GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Baráth képviselőtársamnak csalódást kell okoznom, nem két percben fogom, hanem kicsit hosszabban összefoglalni a dolgokat. (Z. Kárpát Dániel: Meg egy kétperces utána.) Utána majd megbeszéljük, ha kell, Z. Kárpát képviselőtársam. Ha nem megy el, mert úgy nehéz lesz vitatkozni.
Szóval, a dolog lényege, egy kicsit tágabb megközelítésben szeretnék közeledni a történethez. Tágabb megközelítésben azért, mert azon gondolkodtam, hogy azon az általam is jónak mondott mondaton túl, ami a törvénytervezet elején található, hogy a hátrányos helyzetű adottságokkal bírók számára a foglalkoztatási lehetőségek bővítése történjen meg, ez fogalmazódik a törvénytervezetben; azon gondolkodtam, hogy azon túl mi is történt az elmúlt két esztendőben. Aztán rá kellett hogy döbbenjek: túl sok pozitívum nem. Vagy inkább azt mondom, hogy pozitívumot nem tudok nagyon felsorolni, de sok negatívumot, azt igen. Nem fogom mindet megtenni, csak ilyen jelzésértékű gondolatokat fogok megfogalmazni e tekintetben.
Azt önök is tudják, két évvel ezelőtt a nagyívű gondolatok egymillió új munkahelyről szóltak, radikális adócsökkentésről, a közbiztonság megerősítéséről, sok minden egyéb másról. Aztán azt is tudják - talán egyszer ma már mondtam, de nem baj, ha beégetjük -, hogy a 2008 őszi gazdasági, pénzügyi világválság beköszöntét megelőző pillanatok foglalkoztatási adatai hogy néztek ki, meg akár hogy néznek ki a legutóbbi KSH-s adatsorok, a 2011 novembere és 2012 januárja közöttiek.
Ezek a mostaniak arról szólnak, hogy 3 millió 816 ezer a foglalkoztatottak száma, nagyjából 50 ezerrel kevesebb, mint amennyi volt akkor, a pénzügyi-gazdasági világválság bekövetkezte előtt. Pedig a gazdaság képes önmagát reprodukálni. Ja, persze akkor, ha olyan környezet van körülötte, olyan szabályzórendszer van körülötte, amely ezt segíti és nem gátolja. Pedig megint csak mondhatnám, lett volna lehetősége ilyen értelemben a gazdaságnak reprodukálni önmagát, hiszen Európában 2010-ben, 2011-ben nem recesszió volt, hanem gazdasági növekedés, 1,5-2 százalékos, nem túl nagy, de azért fogható. Hogy Magyarországon nem? Hogy Magyarországon olyan gazdasági szabályozórendszerek születtek, amelyek nem segítették a foglalkoztatási helyzet kialakulását? Ezt valószínűleg önök majd mérlegelik önmagukban, és önökkel szemben mérlegelik azok is, akik értéket ítélnek majd, és értéket alkotnak.
A legnagyobb baj igazából az, hogy ennek a két évnek a leforgása alatt pont azok váltak a veszteseivé a történetnek, akiknek bizonyos értelemben segítő kezet kellett volna nyújtani. Azok - mert gondoljanak bele a történetbe -, akik viszonylag kis jövedelemre tudnak szert tenni egy adott hónapban, minimálbérre vagy nem sokkal nagyobb jövedelemre, azok voltak a vesztesei. Azok, akik a munkaerőpiacra nem tudnak odajutni, mert nem kapják meg azt a minimum többletsegítséget, amire szükségük lenne. Önök mindent onnan vesznek el, ahol segíteni kellene.
Nem akarok egészen más pályákra tévedni. Nem akarok a közösségi közlekedésről beszélni jelen időszakban, mondjuk, arról a 412 megszüntetendő járatról. Nem akarok arról beszélni, hogy hogyan és miképpen, hangos módon - idézőjel: ordítva - mondták a szót, amikor szárnyvonalak bezárásáról esett szó az előző kormányzás időszakában. Most? Most nem ezt teszik. Most ellehetetlenítik a vidék Magyarországát.
Szóval, azt akarom mondani, hogy pont ott nem segítenek, s pont onnan vesznek el segítséget, támogató kezet, ahova egyébként adni kellene. Látszik ez a munkanélküliségi adatok alakulásából is. Látszik, mert a tartós munkanélküliség közel 50 százalékos a regisztráltak körében. Tudják, azok, akik legalább egy éve ott vannak a regiszterben, holott három hónapos futamidejű maximum időtartamú a támogatások mikéntje ebben a regiszterben az önök jóvoltából fakadóan, miközben mondtam: a járadékokat persze beszedik. Az 180-190 milliárd, kiadni meg 57-et adnak ki a 2012-es költségvetés szellemében.
A munkanélküliségi adatok meg azt mutatják, hogy 11 százalékot meghaladó mértékű a munkanélküliség aránya. S akkor ennek a környezetnek, egyrészt a gazdasági, másrészt a foglalkoztatáspolitikai környezetnek a jegyében születik az a törvénytervezet, ami itt van előttünk. Az a törvénytervezet, ami a szövetkezésről és sok minden egyéb másról a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódóan megszületik. Amikor megszületik, akkor abban az esztendőben -példaként a munkaerő-piaci alap tekintetében, ami ma már nem munkaerő-piaci alap, tudjuk, hogy Nemzeti Foglalkoztatási Alap, és azt is tudjuk, hogy attól nemzeti, hogy körülbelül 30 milliárd forinttal, 30 ezer millió forinttal kevesebb van benne, szóval, a nemzeti szót nem igazán jól párosították a forráskiegészítéssel, mert azt elvették, nem hozzátettek -, akkor egy ilyen környezetben az aktív foglalkoztatáspolitikára fordított pénzek is zsugorodnak.
(22.30)
Ha jól emlékszem, 27 milliárd forintos nagyságrendben tesznek forrásokat és pénzeket ahhoz, hogy a munkaerőpiacra való visszajutás, a prevenció és sok egyéb más tekintetében forrásokat lehessen felhasználni. Azt gondolom tehát, hogy minden lépésük, ami a munka világát érinti, gyakorlatilag azokat sújtja, akiknek a legtöbb segítséget kellene adni. Nem véletlen az sem, hogy olyan helyzet alakul ki Magyarországon, hogy Magyarország hét régiójából négy - eurostatos nyilvántartások szerint a 271 régióból vásárlóerő-paritással átszámítva - az utolsó 20-ban helyezkedik el. Észak-, Északkelet-Magyarország hátulról a kilencedik. Tudják, ez Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Heves, Nógrád, amiben Heves még pozitív munkaerő-piaci alapokkal is bír.
Azt akarom tehát mondani ezzel, hogy mindazok az általam nagyívűnek tekinthető gondolatok, amelyek ebben a törvénytervezetben megfogalmazódnak, bizonyos értelemben a földtől való olyan típusú elrugaszkodásnak tekinthetők, amelyek nem a “merjünk nagyot álmodni” kategóriába tartoznak, hanem illuzórikusak, olyanok, amelyek nem hozhatnak törvényszerűen kézzelfogható eredményeket az emberek számára.
Még talán egy adatot mondanék önöknek itt az este folyamán, ez pedig az, hogy Magyarországon csak kettő év leforgása alatt, amely a hátunk mögött van, mintegy egymillió fővel nőtt meg azoknak a száma, akik a létminimum alatt élik az életüket ebben az országban. Egy tízmilliós országban a csecsemőtől az aggastyánig egymillióval nőtt meg két év alatt azoknak a száma, akik a létminimum alatt élik az életüket. Igen, államtitkár úr, közel négymillió ember ma az, aki a létminimum alatt éli az életét. Óriási a probléma tehát. Most ezeknek a problémáknak a változtatását komolyan gondolják, hogy ilyen törvénytervezeten keresztül lehet kezelni? Hát ha Nyakó képviselőtársam itt lenne, akkor ő valószínűleg ezt a törvénytervezetet a terem közepére bedobná. Nem akarom helyette megtenni azt, amit esetleg ő tenne, de azt szeretném mondani, hogy komolyan kellene vennünk egymást. Szeretném mondani, hogy ebbe a Házba valószínűleg sokkal inkább olyan törvénytervezeteket kellene behozni, ami generálisan és mértékadó módon segítene azoknak az embereknek, akik ma ebben az országban ellehetetlenült helyzetben élik az életüket. Mint mondtam, nagyon sokan vannak ilyenek, tudják, a közfoglalkoztatási minimálbéren, 47 ezer forinton. Meg lehetett volna próbálni, nem volt vállalkozó rá, már itt, a Parlament falai között, hogy hogyan és miképpen lehet ebből megélni.
Konkrétabban még néhány gondolatot a törvénytervezethez. Foglalkoztatási szövetkezet: ma már esett róla szó, 500 fő. Nem fogom újra elmondani, de meggyőződésem, meggyőződésem, hogy nem lehet ilyen alulról behatárolt 500 fős nagyságrend produkálása mellett kézzelfogható eredményt elérni e tekintetben, országos nemzetiségi önkormányzat jelenléte mellett, ha 6 hónapig nincs ez az önkormányzat, akkor azt követően nincs foglalkoztatási szövetkezés. És mi az elsődleges feladat? Nem ismétlem önmagunkat, önmagamat: munkaerő-kölcsönzés, munkaerő-közvetítés. Azt mondják ebben a törvénytervezetben, hogy minimum kétéves közfoglalkoztatási jogviszony. Mondtam, sorakoztassák fel azokat az embereket, akik ezzel bírnak az elmúlt két év időszakából, akik majd egy másik szervezet kötelékei közé átmenve vihetik magukkal azokat a kedvezményezettségeket, amelyek az ingyenes eszközhasználattal és egyéb mással párosulnak. Vagy a magyar állam szerepe, amely arról szól, hogy a termőföldet vagy az állatállományt átadhatja? Azt hiszem, a termőföldet tíz évre, az állatállományt két évre, ha emlékképeim nem csalnak meg, és ez az ingyenes használatba adás azt követően azzal a hozammal járhat, hogy a termény, illetve az állatszaporulat maradhat az érintetteknél? Ugye, végiggondolták mindazt, hogy akár a növénytermesztés, akár az állattenyésztés tekintetében mire van szükség ahhoz, hogy ezen foglalkoztatási szövetkezetek keretei között ezt életre lehessen hívni?
Azt szeretném még mondani, igazából nem is mondani, kérdezni, de tudom, válaszokat nem fogok rá kapni, hogy miért kell egy ilyen törvénytervezet keretei között olyan peremfeltételeket felállítani, amelyeket vagy nem lehet teljesíteni, vagy nagyon kevesen tudják teljesíteni? Például az előbbi, amit mondtam, ez a két év egybefüggő, ugyanannál a közfoglalkoztatónál lévő jogviszony megszerzése. Miért mondják azt ebben a törvénytervezetben, hogy ha valaki hat hónapnál hosszabb futamidejű egyéb jogviszonyt létesít, akkor annak majd a közfoglalkoztatási jogviszonya számításánál már nincs esélye arra, hogy ezt újraszámítják, összeszámitolják, hiszen a hat hónapon túli időszak ezt annullálja.
Miért terelik a feketefoglalkoztatás irányába az embereket? Hát itt az lesz a célzatos viselkedés e tekintetben, hogy arra törekszenek azok, akik érintettjei lehetnek adott esetben ilyen foglalkoztatási szövetkezeti formában a dolgoknak, a történéseknek, hogy ha még véletlenül a szerencse, a jó szerencse ad is számukra lehetőséget hat hónapon túli munkavégzésre, akkor azt eltagadják, mert tudják, hogy ha nem sokkal hosszabb ez, utána már arra sincs esélyük, hogy ezen formák keretei között dolgozhassanak.
Miért korlátozzuk önmagunkat olyan módon, hogy ha valaki, mondjuk, elköltözik, akkor gyakorlatilag ugyanott, ugyanazon foglalkoztató már nem tudja produkálni ezeket a munkaviszonyokat, akkor ez korlát legyen? Az országos kisebbségi vagy nemzetiségi önkormányzatok felkészültek ma arra, ami ebben a törvénytervezetben megfogalmazódik? Rengeteg egyéb olyan kételyt és kérdést lehetne megfogalmazni, amely szerintem, megítélésem szerint ma itt sem a vitában, sem a törvénytervezet akár általános, akár részletes indoklásában nincs kibontva és nincs megválaszolva.
Lehet, hogy én nem értelmezem jól, de egy mondatot felolvasnék, államtitkár úr. Mondja el nekem, mit jelent ez: a szociális szövetkezetet - most itt az (1) és (2) bekezdésben szereplő időtartam teljesítése esetén - a közszolgálati jogviszony megszűnésétől számított három hónapon belül kell megalapítani. Tehát a szövetkezetet a közszolgálati jogviszony megszűnésétől számított három hónapon belül kell megalapítani.
Mi az összefüggés a szociális szövetkezet és a közszolgálati jogviszony megszűnése között? Én nem tudom. Lehet, hogy én vagyok korlátos e tekintetben, hogy nem látom át, ezért segítsen, államtitkár úr. Mondja nekem meg, miről szól ez a történet! Hogy keveredik össze a szociális szövetkezet és a közszolgálati jogviszony ebben a törvénytervezetben? Ha erre a kérdésre válaszol nekem és én is képes vagyok megérteni, akkor lehet, hogy majd több minden mást is képes leszek megérteni ebből a törvénytervezetből.
A befejező gondolataim arról szólnak - köszönöm szépen, elnök úr, az egy percet -, hogy a szociális szövetkezetek és a szociális szövetkezetek keretei közötti tevékenységek kapcsán mindaz, amiről az államtitkár úr is szólt és mindaz, amit címszavakban már egyszer érzékeltettem, nem tűnnek az ön számára illuzórikusnak? A média, a marketingszolgáltatás – ugye, emlékszik rá -, az online szolgáltatás vagy a pályázatírás kérdésköre. Adjunk keretet a dolgoknak, legyen ez minél tágabb, de az ésszerűséget ne próbáljuk felülmúlni a tekintetben, ami ezen formák keretei közötti foglalkoztatottak esetében elképzelhető.
Tehát én azt mondom - az utolsó mondatomban -, hogy azt támogatom, ami a halmozottan hátrányosan helyzetű emberek foglalkoztatását segíti és nem a munkaerő kölcsönzését és közvetítését.
Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiból.)
(22.40)
