LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA
LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA
LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én a foglalkoztatási szövetkezésről nem kívánok beszélni, hiszen képviselőtársam azt alaposan megindokolta. Én inkább arról szeretnék beszélni, hogy egy halmozottan hátrányos helyzetű kistelepülésen milyen jelentőségű lehet a most előterjesztett módosítás.
Túristvándi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti szegletében található kistelepülés, az ukrán határtól 20 kilométerre, ahol nagyon magas a munkanélküliség, több mint 50 százalék. A 750 emberből jelenleg szociális segélyezett 140 fő, és ez nem a teljes munkanélküli-létszáma a településnek.
Milyen problémákkal néz szembe egy ilyen kis falu? Amellett, hogy nincsenek művelve a kertek, és nemcsak a romák kertjei, hanem általában véve senkié, hiszen a falusi ember is rászokott arra, hogy elutazik a városba, és megveszi olcsón a tömegterméket, teszi ezt azért, merthogy a felesleget nem nagyon tudja hol értékesíteni, gyakorlatilag a jelenlegi módosítással lehetőség teremtődik arra, hogy a településen amúgy is megteremtődött jövedelmet helyben tartsuk azáltal, hogy a település élelmiszer-szükségletét helyben termeljük meg. Ennek több lépcsője lehet. Egyrészt az lehet lépcsője, hogy az önkormányzat saját földterületén közfoglalkoztatásban mezőgazdasági tevékenységet folytat. Ez egy alaplehetőség. Azt gondolom, hogy ez akár az intézményi közétkeztetéshez az élelmiszer-alapanyagot, akár pedig a szociális segélyezettek önellátásához szükséges élelmiszereket biztosítani tudja.
Egy másik, következő lépcső az, amikor már nemcsak a közétkeztetéshez szükséges alapanyagot, hanem akár a teljes falu szükségletét tudja előállítani, mondjuk, egy szociális szövetkezet, ami lehetőséget ad arra, hogy tartósan kikerüljenek a munkanélküli-világból a munkanélküliek. Azt gondolom, hogy ennek a módosításnak éppen az a lényege, hogy több lépcsőn keresztül megteremtődjön annak a lehetősége, hogy nemcsak kvázi közfoglalkoztatásban, nemcsak tartósan, időszakosan bevonva a foglalkoztatásba legyen lehetőség a személyek foglalkoztatására, hanem arra is lehetőséget ad, hogy a munkanélküli tartósan, véglegesen kikerüljön ebből a rendszerből.
Én nagyon fontosnak tartom elmondani azt, hogy Magyarország ma 1000 milliárd forintnyi élelmiszert importál, 151 milliárd forint a közétkeztetéshez vásárolt élelmiszer-alapanyag, és ott van a magas munkanélküliség, ott van a közfoglalkoztatásra szánt jelentős forrás. Ha csak ezt az élelmiszer-szükségletet a halmozottan hátrányos helyzetű, egyébként mezőgazdasági adottságú kistelepülések valamilyen formában, akár szociális szövetkezeti formában is elő tudnák állítani, akkor azt gondolom, hogy egészen más minőségű élet lehetne ezeken a halmozottan hátrányos helyzetű településeken.
Én biztos vagyok abban is, hiszen felmértük, hogy a megfelelő szellemi kapacitás rendelkezésre áll. Nem biztos, hogy minden egyes nagyon apró faluban, de a települések egymás közötti összefogásában mindenképpen megtalálható az agrárképzettség és akár a szociális munkás is.
Én üdvözlöm a kormánynak ezt a programját, hiszen hosszú távon jelenthet ez megoldást, és azt is gondolom, hogy jelentős előrelépés az, hogy a szövetkezetnek az önkormányzat tagja lehet. Miért jelentős előrelépés? Azért, mert megteremtődik az önkormányzatnak nemcsak a közfoglalkoztatásban az érdekeltsége, hanem olyan érdekeltsége is, hogy mondjuk, a közétkeztetésbe bevonja a helyben termelt alapanyagokat. De nemcsak élelmiszerben gondolkodhatunk egyébként. Mondjuk, egy turisztikai adottságú település ajándéktárgyat is készíttethet a szociális szövetkezetének a tagjaival, amire eddig azért nem volt lehetőség, hiszen a polgármester személyesen bevonódhatott ezekbe a szociális szövetkezetekbe, de nem önkormányzati szinten, nem testületi szinten. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos módosítási javaslat.
Nagy előnyét látom ennek a javaslatnak abban is, hogy illetékmentességet fog élvezni a létrehozni kívánt szociális szövetkezet, hiszen sok esetben ezek a munkanélküliek nem rendelkeznek az ahhoz szükséges tőkével, hogy mondjuk, egy ilyen szervezetet, egy jogi személyiségű, mégiscsak gazdasági tevékenységet folytató társaságot létrehozhassanak.
(21.10)
Az is egy jó lehetőség, hogy az önkormányzat jelenleg futó közfoglalkoztatási programjainak eszközeit használatba adhatja majd a szociális szövetkezetnek - megfelelő feltételek mellett természetesen -, hiszen ezek a szociális szövetkezetek azért nem terjedtek el országos szinten nagymértékben, merthogy tőkehiányosak. A munkanélküliek pláne, de egyébként ezekben a kistelepülések még a nem munkanélküliek sem rendelkeznek vagy bővelkednek jelentős mértékű tőkével.
Mindenképpen támogatom ezt a javaslatot, és nagyon örülök neki, hogy végre ez a törvénymódosítási javaslat megszületett, hiszen a szociális szövetkezetben nem csak tartósan munkanélküliek vehetnek részt a jelenlegi szabályozás szerint sem, mert hét természetes személy hozhat létre szövetkezetet, és legalább a felének kell munkanélkülinek lenni, a másik felének nem. Tehát olyan szellemi kapacitás is rendelkezésére tud állni a szociális szövetkezetnek, amit az előttem felszólalók kifogásoltak, hogy ilyen a szociális szövetkezetekben nem lesz. Azt gondolom, a szövetkezésnek magának az a lényege, hogy ha a lehetőségeinket, az adottságainkat összeadjuk, akkor más perspektívák teremtődnek mindannyiunk számára.
Ha csak Túristvándit tekintjük példának - most megdöbbentő számokat fogok önöknek mondani -, hogy ha a közétkeztetéshez szükséges élelmiszert termeljük meg helyben akár közfoglalkoztatásban, akár szociális szövetkezeten keresztül, akkor olyan 15 millió forintot tudunk egy 750 lelkes kistelepülésen helyben tartani. Ha a teljes falu élelmiszer-szükségletét megpróbáljuk helyben megtermelni - és egyébként örömmel jelenthetem, hogy 2012 júniusára Túristvándiban ez már teljes mértékben megvalósul, jelenleg az önkormányzat szerződést kötött 30 családdal, ahol vannak munkanélküliek, és felosztották a családok egymás között a teljes termékvertikumot, és megpróbáljuk már 2012 második félévére teljes mértékben megtermelni a falu szükségletét -, 72 millió forintot tudunk helyben tartani. Végig tudják-e gondolni, mit jelent az, ha egy 750 lelkes kistelepülésen 72 millió forint a helyi gazdaságban marad? Nem csak foglalkoztatási lehetőséget teremt a faluban, hanem megjelenhetnek olyan szolgáltatások is, amelyek most egyébként fizetőképes kereslet miatt nincsenek meg. Igény lenne rá, mondjuk, a háziasszony szívesen lenne csinos állandóan, és menne fodrászhoz havonta vagy kéthavonta egyszer, de nem teheti meg, hogy ő ezt megfizesse, de az a család, amely mondjuk, a település csirkehússzükségletének egy részét elő fogja állítani, az már majd megteheti, hogy ilyen szolgáltatásokat is igénybe tudjon venni.
Mi nem abban gondolkodunk, hogy minden portán legyen két tehén, két sertés és ötven vagy száz csirke, hanem abban gondolkodunk, hogy a falu élelmiszer-szükségletét állítsák elő családi gazdaságok, és ezek a családok ebből éljenek meg jól. Azt is gondoljuk egyébként, hogy ha ezeket az élelmiszereket minél nagyobb mértékben megpróbáljuk helyben feldolgozni, akkor még nagyobb az a lehetőség, amivel ezeket az egyébként a településről jelenleg kiáramló pénzeket helyben lehet megtartani. Én egy olyan Magyarországról álmodom, ahol a falvakban a mezőgazdasági termelésben helyi terméket kínálnak nekem - hogyha bármelyik magyarországi településre ellátogatok -, helyi sajtot, helyi mézet, helyi feldolgozott hústerméket, mert azt gondolom, ebben van a mi nagy erőnk. Ezt igazolják azok a statisztikai adatok is, amiket az előbb említettem, hogy ezermilliárd forintnyi élelmiszert importál az a Magyarország, amely képes lenne a teljes élelmiszer-szükségletének 130 százalékát előállítani.
Tehát azt gondolom, ez a javaslat megoldást jelent arra, illetve mindenképpen elindulási lehetőséget a törvényi szabályozás szintjén, és azt is gondolom, hogy az az ötmilliárd forint, amit a kormány erre a programra kíván szánni, igenis jó helyre fog kerülni, és biztos vagyok benne, hogy sok-sok magyarországi település halmozottan hátrányos vagy csak hátrányos helyzetű lakossága elindul egy másfajta úton. Nem lesz az az út egyébként könnyű, hiszen mi 2006 óta dolgozunk a település önfenntartó programján, és még mindig nem értünk teljes mértékben az út végére, de valahol el kell kezdeni.
Azt is látom, hogy a kormány programjának az elemei egymásra épülnek: szociális földprogram, közfoglalkoztatási mezőgazdasági program, most pedig a szociális szövetkezetek. A szociális földprogram az önellátáshoz ad lehetőséget, tehát a család élelmiszer-szükségletét támogatja. Nem jelent sem többet, sem kevesebbet. A mezőgazdasági önkormányzati program már lehetőséget ad egyfajta piacra termelésre, ha másképp nem, akkor a közétkeztetéshez. A szociális szövetkezet pedig visszaállíthatja a falunak azt a tradicionális rangját, hogy biztosítsa a városok élelmiszer-ellátását. Nemcsak a saját maga ellátását egyébként, hanem a környezetében lévő nagyobb települések élelmiszer-ellátását is.
Azzal a gondolattal szeretném mondandómat befejezni, ami egy evangéliumi igazság, hogy csak az erősebb tudja a gyengébb terhét is hordozni, és a szövetkezetben ez mint lehetőség benne van.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
