítani: ez nem más - csak még megfoghatatlan, egy év múlva már biztos tudjuk -, egy valamilyen szűk körnek egy hatalmas pénzlenyúlási lehetőség.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
